Négy évvel ezelőtt Horn Gyula akkori miniszterelnök igen sokáig vonakodott attól, hogy nyilvános vitán megmérkőzzön legesélyesebb kihívójával, Orbán Viktorral. Az MSZP és a Fidesz elnökének vitájára végül három nappal a második választási forduló előtt került sor a közgazdaság-tudományi egyetemen. Első megközelítésre úgy tűnhet, hogy a szocialisták akkori jelöltje és Medgyessy Péter taktikája homlokegyenest ellentétes. Horn Gyula ugyanis ameddig tehette, kitért a párbaj elől, s a dialógust is igyekezett bagatellizálni, míg Medgyessy látszólag igen harciasan lépett fel, s a mai napig hangoztatja vitakészségét.
Csakhogy a kétfajta hozzáállás csak a verbális, szónoki elemeket tekintve különböző, a végeredmény szempontjából igen hasonló. Horn Gyulát Medgyessy ráadásul még egy más aspektusból is utánozni akarta. A volt miniszterelnök az erő pozíciójából tárgyalt, amikor semmiképpen sem akart kötélnek állni, hogy kihívójával vitát folytasson. Megtehette, mivel (akkor még) kormányfő volt. A mostani kormányfőjelölt is ezt az „uralmi attitűdöt” próbálta felvenni, s már decembertől kezdeményezőként lépett fel, s úgy vélte, diktálhat. Múlt év december 15-én kijelentette: kész a vitára, s fölényesen hozzáfűzte: nem ez lesz Orbán kedvenc napja. A reagálást még be sem várva, már hangsúlyozta azt is: ha nem vállalná ellenfele a nyilvános megméretést, azt megfutamodásnak tartaná. Emlékezetes, hogy március elején még a megtárgyalandó témaköröket is kijelölte kihívólevelében, a közszolgálati televíziót pedig kirekesztette volna a közvetítésből. Szintén ultimátumszerűen kijelentette: közönség nélkül óhajtja lefolytatni a szópárbajt. Mindeme lépéssor a magabiztosságot lett volna hivatott közvetíteni a választópolgár felé, valójában azonban egyfajta suta nagyképűség kerekedett a kihívás körül, hiszen Hornnal ellentétben kormányfői stallummal nem, csupán jelölti státussal rendelkezett. Ezért is volt sokak számára visszatetsző melldöngetően magabiztos fellépése, amely sokkal inkább illik a profi ökölvívás világába, bár a kihívás szabályai ott is szigorúak: a kihívott fél szabja meg a párviadal idejét és helyszínét.
Hogy miért vállalkozott Medgyessy Péter arra, hogy egy számára bizonytalan, csúszós terepre merészkedjen? Bár politikai pályafutása meglehetősen régi keletű, s mélyen visszanyúlik a Kádár-rendszerbe, élő ember még nem hallotta nyilvánosan vitatkozni. Tanácsadói feltehetően bíztak a közvélemény-kutatások az MSZP számára egyre kedvezőbb alakulásában, s így abban: a politikai párviadal előbb-utóbb nem neki, hanem Orbán Viktornak lesz fontosabb. A kockázat azonban – hogy végül is ki kell állnia erre a beszélgetésre – elhanyagolhatóvá válhatott. Bízhatott ugyanis abban is, hogy ha kellőképpen arrogánsan lép fel, s eleve megszabja a vita kereteit, témáit, időpontját, a politikai duellum létre sem jön, s így nem derül fény arra: valójában úgy akar győzni, hogy ki se kelljen mennie a csatamezőre. Különösen szembetűnő volt az MSZP ilyen irányú erőfeszítése, amikor megbízták Lendvai Ildikót a kormányfővel való további egyeztetéssel. A képviselő asszony ugyanis nem kereste meg a Miniszterelnöki Hivatalt, hanem kijelentette: várja a miniszterelnök megbízottját.
