Alternatív színházi kezdeményezések

Sokan fáradoznak azon, hogy megmentsék a színházat modern világunkban. Szeretnének valami magasztosat, éteren túlit látni. Ez a csoda a színpadon megtörténhet. Erre pedig csak a zseni és a „jó” színész képes. Lapunk néhány alternatív színházi kezdeményezést vizsgált meg, melyek nem feltétlenül a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóira építenek.

Sallak Kinga
2002. 03. 27. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hat évvel ezelőtt, 1996-ban alapította a Bárka Színházat a józsefvárosi önkormányzat, a társulat pedig 1997 őszén kezdte meg munkáját. A Bárka az alternatív színjátszás eredményeit befogadó-hasznosító professzionális színház. Friss, élő, de e több ezer éves műfajjal nem pusztán a forma kedvéért kísérletező, közérthetőségre törekvő társulat kíván lenni. Elsősorban a fiatalok színháza, hiszen az itt dolgozók átlagéletkora is 30-35 év között van. Műsorán szerepelnek a klaszszikusok (Shakespeare, Csehov…), de célja elsősorban magyar ősbemutatók, illetve modern külföldi drámák bemutatása. Ezért is jött létre a Bárka Műhely, amelynek írótagjai élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy a társulat színészeire írják műveiket, és azokat szükség esetén a próbafolyamat során tovább alakíthatják (ez a munkamódszer egyszerre idézi a Shakespeare-korabeli reneszánsz drámaírást, illetve a filmforgatókönyvek teammunkáját).
A GNM Színitanoda 1984 óta működik. Alapító tagjai neves művészek, akiknek célja a tehetséges fiataloknak a színművészi pályára való minél alaposabb felkészítése. Ennek eredményeképpen jelentős hazai és külföldi sikereket mondhatnak magukénak. Az 1992–93–94-es színházi évad kirobbanó sikere a Grease című musical bemutatója, amelynek kizárólagos magyarországi játszási jogát a GNM Színitanoda kapta meg, bár több színház is megpályázta, amelyek jelentősen jobb anyagi háttérrel rendelkeztek. A darab 300 előadást ért meg.
1998 januárban a Magyar Honvédség Művelődési Házával közösen megalakították a Fiatalok Színházát a Stefánián, amely nyitott minden ifjú tehetség előtt. Színházuk a Mentálhigiénés Programiroda együttműködésével vállalta – és ez Magyarországon egyedülálló – a drogellenes kampány képviseletét a magyar fiatalság körében. A cél az, hogy felhívják a fiatalság figyelmét arra, hogy színházzal, művészettel, mozgással, sportolással is van megoldás a mindennapi gondokra.
Az Atlantis Színházat Horgas Ádám és Molnár Éva hozta létre 1993-ban, de a színház akkor még csak produkciók szintjén működött. Önálló társulattal 1995-től kezdtek dolgozni. A közel harmincfős társulat tagjai színészek, táncosok, hangszeres zenészek. Az Atlantis Színház olyan új stílust és formát követ, amely a prózai színház, a mozgásszínház és a modern tánc hagyományait egyesíti és fejleszti tovább. Produkcióikban az élő zene jelenléte, a látványos mozgások és képek, a meglepő színházi effektek olyan – elsôsorban a metakommunikáció szintjén működő – erős érzelmeket kiváltó, komplex hatásokat érnek el, amelyek a hazai és külföldi nézők számára egyaránt élvezhető és izgalmas színházi élményt nyújtanak. Az Atlantis Színház komplex színészképzést folytat. Színészeik a színészmesterség mellett éneket, színpadi beszédet, modern táncot, dzsessztáncot, etnikus táncokat, akrobatikát és pantomimet tanulnak; valamint improvizáción alapuló, speciális hang- és mozgásszínházi képzésben vesznek részt. Céljuk az, hogy olyan sokoldalúan képzett színészeket, táncosokat neveljenek, akik fizikailag és lelkileg egyaránt alkalmasak egy ilyen rendkívül nagy energiát és mesterségbeli tudást igénylő színházi stílus művelésére.
