Tisztelt Szerkesztőség!

Ezt nem tudjuk ép ésszel felfogni
Mi, az idősebb korosztály tagjai, erdélyi magyarok, akik a magyar nemzet tagjainak érezzük magunkat, mélységes aggodalommal hallgatjuk nap mint nap a Kossuth rádió híreit, nézzük a Duna Televízió híradóját, és nagy keserűséggel gondolunk arra, hogy mit hoz a jövő.
Nem értjük, nem tudjuk ép ésszel felfogni, hogyan lehet az, hogy Magyarországon élő, magyarul beszélő emberek, akik magukat nagy hazafiaknak tartják, miért fáradoznak egyfolytában hazájuk, nemzetük romlása érdekében.
Mi már öreg emberek vagyunk, és mégis bízunk a magyarországi fiatal politikusok tehetségében, jóakaratában. Miért van az, hogy a magyarországi politikai élet egy része (az MSZP– SZDSZ) nem bízik bennük? Soha sem volt és nem is lesz olyan kormány, amely rövid négy év alatt csodákat tudott volna tenni. A Fidesz – mi úgy érezzük – jó eredményeket ért el. Nem akarjuk ezeket felsorolni, hisz mindenki, aki akarja, elismeri azokat. Miért kell – bármit is tesznek – durván támadni és könnyelműen ígérgetni mindent a választások megnyerése érdekében? Az természetes, hogy egy országban mindenki kivétel nélkül nem lehet elégedett, mert ami jó az egyik embernek, az nem biztos, hogy jó a másiknak is, de hogy a Fidesz jót akar, és sok eredményt ért el, az tagadhatatlan.
Nyolcvankét év után először van olyan hatalom Magyarországon, amely elismerte, hogy mi is a magyar nemzet részei vagyunk, és ha nem is élünk egy hazában, egy az anyanyelvünk, egy a kultúránk, és megérdemeljük, hogy ezt mindenki elismerje. Most, amikor a kedvezménytörvény miatt a két ország (Magyarország és Románia) közötti feszültséget fel kellett oldani, úgy tűnik, hogy a december 22-i magyar–román miniszterelnöki találkozó ezt a célt szolgálta. Miért kell ezt a találkozást, megegyezést a „külpolitika kudarcának” nevezni, egyfolytában támadni, rombolni a békességet, és új feszültséget szítani?
Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar olyan, hogy nem tud összetartani. Erre sajnos sok bizonyíték van Mohácstól kezdve az őszirózsás forradalomig. Kis nemzet vagyunk, szétszórva a világban, nem engedhetjük meg magunknak a széthúzást. Ezt kell megérteni mindenkinek. Nem szabad a bársonyszékért való küzdelemben a nemzet érdekeit elhanyagolni. Nem a hatalomért, hanem a nemzet érdekéért kell harcolni.
A kritika akkor ér valamit, ha építő és nem romboló. Mi arra kérünk minden, magát becsületesnek tartó és a nemzet érdekéért küzdő magyar politikust – legyen bármilyen pártnak is tagja –, hogy gondolja meg, mielőtt kiállna az utcára és ott tíz-húsz párthíve előtt szónokolna, hogy érdemes-e, és vajon igaza van-e neki? Bármilyen hatalom birtokába jut valaki, az csak ideig-óráig tart, de az igazi hazafinak örökre fennmarad a neve. Mi, romániai, erdélyi magyarok nem szavazhatunk Magyarországon, de ha lenne szavazati jogunk, tudnánk, hogy kire adjuk a voksunkat. Azokra, akik velünk is törődni akarnak. Segítse őket az Isten. Nuridsány Tibor–Bundea László, Marosvásárhely

A tét: restrikció vagy fejlődés
Figyelve a választási kampányt, különös tekintettel az MSZP és SZDSZ megnyilvánulásaira, néha szánalmas, gyakran megdöbbentő kijelentéseknek lehetünk tanúi. Egy eddigi történelmünket esetleg nem ismerő személy például, hallgatva a magasröptű beszédeket, meg merne esküdni, az említett két párt soha nem volt hatalmon, soha nem kormányozták az országot. Együtt aztán meg főképp nem. Kuncze Gábor („közbiztonság nélküli” – a’la: Horn Gyula – országot hátrahagyó, volt belügyminiszter) érdekes, sokakat gondolkodóba ejtő kijelentésre ragadtatta magát. (Hálátlanul megfeledkezett volt koalíciós partnere meleg tömlőjéről?) Pártja küldöttgyűlésén azt találta mondani: „Az elvtársakat is el tudtuk kergetni, őket is el tudjuk!” Ezek szerint csak rossz álom volt, hogy négy évig együtt vezették (félre) az országot? Bár csak álom lett volna! Mi sajnos tudjuk az igazságot. Egyébként jelenleg is intenzíven, „illatosítva magukat, velük készülnek a nászra”.