Megfigyelhető az is – s ez a momentum szintén a vita elkerülésére irányuló buzgalmat támasztja alá –, hogy az MSZP-s politikusok majdhogynem sértő kifejezésekkel, megnyilatkozásokkal „biztosították be”, hogy még véletlenül se fogadhassák pozitívan a kormányoldalon szavaikat. Lendvai Ildikó és Kovács László pártelnök ennek érdekében például többször is kifejtette, hogy Orbán Viktor már nem minősül miniszterelnöknek, csupán kormányfőjelöltnek. Talán ugyanezt a célt szolgálta az is, hogy Gál J. Zoltán kampányszóvivő, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének helyettes kabinetfőnöke már a márciusi kihívólevél kommentárjaként leszögezte: az általuk meghatározott feltételek egyetlen elemétől sem hajlandóak eltérni. Nyilvánvaló, hogy Medgyessynek azt kellett elkerülnie, nehogy úgy látsszék, mintha őmiatta hiúsulna meg a nyilvános találkozás. Ezért is sok a bizonytalankodás. Medgyessy egyik nap bejelenti, hogy befejezte a „vitát a vitáról”, másik nap már arról beszél, hogy „ezt az Orbán Viktort nem ismeri”. Néha lágyabb húrokat penget: amikor úgymond „a partnerségi viszony alapján” elvárná, hogy Orbán Viktor megmagyarázza, miért nem felel meg más időpont számára, mint április 5-e. Máskor úgy nyilatkozik: megfontolás tárgyává tenné akár még az április 5-i időpontot is, ha a „csakon” kívül más érvet is hallana. Természetesen ő is tudja, hogy jó pár érv elhangzott már kormányoldalról az 5-i dátum mellett. Medgyessynek azonban egy a lényeges: úgy hívja ki a kormányfőt, hogy a számára több mint bizonytalan kimenetelű vita létre se jöjjön. Ezért is jelentette be többször, hogy új javaslattal áll elő az időpont vagy más elem tekintetében. Rendszerint kiderül: semmi különösebb új nem hangzik el, csak jobbára az előzőek ismétlése. Így például március 11-én bejelentette, hogy április 5-ét kivéve bármely időpontban hajlandó vitatkozni. Az „újdonság” erejét nagyban rontja, hogy ezt már előtte is közölték. Egy más alkalommal Medgyessy leszögezte, hogy Orbánnal ellentétben sem 3-án, sem más időpontban nem várja egyoldalúan vitapartnerét. Pár nappal később külön címoldalasnak szánt bejelentést tesz (a Népszabadságtól meg is kapja): ő is várni fogja a kormányfőt április 3-án. Mindeközben Medgyessy napokig a címoldalakon szerepel a baloldali napilapokban, legtöbbször anélkül, hogy a vitával kapcsolatban érdemi elmozdulás történne, akár csak a szocialisták álláspontjában. A cél ez esetben is valószínűsíthető: a kormányfő, illetve stábja rugalmatlan, képtelen a kompromisszumra, az MSZP-s jelölt hiába próbál meg minden tőle telhetőt.
Szili Katalin MSZP-s elnökhelyettes a napokban arra utalt a közszolgálati televízióban: Orbán Viktor határozta meg négy éve a Horn Gyulával lefolytatott vita idejét és helyszínét. Pedig köztudomású: az akkori kormányfő és Orbán Viktor a budapesti közgazdaság-tudományi egyetem felkérésének tett eleget. Mint lapunk akkor és nemrégiben is beszámolt róla, Horn öt alkalommal utasította vissza a vitára való felhívást. Az indoklás szerint nem látta értelmét, hogy csupán az egyik országos listát szerzett párt vezetőjével folytasson vitát, Horn sajtófőnöke pedig egyenesen úgy nyilatkozott: csak az első forduló után érdemes a kérdésre visszatérni.
Az április 5-i, Orbán Viktor által javasolt időpont elleni egyik legfőbb érv az, hogy a kampánycsend miatt a sajtó nem tud újságírói, politológusi elemzéseket közreadni. A négy évvel ezelőtti újságokat tanulmányozva szembetűnő: a tudósításokon és a frissiben megírt, az akkori kormányfő számára egyértelműen kedvező vezércikkeken kívül nem születtek a Horn–Orbán-vitáról nagyobb ívű elemzések. Egy nappal később már „ejtette” a sajtó a vita témáját, csupán a Magyar Hírlap tért vissza rá egy publicisztika erejéig. Amennyiben tehát a majdani bőséges beszámolók hiányoznának Medgyessynek és stábjának, azt kell feltételeznünk, hogy a konzervatív sajtó híradásait nélkülöznék leginkább. Négy esztendeje ugyanis csak a Napi Magyarország és a Magyar Nemzet számolt be egész oldalnyi terjedelemben Orbán Viktor és Horn Gyula beszélgetéséről. Az sem valószínű, hogy az akkori közvélemény-kutatási adatokat szeretné viszontlátni a baloldal az írott sajtóban. Akkor ugyanis a Gallupon kívül a TeleDirect is Orbán Viktor meggyőző, mondhatni fölényes győzelméről számolt be.
origo.hu
Gyárfás Tamás: Ez nem egy játékfilm, nem egy regény, ez az életem. Ennyi volt
