Nyílt levél a Washington Postnak

Kedves Liberális Lap!
Hétfői számodban cikket jelentettél meg, amelynek egyik sarkalatos pontja, hogy mivel Orbán Viktor magyar miniszterelnök a „Lebensraum” kifejezést használta (nem használta, mert az „élettér” magyarul nem „Lebensraum”), nem lenne rossz kilökni a NATO-ból Magyarországot. Azt írtad, ha hat évvel ezelőtt elhangzott volna egy ilyen kifejezés, Magyarországot nemigen vették volna fel a NATO-ba. Elhangzott. Ezért kérem belépésünk körülményeinek tisztázását és szükség esetén tagságunk visszamenőleges megszüntetését! A „Lebensraum”-norma alapján.
Cikked hevenyészettsége a megrendelés teljesítésének igyekezetére utal. Természetes, hogy megjelenését követően a segítségedre sietett a zsigerileg és „megszokásilag” a külföldi támadóval tartó magyar sajtó. „Hat év”, írod, amely ugyebár három. Ugyanis Magyarországot 1999-ben, az Orbán- és nem a Horn-kormány idején vették fel a NATO-ba.
Cikked végén különösen üdítő volt az a figyelmeztetés, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete leginkább politikai normák betartatója. Nyilván e normák közé tartozik, hogy a katonai szervezet egyik tagja tízezrével öldösi kurd kisebbségét (Törökországról van szó), egy másik tagja viszont a török kisebbségtől tagadja meg legelemibb jogait, és macedón kisebbségét megfosztja a kisebbségi léthez való jogától (Görögországról van szó).
Kinyilvánítottad azt is, hogy az amerikai kormány a szocialistáknak drukkol. Mint teszi 1990 óta. Igazán sajnáljuk, hogy a drukkernek és népes táborának – Tom Lantosnak is, akinek itteni, őt frusztráló látogatása után keletkezett a cikk – április 21-én ismét csalódást kell okoznunk. Ígérjük, négy év múlva leváltjuk a népet a hiba megismétlésének elkerülése érdekében.
De térjünk át a konkrét „Lebensraum”-veszélyre. Amely sokkal súlyosabb, mint gondoltad volna. Ugyanis azok, akik téged ezzel felhecceltek, elfelejtették elmondani, hogy a volt állampárt törvényes örököse, az MSZP, sőt volt koalíciós partnere is, az SZDSZ nem csupán élőbeszédben használta a „Lebensraum” kifejezést, vagyis azt a magyar szót, az „élettér”-t, amelyet te így fordítottál le „angolra”, hanem még kampányol is vele, írásban. És miközben az itteni szellemi elvtársaid szerint te mindenről tájékozódsz, mielőtt leírnál valamit, ezt eltagadtad olvasóid előtt. Ez pedig csúnya dolog. Én ezért feljelentelek téged az itteni amerikai nagykövet asszonynál, akin keresztül figyelmeztetem az amerikai kormányt: ha nem a mostani kormány nyerne, jön a „Lebensraum”-fiúk uralma (mint említettem, ők a „Lebensraummal” kampányolnak). Vagyis Magyarország igen veszélyes ország, amelyet ki kell zárni a NATO-ból. A megelőzés céljából is.
Tőled tudtam meg, hogy a Lebensraummá hitlerizált magyar „élettér” szó milyen veszélyeket rejt magában a NATO-tagságra nézve. Ezt a csatlakozásunk idején még nem tudtam. Mert akkor nem figyelmeztettél bennünket. De miért csak most jutott ez eszedbe?
Akkor most a bizonyítás.
1996. március 30-án így kezdődik egy rövid hír baráti lapotokban, a Magyar Hírlapban: „A napokban Egerben tíz spreewaldi német iskola közös kiállítása nyílt Élettér – múlt, jelen, jövő címmel. A félszázezer márkába kerülő tárlat anyagát, amelyet az UNESCO, a brandenburgi miniszterelnök és a lübbenaui polgármesteri hivatal is támogatott, Párizsban kezdte vándorútját, majd a brandenburgi tartomány fővárosán át érkezett Egerbe, s Brüsszelben és Strasbourgban is bemutatkozik az év folyamán.”