A mostani szocialisták sem hivatkozhatnak arra, nekik semmi közük a régi dolgokhoz (vagy csak a vagyon örökösének tekintik magukat?), a tény az, legtöbbjük a múlt rendszerben is döntéshozó helyzetben volt. Horn Gyulától Kovács Lászlón, Lendvai Ildikón keresztül addig a Medgyessy Péterig, aki most olyan elképesztő ígérethullámmal árasztotta el a „honfitársakat”, mintha eddig nem lett volna lehetősége tenni a köz érdekében. Bőven lett volna rá ideje, hogy mostani csodás programjait megvalósítsa. A szocialisták cilinderből elővarázsolt jótevője, mindenki megmentője… Nem árt emlékezni: kétszeres pénzügyminiszter, volt miniszterelnök-helyettes. Uralkodásuk idejére tehető például a svéd (hasonló életszínvonal?) mintára bevezetett, ezerszer elátkozott adórendszer, a restrikciós politika minduntalan erőltetése. De nekik köszönhetjük a nyugati bérekhez képest nyolc-tízszeres lemaradást is, és talán a legsúlyosabb vétket: Magyarország nemzetközi eladósítását.
Mostani, világmegváltó gondolatait miért nem valósította meg akkor, amikor lehetősége lett volna rá? Ha viszszagondolunk, a szocialista kormányoknak soha, semmi más taktikájuk nem volt, mint a megszorító intézkedések bevezetése, a nadrágszíj még szorosabbra történő húzásának követelése. Mindemellett a Világbank feltétlen, elvtelen kiszolgálása. A Bokros-csomag idején is a legszegényebb réteget sarcolták tovább, régen látott reálbér- és nyugdíjcsökkenést okozva. Tandíjbevezetés, fogászati ellátás fizetővé tétele, tízezer kórházi ágy megszüntetése, gyed eltörlése, mind-mind szocialista „vívmány”! Rémálmainkban előforduló, esetleges hatalomra kerülésük esetén teljes bizonyossággal állítható, újra ehhez a (számukra) bevált módszerhez folyamodnak, hiszen máshoz nem is értenek. Egyértelmű bizonyíték erre, hogy Medgyessy Péter a minap megnevezte pénzügyminiszter-jelöltjét. Azt a László Csabát, aki Bokros Lajos (mindannyiunk virgácsos mikulása) mindörökre felejthetetlen ténykedése idején a Pénzügyminisztérium helyettes politikai államtitkára volt, és ezerszer bizonyította elkötelezettségét a megszorító intézkedések bevezetése mellett.
Mindezekből látható, míg a szocialisták a felemelkedés, a nemzeti öntudat erősítése ellen, a restrikció, a fogyasztás csökkentése (amely már önmagában is visszafejlődést eredményez) mellett voksoltak mindig, a mostani kormány a fogyasztást ösztönözve, a jövőt jelentő fejlesztés, fejlődés útját választotta. Koczka Sándor, Gyöngyös

Az elnémított ellenzékről…
Ebben a nagy hangzavarban tanulságos felidézni, milyen lehetőséget kap Kovács László pártelnök egy hétvége alig 24 órájában a „kormány uralta médiákban”.
Január 27., vasárnap: Duna TV, 18 óra, Heti hírmondó; m1, 19 óra, A Hét; m2, 21 óra, A Hét (ismétlés). Január 28., hétfő: ATV, 7 óra, Nap-kelte; ATV, 18 óra, Nap-kelte (ismétlés, majd hétvégén is); m1, 22 óra, Aktuális; m2, 1 óra, Aktuális (ismétlés). Két nap alatt hét lehetőség! Az MSZP elnökét négy tévécsatorna – három közszolgálati! – és egy kereskedelmi adó főműsorában láthatták. A Heti hírmondó és A Hét műsoraiban mint „sztárvendég” adta meg a műsor – a témák – politikai arcát, jellegét. A Nap-keltében és az Aktuálisban viszont egyedül uralta a terepet, ami az Aktuálisban nem mindig van így. (Kormánypárti politikusvendég mellé rendszerint egy ellenzékit ültetnek.) Vajon egy ilyen médiastatisztikával találkoznak-e a kormány – elnyomó – médiapolitikáját bíráló külföldi tudósítók?
