A sötét öltönyökön, kosztümökön, az itt-ott fölbukkanó bocskaikon nemzetiszín kokárda jelezte az együvé tartozást, amúgy semmi arisztokratikus reminiszcencia nem lengte be az előadótermet. A beszédek a forradalomról és a szabadságharcról szóltak, s az ország mai állapotával való összevetésre sem mondhatja senki, hogy erőltetett a párhuzam. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején szintúgy az a ritka történelmi alkalom kínálkozott, amikor nem társadalmi rétegek szegültek egymásnak az ellentétes érdekek kibékíthetetlensége okán, hanem éppen a közös cél hozta össze a nemest és a pórt, a parasztot és a polgárt, a többvallású és soknemzetiségű népet.
A neves felmenők mai leszármazottai úgy ítélték meg, hogy a mai európai eszmék, a nemzetek tisztelete és a nemzetközi összefogás hangsúlyozása nem hiábavaló. Így is pontot lehet tenni az elbizonytalanodott huszadik század végére. Ezért találkoztak az előrehozott március emlékére, s ezért szeretnék még jó ideig újra és újra megrendezni e hagyományteremtő múzeumi vizitet a patinás falak, ereklyék között.
– Családunk számon tartott őse, I. Arnold Szent László idején a szepesi rácok vezetője volt – mondja Görgey Tibor, aki nem közvetlen leszármazottja Görgey Artúrnak. Tibor Artúr testvérének, Árminnak a dédunokája, de tovább nem bogozzuk a rokoni szálakat. – Jó érzés a Görgey nevet viselni, de önmagában nem ezt tartom lényegesnek – szögezi le a nyolcvanhárom esztendős idős úr. – A szepesi rácok mindig jó magyarok voltak. Rákóczi zászlajára is fölesküdtek Görgey ősök, Kossuth mellé is odasorakoztak, de a Kerepesi temetőben is több katonahősünk nyugszik. Az első háborúban öt Görgey adta életét a hazáért, köztük egy testvérpár, akik egyazon napon haltak meg a csatában. Unokatestvérem az író Görgey Gábor, a família doyenje pedig a nyolcvankilenc éves Miklós, ő is másik ágból való. Két fiam Németországban él, tizenkét unokám és két dédunokám született a mi águnkból. Két unokánk visszatért a hazába, ennek a családnak életben kell maradnia!
Bakk István székely főnemesi primor család sarja (a székely főnemeseket primoroknak nevezték), a törökbálinti építész az egyik fő szervezője a találkozónak. Károlyi László gróffal parolázik éppen, már kiderítették, miként fest a százötvenéves ismeretség.
– Háromszék önvédelmi harcában fogtak össze a vezető családok a szabadságharc idején. A harangok beszolgáltatásában, a nemzetőrök toborzásában működtek közre a Bakk família tagjai – idézi István, amit kiderített az ősök legendáriumából. – Mi Bakk Mihálytól származtatjuk magunkat, ő székvezető volt, személyesen is harcolt Erdélyben. Oldalági rokona, István Aranyosszéken élt, és őrnagyi rangban szolgált Kossuth mellett. Mihály egyik leszármazottja, Bakk Endre kanonok könyvet írt az 1848 és 1854 között elesett és kivégzett hősökről, munkája százhuszonhárom nevet tartalmaz, köztük az aradi vértanúkét. – Károlyi László felé int fejével. – A Rákóczi-szabadságharcban mi is részt vettünk, akkor Bakk Kelemen mentette meg gróf Károlyi Sándor életét. 1848-ban ismét találkoztunk, s most, 2002-ben is egymás mellett állunk. Édesapám 1941-ben települt Magyarországra, azóta itt él a mi águnk. Nem számít a rang. Akkor sem az számított. Ha a név mégis jelent valamit, akkor azt, hogy több a kötelessége az embernek a haza iránt – fogalmaz kissé emelkedetten, ami talán nem túlzás ilyes ünnepi alkalomkor. Az ő vezetésével hozták létre néhány éve a Bakk Endre Alapítványt, s elevenítették föl Erdélyben a kétszáz éve megszakadt csíksomlyói passiójáték hagyományát. S a kitelepített németek emlékére a budaörsi passiót is újraélesztették tavaly nyáron, a millenniumi ünnepségen.
Az említett László gróf Károlyi Istvánnak a leszármazottja, a jeles ükapa a Károlyi-huszárezredet állította ki Fóton, Kufsteinban raboskodott érte.