1986-ban a Kecskeméti Katona József Színház mozgásszínházi tagozatának művészei létrehozták a Hold Színháza Alapítványt. Mivel nem rendelkeztek állandó, színjátszásra alkalmas hellyel, különböző városokban és falvakban léptek fel, sőt gyakran hívták őket külföldi vendégjáté-kokra. Budapesten pedig a fiatalok egyik legkedveltebb találkozóhelyén, az Egyetemi Színpadon tartották előadásaikat, miközben egy saját, független színházra vágytak. 1995-től a XVI. kerületi Világ filmszínház épülete adott otthont a társulatnak.
A 7Főszín társulat 1999-ben alakult fiatal színészekkel. Szalóky B. Dániel művészeti vezető, a színház a színházban, és a beavató színház technikával kívánja újraéleszteni az eredeti Független Színpad hagyományait, a Ruszt József által teremtett normák alapján.
Előadásaik minimális díszletigénynyel készülnek, szinte bármilyen helyszínen eljátszhatók (aula, tornaterem), így házhoz viszik a kötelező olvasmányokat is, akár egy rendhagyó irodalomóra keretein belül.
Mivel állandó játszóhelyük nincs vándortársulatként járják az országot.
A Krétakör Színház néhány évvel ezelőtt az útkeresés jegyében fogant, célja azóta is változatlan: kutatni és megmutatni a színházat mint művészeti s együttélési formát. Kezdeményezésüket harmadik utas színházcsinálásnak keresztelték, s a jelenleg Magyarországon fennálló két struktúra: az államilag jócskán támogatott, mára igencsak színtelenné vált és elöregedett, lobbiérdekek mentén szerveződött kőszínház, illetve a hajdan jelentős, ma inkább marginális és eredménytelenül hangoskodó, létéért küzdő alternatív színház között próbál magának helyet teremteni.
A Picaro Művészeti Produkciós Műhelyt 1992-ben hozták létre az Arvisura Színház vezető színészei, akik színészi munkájuk mellett rendezői ambíciókat is táplálnak magukban. A Picaro Művészeti Produkciós Műhely alapkoncepciója, amely a kezdetek óta változatlanul érvényes, a szabad kezdeményezés és független megítélés elveire épül. Ez azt jelenti, hogy a műhely nem emel ki semmilyen művészeti stílust, irányzatot, iskolát, hanem csakis a produkciók létrehozását, azaz az egyes művészeti – és nem csak színházi – projektek megvalósulásához szükséges feltételrendszert igyekszik megteremteni. Az eddigi munkák túlnyomó többségének a Szkéné adott otthont, amelyet a magyar alternatív színházi élet egyik fellegváraként tartanak számon. Ennek ellenére a Picaro az „alternatív” jelzőt nem kívánja magára vonatkoztatni, mert egyrészt az alapítók nézete szerint a színház kétféle lehet: jó és rossz, másrészt mert rendelkezik tradicionális színházi tapasztalatokkal is.
A mozgásművészet tartalmában mindig a polgárság, közelebbről a kispolgári értelmiség kifejezője volt, a világ gondjai elől önmagába menekülő irányzat.
A mozgásművészet a táncművészetben olyan irányzat, mint a festészetben a kubizmus, expresszionizmus. Ezek legdöntőbb vonása, hogy eltávolodnak az élettől, a társadalomtól. A háború után a tehetséges mozgásművészek felszabadultak az alól a nyomás alól, amelyet a polgárság gyakorolt rájuk művészi téren, hogy a valódi művészet szolgálatába állhassanak. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, nem arra volt szükség, hogy mozgásművészeti képzettséggel álljanak az új irányzat szolgálatába, hanem – felhagyva mindazzal, amit eddig csináltak – kizárólag tehetségüket kamatoztatva mutassanak valami újszerűt, amelynek szellemét, tartalmát a fent említett színházi törekvések remekül interpretálják.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.