Továbbmenve: szerdán a miniszterelnök reggeli tízperces „rádióműsora” után már a Déli hírmondóban beolvassák Kovács Lászlónak az MTI-hez eljuttatott közleményét. Amíg Orbánt csak egyszer idézik, addig az MTI-közleményt az Esti Krónikában már óránként olvassák be a hírekbe. Kérem, hát ennyire uralja a médiákat a demokráciát felszámoló, diktatórikus kormány. Eiter István, Pécs

A hamis eredetmondák délibábja
Aggasztó jel, hogy a nemzettudat egészséges fejlesztése helyett ábrándokba menekülünk, elfelejtve történelmünk reális értékelését, amely erkölcsi megújulásunk alapja lenne. Újabb és újabb könyvek jelennek meg például a sumer–magyar rokonságról, és most e tendencia betetőzéseként immár a televízióban is helyet kaptak eme badarságok. Előbb arról értesültünk, hogy a Kárpát-medence, a sztyeppe-
vidék és Belső-Ázsia volt az igaz, ősi kultúra hordozója, s a görög, római és kínai civilizációk csak haldokló üledékkultúrák voltak, majd Földes Attila világosított fel minket új könyve kapcsán, hogy a sumer „ékiratok” igazi nyelve a magyar. Érveit előadva kiderült, fogalma sincs a sumer nyelv valódi szerkezetéről – ráadásul DNS-vizsgálatokra hivatkozva hangoztatta az ír, baszk, etruszk, magyar, sumer nyelvek rokonságát.
Egy másik tévériport egy kerámiaművészről szólt, aki egy miskolci gimnázium falára készített egy csakugyan tetszetős kompozíciót az Árpád-házról és elődeikről, a „Turul-nemzetségről”. A nemzetség a képek szerint Attila királyunktól származott, de a riportban elhangzott, hogy igazából Nimródtól eredünk.
Szerintem ideje lenne annak, hogy tudományos kérdésekben kikérjék az adott szakértők véleményét, ideje lenne a valódi tudás nagyobb erkölcsi megbecsülésének. Ez világnézettől függetlenül közös feladatunk, mert elferdített, torz nemzettudatra csak torz társadalmat lehet építeni. Pálfi Zoltán történész, tanársegéd ELTE ókortörténeti tanszék

Gergely Csaba (Budapest): Az m1 január 28-i Aktuális című műsorában ismét csak Kovács László, az MSZP elnöke volt Betlen János vendége. A szerkesztő-riporter egyik kérdése a Horn Gyula által, a katolikus papság ellen indított támadásra irányult. Kovács László a Horn-féle vádra („a szószékről politizálnak”) úgymond bizonyítékként elmondta, hogy ő, mármint H. Gy., konkrét nevekkel tudja alátámasztani: a papok a szószéken és a gyóntatószékben is befolyásolják a híveket. Nos, aki emlékszik mondjuk a Zétényi-féle igazságtételi törvényjavaslat annak idején folyt vitájára, tudhatja, hogy H. Gy. egy-két blöffért nem megy a szomszédba. Akkor ugyanis a parlamentben kijelentette, hogy ebből a törvényből össznépi följelentősdi lesz, hiszen addig is már tízezer följelentés érkezett (sic!). Természetesen a tízezer légből kapott volt, mint egyáltalán maga, a följelentésekről szóló „tény” is.
*
Tresz Péter (e-mail): Lovas István Jobb, jobb – még jobb! címen hétfőn megjelent írásában olvasható egy statisztikai adat a német munkanélküliségről. A németországi tényleges munkanélküliség minden eddigi rekordot megdöntve, 5,5 millió körül van. Egy ottani szakértő szerint, akit a gazdasági „vének tanácsába” sorolnak, a hivatalos statisztikák nem tükrözik a ténylegesen munka nélkül levők számát, hiszen az nem tartalmazza a megbújó munkanélküliséget. Szerinte a „hivatalosan hiányzó 4,4 millió munkahely helyett legalább 5,5 millióra lenne szükség”. A munkanélküliek száma körüli zavart csak fokozza, hogy nemrég napvilágra jutott a német Arbeitsamtok statisztikái körüli csalás ténye. A hivatalnokok minden munkahely-kiközvetítést, függetlenül attól, hogy a munkanélküli a felkínált helyet valóban elfogadta, és így már nem munkanélküli, vagy visszautasította, mint sikeres munkaerő/munkahely-közvetítést vettek statisztikába.