– A partiumi Nagykárolyból kerültünk Fótra az 1800-as évek elején – mondja László, aki 1944-ben elhagyni kényszerült a hazát, s 1995-ben tért meg ősei földjére. A fóti kastélyban lakik, az állami gondozott gyermekek szomszédságában. – Jellasics ellen harcoltak Isaszegnél Istvánék, de a Károlyiak szinte mindenütt ott voltak a nevezetes históriai eseményeknél. Sajnos nekem nem született gyermekem, kihalunk. De nem gyorsan! – teszi hozzá felhőtlen mosollyal.
Kedves idős hölggyel, Görgey Tibor feleségével nézünk végig afféle női sóhajtással a főrendi társaságon.
– Egy Vécseyt keresnék, de nem ismerem.
– Hogy néz ki? – kérdi segítőkészen, de tőlem csupán egy bágyadt poén telik.
– Csak a ló hiányzik alóla…
A keménykötésű Vécsey László bocskaiban jelent meg. Szada polgármestereként, a familiáris hagyományok követőjeként, elkötelezett közéleti személyiség pátriájában.
– Tragikus történelmi kuriózum a mi örökségünk – összegzi a különös momentumokat. – Vécsey Károly vértanú tábornok ősöm jogán vagyok most itt, bár nem egyenes ági leszármazottjaként. Valamikor a tizenhetedik század tájékán leltem meg a közös felmenőt. A nagy család sok nemesi ágat hajtott, az egyik grófi rangot viselt, én is ebbe tartozom. De nemcsak udvariasságból állítom, hogy nem hangsúlyos a rang, szívből vélekedem így. Olyasmivel ne dicsekedjék senki, amihez nem fűződik személyes érdeme – csatlakozik az előtte szólókhoz László.
Vécsey Károly sorsa családilag is mély szakadék fölött ível át.
– Károly apja, Vécsey Ágoston a másik oldalon, a császárhű nemesek pártján állt. Az akkor hatvan év körüli kamarás, valóságos belső titkos tanácsos a császárral személyes viszonyban állt, elhatárolódott rebellis fiától. Tizenhárom gyermeket nemzett, s Károly fiát kegyetlenül megtagadta. Ő kérte az uralkodótól, hogy élete elvétele mellett rangjától is fosszák meg vérét. Így Vécsey Károlyt utoljára küldte a hóhér a halálba Aradon, előbb végig kellett néznie tizenkét társa elvesztését. Ez a főnemesi törzs aztán ki is halt, mert négy vagy öt fiú is a katolikus papi hivatást választotta, utólag kideríthetetlen okokból.
Batthyány Bálint sem Batthyány Lajos egyenes ági leszármazottja, a családfa szerint dédapja unokatestvére volt a tragikus sorsú miniszterelnök. Az ’56-os forradalom után hagyta el az országot, de a rendszerváltást követően repatriált Svájcból négy évtizednyi távollét után. A „nemesi” találkozóknak eszmei jelentőségét hangsúlyozza ő is. Szent-Iványi Géza, Fót polgármestere nem is a családja révén, hanem tiszte révén meghívott, mivel városában állította ki Károlyi István azt a bizonyos huszárezredet. Amúgy 1242 óta jegyzik a nemesi családot, Liptó vármegyében voltak birtokaik. A Felvidékről persze jócskán szétszóródtak a leszármazottak azóta, a múlttól a jelenig ível a Szent-Iványiak politikai-közéleti ambíciója a hagyományok szerint.
– A Zichyek középnemesi famíliaként a török elleni küzdelmekben érdemelték ki grófi címüket – idézi dióhéjban Zichy László a messzi múltat. – A szabadságharc alatt négy Zichy vesztette életét, ketten – Béla és Aurél – Komárom védelménél haltak hősi halált. Volt időszak, amikor hét Zichy ült a felsőházban, birtokaik voltak Zalában, Veszprém és Fejér vármegyékben, Somogyban és Erdélyben is. Nemrégiben szerveztünk egy családi találkozót, százhetven élő családtagot számláltunk meg akkor! Egy Lengyelországba elszármazott ág sarja, Zichy-Woinarsky Ausztráliából érkezett haza. Egyik őse állítólag Kossuth Lajos titkáraként dolgozott, de ezt már nem tudtuk pontosan kideríteni – mondja a budapesti illetőségű László, aki vidékfejlesztéssel foglalkozik. – Szeretnénk, ha az a demokratikus szellemiség, amelyet őseink százötven éve az európai eszmeiségben útjára indítottak, a valóságban is beépülne Magyarország jövőjébe. Ez az ország mindig akkor mozdult előre, amikor a vezetők és a nép egyetértettek egymással.
