Ő is a VIII. kerületben született, mint Gelléri Andor Endre. Családi körülményei azonban merőben eltérőek voltak. Édesapja, a jómódú orvos például a párizsi Eiffel-torony építőjének, Gustave Eiffelnek a háziorvosa volt, amikor Eiffel – a Margit hidat és a Nyugati pályaudvart építtetve – huzamosabb ideig Budapesten élt a családjával. Molnárék akkor a József körút és a Nap utca sarkán álló, József körút 68-as számú házban laktak. Ferenc is itt született 1878. január 12-én. Ezt a házat nem jelöli emléktábla, viszont a körút szemben lévő oldalán álló, 83-as számú ház falán elhelyezett tábláról megtudhatjuk, hogy gyermek- és ifjúkorában itt lakott Molnár Ferenc. A pontos dátum azonban hiányzik, pedig igen egyszerű lett volna feltüntetni. A Molnár család ugyanis 1895-ben költözött oda, akkor, amikor Ferenc már tizenhét éves volt. Gyermekkorát tehát nem itt töltötte. Itt élt egészen 1905-ig, noha akkor már igen ismert hírlapíró, novelláskötetek és regények szerzője és befutott színpadi szerző is volt. 1897-től dolgozott a Budapesti Naplónál, amelynek főszerkesztője Vészi József volt. (Első felesége a főszerkesztő lánya, Vészi Margit volt.)
Érdekes játéka a sorsnak, hogy Molnár Ferenccel egy évben született Krúdy Gyula (aki egyébként 1890-ben Pestre jőve, szintén a VIII. kerületben, a Gyöngytyúk – ma Gyulai Pál – utcában lakott). Ady Endre egy évvel idősebb (1877), Móricz Zsigmond pedig egy évvel fiatalabb (1879) volt.
A XIX. és XX. század fordulójának évei az akkor mai szemmel nézve is elképesztően fejlődő Budapesten óriási élményanyagot kínáltak a fiatal íróknak. Molnár „terepe” az egyik legérdekesebb környék, a Józsefváros volt. Korai novellái, regényei e kerületben játszódnak. A VIII. kerület alakjai, kisemberei, iparosok, kocsmárosok, életművészek, ügyeskedők és lecsúszott sorskivetettek népesítik be ezeket az írásokat. Kávéházi lumpok, széntolvajok, Pest életének megannyi színes figurája lépnek elénk a korai novellák és regények lapjairól. Miként legmaradandóbb regénye, a Pál utcai fiúk hősei is: Ács Feri, Boka s Nemecsek, a tragikus sorsú kisfiú. Ez a könyv 1907-ben született. Molnár ekkor már túl volt a Vígszínházban két hatalmas sikeren: az 1902-es Doktor úr és az 1907-es Az ördög premierjén. Befutott, darabjait Európa-szerte játszották, dőlt hozzá a pénz. Sajátságos, hogy ekkor írja meg ifjúkorának idejét, a házuktól pár méterre, a József körutat és a Mária utcát összekötö rövid Pál utcába helyezve kis hőseit és történetüket, meg a Füvészkertet, amelyhez könnyen el lehetett jutni, csak végig kellett sétálni a Práter utcán.
Különös fintora a sorsnak és a történelemnek, hogy az egyik legpestibb író 1930-ban a fasizmus fenyegető árnyai közeledtén először Svájcba távozott, majd onnan 1940. január 12-én New Yorkba, ahonnan soha többé nem tért vissza szeretett Pestjére, amelyet egyik írásában szülőfalujának nevezett. Hamvai is New Yorkban, a Brooklyn temetőben nyugszanak.
Így lehet vége a háborúnak