*
Ábrahám István nagyprépost (Szeged): Olvastam a január 26-i számban Jobbágyi Gábor cikkét, amelyben ismerteti Kahler Frigyesnek azt a könyvét, amelyben kizárólag a mi egyházmegyénk sok papjának megfigyeléséről, üldözéséről ír és közöl dokumentumokat, ügynöki jelentéseket. A cikkíró elsősorban Katona Nándor ügyét emeli ki a sok üldözött pap közül. Hogy mi lett a sorsa a börtön után? 1965–69-ig Battonyán volt káplán, ami olyan „büntetőhely” volt, ahol tovább folytatódott nemcsak megfigyelése, hanem rendszeresen jelentkeznie kellett a békéscsabai rendőrség egyházpolitikai osztályán. Utána ugyan a szegedi dómba került, ahol együtt káplánkodtunk, de még ez sem volt igazán „kitüntetés” számára. 1977–82-ig egy Szeged környéki kistelepülésen, Tiszaszigeten lett plébános. Udvardy püspök úr 1982–85-ig mint számvevőt alkalmazta a püspöki hivatalban. Ezután Újszegedre helyezte a könyvben is említett, szintén börtönviselt Havass Géza mellé, akinek nyugdíjba vonulása után ott lett plébános. 1990-ben lett általános püspöki helynök. 1995 őszén kiderült, hogy agydaganata van, s 1996. március 17-én hunyt el. Hogy ügynökei tesznek-e egy csokor virágot sírjára, Isten a tudója.
*
Gőry Attiláné (Szekszárd): Már hosszú ideje várok és bizakodom. Várok arra, hogy Göncz exelnök úr kilép a nyilvánosság elé és tesz a gyűlölet ellen. Reményeim azonban alaposan megcsappantak, amikor a sárga sálasok sorában megláttam. Elnök úr! Valamit nem értek. A gyűlölet többféleképpen értelmezhető? Ez nem személyektől, nézetektől független fogalom? Jó érzésű ember már nem szívesen néz, hallgat híreket, olvas újságot. Gátlástalanul árad a rágalomhadjárat, becsületsértés, félelemkeltés egy cél, a hatalom megszerzése érdekében. Ez a módszer kísértetiesen hasonlít Nyecsajev A forradalom katekizmus egyik kitételére, miszerint: „Minden eszközzel mélyíteni kell a nép bajait és keserveit, hogy türelme fogytán, könnyebben fel lehessen lázítani.” Elnök úr! Meddig nézi tétlenül a hazánkban zajló borzalmakat, a nemzetünk gyalázását? Kérem önt, álljon ki, emelje fel szavát az emberi tisztesség és becsület nevében. Mert vétkesek közt cinkos, aki néma.
*
Bodnárné Lovász Katalin (Szolnok): 28 éves édesanya vagyok, a tavalyi év utolsó napjáig gyesellátásban részesültem. Sajnos olyan igazságtalan rendelkezésnek az áldozata voltam, hogy hat év munkaviszony után a minimálbéres keresetemmel a gyest érdemesebb volt választanom, mint a gyedet. Idén az ide vonatkozó jogszabály megváltoztatása (nem a tárgyévet megelőző év keresete, hanem az évi naptári kereset lett a gyed megállapításának alapja) óriási elégtételt jelent nekem arra nézve, hogy végre az állam elismeri a munkavégzést, és a járulékbefizetéseimnek így értelmet ad. A gyed megállapításának alapja így esetemben az 50 ezer forintos minimálbér lett. 2002 januárjától így körülbelül 14 ezer forinttal több anyagi juttatást kapok. Teljesen abszurdnak tartom Medgyessy Péter választási ígéretét, miszerint a gyest 10 ezer forinttal megemelné az MSZP győzelme esetén. Képzeljük csak el, mit éreznének anyák ezrei abban az esetben, ha ez a rémálom valóra válna. Végre minden a maga helyére került, és a szülést követő ellátás öszszege tükrözi az egyén munkához való viszonyát. Ekkor megjelenik ez az ember a maga elképzelt kormányával, és egy tollv