Lábadozás piaci alapon

Évtizedes késedelemmel végre megindulhat a magyar egészségügy átfogó reformja, melynek gerincét alkotja a napokban elfogadott, 2003-tól kiteljesedő és négy évig tartó egészségügyi konszolidációs program.

A korszakváltás előtt álló egészségügy tíz-tizenkét évvel lemaradt a nagy nemzetgazdasági-társadalmi átalakulásban, s bár a magánambíció és a tőke jelen van az ágazatban, az egységes szabályzás és a közgazdasági megalapozás hiánya miatt a befektetések gyakran nem építik, hanem rombolják az ellátórendszert – jelentette ki Mikola István egészségügyi miniszter tavaly ősszel a sürgősségi betegellátásban dolgozók konferenciáján. Ráadásul az elmúlt évtized során jelentős forráskivonás történt az egészségügyből, ennek következtében elmaradtak a beruházások és a fejlesztések, így alakulhatott ki a méltatlanul alacsony egészségügyi bérszínvonal: 1990 és 1998 között az egészségügyi közkiadások reálértéke ötven százalékkal csökkent.
Az egészségügyben dolgozók előtt ismert az a tény, hogy az egészségügy jelenlegi működési formájában elnyeli a befektetett pénzeket, s vezető egészségpolitikusok szerint nem tartható fenn tovább az intézményi gazdálkodás jelenlegi formája. Szükség van arra, hogy az egészségügy olyan helyzetbe kerüljön, amelyben „szabályozott, piaci mozgásokat kezdhet”, és ez jelentősen hozzájárulhat a nemzetgazdaság dinamizálásához is. Az utóbbi hónapokban a „kilábalás” jegyében elfogadták az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló „intézményi” törvényt, valamint a négy évre szóló konszolidációs programot. Elmondható tehát, hogy az egészségpolitikában már nem a tűzoltás, hanem az átfogó reformot segítő jogszabályi megalapozás kezdődött el.
A mindenkori egészségügy legnagyobb forrásigényű programjának mondott – 606,8 milliárd forintból megvalósítandó –, a kormány által elfogadott konszolidációs terv alapozása az eszközhasználati díj részleges bevezetésével, a munkahelyi pótlékok, valamint a gyermekgyógyászati és traumatológiai finanszírozás helyzetének javításával már megkezdődött. 2003 és 2006 között pedig a strukturális átalakítást, a privatizációt, valamint az amortizációelszámolás kiterjesztését kell megvalósítani. A konszolidációs program egyébként tartalmazza a 2003-tól bevezetendő szabadfoglalkozású szakorvoslás finanszírozásának előkészítését, valamint az ágazatban dolgozók bérének rendezését is. A 606,8 milliárd forintos program részeiként a szakellátásban való eszközhasználati díj bevezetésére 124,3 milliárdot, az egészségügyi bérek felzárkóztatására pedig 387,5 milliárd forintot irányoznak elő.
Mikola István egészségügyi miniszter szerint az egészségügy konszolidációs programja nem a korábbi forrásvesztés visszapótlását jelenti a régi egészségügyi struktúrába, hanem a gazdaságélénkítés kormányzati programjának kiterjesztését az egészségügyi szektorra. A konszolidációs terv foglalkozik még a minimumbér-emelések következtében egymáshoz közel került dolgozói bérek „széthúzásának” lehetőségével, az alapellátás teljes körű privatizációjával, orvosi egzisztenciavállalkozások kialakításával s az önálló járóbeteg-szakellátás megerősítésével is.
Nem könnyű a betegek által is érezhető hasznot megfogalmazni: a konszolidációs program a kiegyensúlyozottan működő, a beteg számára pedig biztonságos, jó minőségű ellátást nyújtó egészségügyi intézményrendszer megteremtését szolgálja. Már van példa ilyen, jól működő hazai rendszerekre, az úgynevezett irányított betegellátási modellkísérletekre. Az egészségügyi ellátás átalakítására hét társaság szervezésében ötszázezer lakost magában foglaló kísérleti rendszerek működnek, s közülük a veresegyházi Misszió Egészségügyi Központ köré szerveződő, százötvenezer lakost érintő modell a legjelentősebb. Az úgynevezett irányított betegellátási rendszerben az ellátásra szánt pénz felhasználását az Országos Egészségügyi Pénztár a helyi szakemberekre bízza, akik a háziorvosok bevonásával e források ésszerű felhasználásában s a körültekintőbb, emeltebb szintű betegellátásban érdekeltek. A megtakarítás a betegség megelőzésére szolgáló programok szervezésével, a párhuzamos kezelések és gyógyszerrendelések, valamint a szövődmények csökkentése kapcsán keletkezik.
Az egészségügyi rendszer átalakítása mellett a kormányzat másik célkitűzése az egyes emberek egészségügyi helyzetének javítása és a vezető halálokok számának visszaszorítása. Tavaly novembertől térítésmentesek a fogmegtartó kezelések a felnőtt korosztály számára. Az elmúlt hónapokban becslések szerint országos átlagban közel harminc százalékkal nőtt a fogorvosukat felkereső lakosok száma. Mivel évente 4200–4400 új emlőrákos megbetegedést regisztrálnak az orvosok, s évente 2000-re tehető a betegség következtében elhunytak száma, a tavaly decemberben beindított emlőszűrő program eredményességében is bízik a kormány. A korai felismerés jelentőségét kihasználva a Népegészségügyi Program keretében tavaly decembertől harminckét szűrőállomáson kezdték meg a negyvenöt és hatvanöt év közöttiek szűrését. Lun Katalin országos tiszti főorvos egy napokban tartott sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, hogy egyes helyeken a behívottak hatvan százaléka is megjelent a szűréseken, s ez azt jelenti, hogy a lakosság felismerte az egészségmegőrzés jelentőségét. Az első hazai szervezett rákszűrés beindítását egyébként rövidesen a méhnyak- és a vastagbélrákszűrés bevezetése követi.