A józsefvárosi parlamentre emlékeztek

Százharminchat éve, 1866. április 16-án a Nemzeti Múzeum melletti Főherceg Sándor (ma: Bródy Sándor) utcában emelt, Ybl Miklós tervezte új épületben megkezdte munkáját a magyar országgyűlés alsóháza. Az évforduló alkalmából tegnap emléktáblát helyeztek el az 1943 óta Olasz Kultúrintézetként működő épület falán.

Az eklektikus-neoreneszánsz ház középpontjában a hatalmas, emeletmagasságú, karzatokkal körülvett nagyteremmel, ahol a gyűléseket tartották, nagy hiányt pótolt. A felsőháznak pompás ülésterme volt szemben, a Nemzeti Múzeum dísztermében. Az alsóháznak azonban nem volt helye, s miután egyre közelebb került a kiegyezés, mely 1867-ben meg is történt, égető szükség volt egy megfelelő képviselőházra. Ennek munkálatai 1865. szeptember 11-én kezdődtek, és 1866. április 16-án a már teljesen kész épületben meg is tartotta első ülését a Tisztelt Ház, mely egészen 1901-ig, az új Országház felépültéig itt ülésezett. Az építés időtartama ma is komoly rekordnak számít. A ház sokféle szerepet töltött be. Rendeztek itt kiállításokat, volt benne bazár, itt ülésezett 1918-ban a katonatanács. 1920-tól mozi működött benne. 1943-ban kapta meg az olasz állam, s rendezték be itt az Olasz Kultúrintézetet. Rendszeresek itt a koncertek, filmvetítések, irodalmi estek, kiállítások. Gyakoriak a színházi és balettelőadások is, és évek óta rendszeresek az újév napjának estéjén rendezett nagy hangversenyek. A nagyterem kiváló akusztikája miatt Budapest egyik legjobb koncertterme.
A házat azonban Mikszáth Kálmán tette igazán nevezetessé. Amikor fiatal újságíróként 1880-ban Szegedről Pestre került a Pesti Hírlaphoz, őt bízták meg az országgyűlési beszámolók írásával. Mikszáth azonban nem a szokvány tudósításokat szállította. A Tisztelt Házból állandó cím alatt hat éven át írt kis remekművekben hol vitriolos gúnnyal, hol bölcs humorral számolt be a T. Ház mindennapjairól, az eseményekről, a pletykákról, a kisebb-nagyobb botrányokról, a folyosókon és a büfében többnyire az ülésterembelinél sokkal élénkebben zajló életről, a képviselő urak viselt dolgairól. Ezek az írások ma is igen élvezetes olvasmányok; gyakran azt az érzést keltik, hogy szinte tegnap születtek. Amikor aztán Mikszáth – jórészt éppen az országgyűlési karcolatai révén megszületett országos népszerűségének köszönhetően – 1887-ben maga is képviselő lett az illyefalvai kerületben, elbúcsúzott olvasóitól. Választóit levélben köszöntötte. Ennek záró mondatai úgy hatnak, mintha a mostani választásokról írta volna. „…olyan méltóság nélküli hajsza folyik a mandátumokért, mintha azok valami javadalmak volnának. Bizony pedig kötelességek azok! A képviselőjelölt urak többnyire abban törik fejüket, hogy minél többet ígérjenek; én megvallom, a lefelé való licitálásban fogom keresni a hatást: minél kevesebbet ígérni, de azt legalább betartani.”