Minden rendben van

Ha az egyszerű újságolvasó elkövette azt a naiv hibát, hogy a múlt héten balliberális sajtótermékből szerezte be információit – számuk a magyar valóságot ismerve sajnos jelentős –, akkor Orbán Viktor, Magyarország és az Egyesült Államok, valamint a kétszeresen elnök Bush família közötti összefüggések sajátos előadásmódjával találkozhatott. Különösen szomorú, hogy ezt az interpretációt az Amerikában egyébként nagy karriert befutó tudományos-fantasztikus műfaj elemeivel vegyítve, híroldalain injekciózta a megfelelő immunrendszer hiányában kiszolgáltatott olvasóiba.
A magyar társadalom sokat szenvedett és manipulált, mondhatni elaltatott ítélőképességének „köszönhetően” máig piacvezető Népszabadság kezdte az érdekes és irigylésre méltóan szilárd prekoncepcióról árulkodó értelmezések sorát. Még a miniszterelnök bostoni útját megelőzően hírül adta, hogy Orbánt az amerikai elnök a kétoldalú kapcsolatokban fennálló nézeteltérések (például szélsőségesektől való, nem kellő elhatárolódás, a kisebbségekhez való viszony, Gripen-szerződés) miatt nem fogadja. A megkezdett akció (amelynek a „régi időktől” eltérően talán már nem adtak fedőnevet…) persze nem állt meg ezzel, és előkerült a „nagy bunkó” is: a miniszterelnök közpénzen, méregdrága magángépen repült Amerikába, hogy ott magánügyeit intézze. A kör bezárult, kedves Magyarország, választott miniszterelnöke nemcsak a világ legnagyobb hatalmának bizalmát vesztette el, de még jól ki is zsebeli önöket jelentéktelen bostoni röppenésével! Kétségbeesni viszont nem szabad, mindössze egyet lapoz, és szembetalálkozhat az alternatívával, a jövővel, Medgyessy miniszterelnök-jelölttel és csapatának névsorával.
Eddig a fent említett olvasmányos, ámde a népszerűség érdekében túlzottan fantáziadús műfaj. A valóság azonban nem először más, mondhatni száznyolcvan fokkal ellentétes. Tudja ezt Henry Kissinger Diplomácia című munkájának minden olvasója. A nemzetközi viszonyrendszerben ugyanis annak meghatározása (főleg eltérő súlycsoportokban), hogy mikor jó vagy rossz két ország viszonya, ennél sokkal árnyaltabb.
Vegyük tudomásul, hogy az Egyesült Államokat most nem érdekli Európa. Az öreg kontinensen megelégszik azzal, ami immár Közép-Európában is megvalósult: állampolgárainak cégei zavartalanul profitot termelhetnek, és ebből adózhatnak haza. Kész. Washington most minden idegszálával a Fekete-tengertől a Himalájáig terjedő földrajzi hosszúságok közötti eseményekre figyel, mert innen érik most a létét, érdekeit, jövőjét érintő kihívások. Szeretnek egy fényképezés erejéig mosolyogni, de Bush elnök ideje az ő szemükben most mindennél drágább. Ha minden rendben van, akkor nincs miről tanácskozni – ez az elv az, amelyet a gyakorlatiasság hazájában vallanak.
A „jófiúk”, amely körbe amerikai értelmezés szerint Orbán Viktor és országa is beletartozik, elismerésképpen egy élvonalbeli egyetem díszoklevelét kapják, az exelnök és az elnök (jelen esetben apa és fia) gratulációjával és telefonüdvözletével. Ez az, amiért az ideiglenes afgán miniszterelnöknek, Hamid Karzainak még sokat kell dolgoznia, noha őt annyi időre fogadta az amerikai elnök, mint magyar miniszterelnököt még soha. És remélhetőleg a jövőben sem. Ha ilyen sok a megbeszélnivaló, akkor van ugyanis baj.