Bethlen Farkas Verőce polgármestere, édesanyjával, Bethlen Ilonával érkezett a találkozóra. A szálfatermetű férfi szülei első unokatestvérek voltak, édesapja, Bethlen Dániel már nem él.
– Melyik ősömet kérdi? – mosolyog szolidan Bethlen Farkas, miután meghívotti minőségéről faggatom. – Mióta a Bethlenek léteznek, mindig ott voltak a történelmi sorsfordulóknál és a politikában. A szabadságharc alatt is többen katonáskodtak, valamennyien tiszti beosztásban. A nagyobb családot átölelően a huszadik századi tevékenységüket is hosszú lenne felsorolni. A szűk család is elég dicsőséget és keserűséget élt át. Anyai nagyapám, Bethlen Béla Erdély utolsó kormánybiztosa volt, kilenc évet töltött érte a román kommunista börtönökben. A szüleim 1944-ben települtek Magyarországra, én, ’57-es születésű lévén, már nem éreztem a bőrömön a rendszer kegyetlenségét. Nagyapámék Kolozsváron maradtak, igaz, szükséglakásban éltek, de gyerekkoromban náluk töltöttem a nyarakat a hetvenes években. Soha nem felejtem el, mennyire boldognak éreztem magam náluk. Igen, a szocializmusban is rendszeresen árjártunk hozzájuk. Nekünk ez természetes volt. A kárpótlás nem központi kérdés a családban, az értékrend nálunk a helyén áll. Nem vagyok pártkatona, a hazának és a Jóistennek tartozom elszámolással. Édesanyám azért küzd most mégis a romániai elégtételért, hogy a visszakapott vagyont – bármennyi legyen is – fölajánlhassa ottani intézményeknek, alapítványoknak.
Kossuthok többen is megjelentek a Várban, noha Kossuth Lajos három gyermekének ma már nem élnek utódai.
Kossuth Eszter, az egyik lelkes szervező nem vindikál magának semmi elsőbbséget az emblematikus név viselőjeként. Némi történelmi tűnődéssel ugyan, de nem hiábavaló végigszaladni a közelmúlton, akkor sem, ha pusztán a neveket sorakoztatjuk föl.
– Oldalági Kossuthok vagyunk, Kossuth Vince leszármazottai. Ő unokatestvére volt Lajosnak. A Felvidékről származunk, Vince dédapánktól. Annak fia, Kossuth Mihály nagyapám 1920-ban halt meg, a késői házasodások és a magas életkor miatt nálunk kimaradt egy generáció, könnyebb a visszaszámlálás. Apám is Mihály volt, a reszlovakizáció elől menekültek Magyarországra Kassáról. A név ellenére osztályidegenként kezelték hosszú ideig, keservesen kezdték újra az életüket az anyaországban. A forradalmár Kossuth Lajost persze több rendszer is kisajátította magának, az előző éra is szívesen tűzte zászlajára a maga értelmezésében a ’48-as eszméket. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy megnehezítsék sorsát a felvidéki menekült Kossuthnak.
– A köznemesi Kossuth család a Felvidékről eredeztethető, 1650-ből bírunk dokumentumokkal, amelyek tanúsítják, hogy Turóc vármegyében, Kossuthfalván élt a família – taglalja a fiatal Kossuth László jogász és történelemtanár a dokumentált bizonyítékokat. Előadást is tartott a várbéli találkozón, a történelemnek nem csak a familiáris szelete érdekli. – A turóciakból hajtott aztán egy zempléni és egy gömöri ág. Én ez utóbbiból származom. Eszter unokatestvérem az előbbiből való, úgy tudom. A nevem miatt ritkán hagyták-hagyják szó nélkül a bemutatkozásomat, tréfásan vagy komolyan, de rákérdeznek. Értesüléseim szerint indul egy Kossuth Lajos nevű atyafink a parlamenti választásokon is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, de sokan nem ismerjük egymást Kossuthok személyesen. Kossuth Ferenc rokonunk közlekedési miniszteri tisztet viselt Ferenc József császár idején, a közéleti elhivatottság időről időre fölbukkant, ha nem akadályozták. Édesapámékat a név nem védte annyira az előző érában, mint gondolnánk, duplán kellett bizonyítaniuk. Nem a származás vagy a rang számít, hanem a szellemi kötelesség – nyugtázza. Két fia van, Ádám és Márton. A vezetéknevet ők viszik tovább. Immár a harmadik évszázadba ama nevezetes 1848-tól számítva.
Charlie Kirk
Kitalált vádak célpontja lett Charlie Kirk