Micsoda? „Lebensraum”? Az UNESCO-nak és a NATO-tag Németországnak a támogatásával? Hát milyen példa volt ez az annak idején csatlakozás előtt álló Magyarországnak?! A kiállítást ráadásul Párizs után Brüsszelben, a NATO központjában és a NATO-tag Franciaország egyik legnagyobb városában is bemutatták, amely az Európai Parlamentnek ad helyet! Botrány! Mindez persze azon két párt uralmának idején történt, amelynek visszatértéért imádkoznak – állításod szerint – Washingtonban és a budapesti Szabadság téren. Vagyis ha álmotok beteljesülne, a „Lebensraum” csöbréből a „Lebensraum” vödrébe esnétek! De ez semmi ahhoz képest, hogy szintén az említett két párt uralkodása idején A város mint élettér, a város mint veszély? címmel pódiumbeszélgetést rendeztek a liberális Demszky életterének (Lebensraumjának) kellős közepén, a város házában. Erről a Magyar Hírlap 1995. május 16-i száma tudósított. A szponzorálást liberális laptársad információja szerint ismét azok a NATO-tagok vállalták (Németország képviseletében a Goethe Intézet, a gallok itteni erős bástyája, a Francia Intézet és a Lettre International), amelyek normáival mérve Orbán Viktor „gazdasági élettér” kifejezése NATO-norma alatti. Ezután már csak provinciális arculcsapásként ér bennünket – szintén visszamenő hatállyal – az az 1996. szeptember 19-i Magyar Hírlap-cikk, hogy Élettér Klub Tápiógyörgye néven megalakult egy civil szervezet, amely „együttműködik a mindenkori önkormányzattal, a pártokkal, egyházakkal és más civil szervezetekkel”. Washingtont azonban ez sem rendítette meg eltökélt szándékában, hogy bennünket a NATO tagjai sorában üdvözöljön. Az már csupán Lebensraum-hab a Lebensraum-tortán, hogy 1996. október 31-én a Magyar Hírlap Emberi élettér Bogádon címmel ír arról a kezdeményezésről, amelynek finanszírozója egy német házaspár (ismét NATO) és egy holland alapítvány (megint NATO). Értelmi fogyatékosoknak lakóotthont építettek. A „Lebensraum”-kezdeményezést „Göncz Árpádné is felkarolta, sőt megszerezte hozzá Nyugat-Európából a szükséges anyagi támogatást”.
(Mint tudod, kedves Liberális Lap, kedvenceteknek, az akkori liberális államelnöknek, Göncz Árpádnak a feleségéről van szó.)
És most olyat kérdezek tőled, hogy attól tényleg elgondolkozol: helyes volt-e oly hevesen kampányolnod a csatlakoztatásunk érdekében, mint amennyire most kampányolsz a kizárásunkért? Elhalasztották a NATO-bővítés jóváhagyását – A szenátus később ratifikál címmel nem kisebb fórum, mint maga a Magyar Hírlap támadta meg állásfoglalásában az amerikai kormányt, valamint a NATO bővítésének ellenzőjét, a liberálisok szent lapját, a New York Timest szembeállítva veled, a csatlakozáspártival. Az ádázul Washington-ellenes kommentár vége olvastán hitetlenkedve dörzsölöm a szememet, és sokáig habozok, hogy idézzem-e. De legyőzöm magamat. Íme: „Az egész vitából… megint az derült ki, hogy Oroszország itt a döntő, s a Lebensraum, gazdasági élettér kijelölése megint egy-két nagyhatalom előjoga. Mint Jaltában.”
Az a tény, hogy a Magyar Hírlap szükségesnek tartotta a „Lebensraum” odahelyezését az „élettér” szó mellé, azt mutatja, nálunk ezt oda kell tenni, ha azt a jelentést akarjuk a magyar szónak kölcsönözni, amelyet te dugtál Orbán Viktor szájába. Ezt persze az informátoraid is tudták. Azt is, hogy te fenntartás nélkül hiszel nekik. Ez az itteni informátoraitokban való és naponta megnyilvánuló, az óceánt átívelő feltétlen hit nálunk kérdőjellé formálja a szemöldököket.