Pestszentimrén – akárcsak az országban mindenütt – földalappá alakították át a volt tsz-területeket az 1992-ben elfogadott földtörvény alapján. Az Alacskai út melletti mezőgazdasági övezet tizennyolc részarány-tulajdonosa több mint kilenc hektárral, míg a helyi, pestszentimrei kárpótoltak majdnem nyolc hektárral részesültek a már belterületi földdé nyilvánított területből – mondta el lapunknak Szűcs Sándor, az egyik helyi tulajdonos. Hozzátette: a részarány-tulajdonosok területei az átminősítés előtt hat ember tulajdonában voltak, majd a telkeket azonnal eladták: jelenleg már 73 fő jutott újonnan telekhez. – Az új építési területek nyolcszáz négyzetméterenként nyolcmillió forintért cseréltek gazdát, így érthető, hogy a volt részarány-tulajdonosok földjeit pár millióért felvásárlók minden igyekezetükkel a terület átminősítése mellett voltak, amihez a helyi önkormányzat segédkezett. Az átminősítés pillanatában volt olyan személy, akinek 38 telke volt – állítja Szűcs.
– Öt éve, 1997-ben a terület tulajdonosai megbeszélésre gyűltek össze az Alacskai út, a Péteri út, és a Határ út által határolt terület rendezési tervének véleményezésére, s ezen részt vett a kerületi polgármesteri hivatal illetékese is. Az egybegyűltek mindegyike az átminősítés mellett volt, hiszen építkezni szerettek volna. Az önkormányzatnak azonban volt egy feltétele: csak az általa kijelölt tervezővel készíthető el a rendezési terv. A tulajdonosok tiltakoztak: ha ők fizetnek, akkor miért az önkormányzat készítteti el azokat – emlékezett vissza Szűcs Sándor.
Végül a kerület által kijelölt cég, a Kaszab Építész Iroda Kft. látott a rendezési terv elkészítéséhez, ám a tiltakozók szerint ők a dokumentumról nem kaphattak másolatot. Több tulajdonost a saját tulajdonlappal rendelkező földjeikről más területre helyezték át. A földtulajdon mérete megváltozott, mert útépítés miatt is kihasítottak abból 17,5 százalékot.
Az ügyben 1999. november 25-én tartott kerületi képviselő-testületi ülésen tárgyalták az új rendezési tervet. A kárpótoltak nem tudták elfogadni a tervezetet, mondván: kész tények elé állították őket.
A településrendezésről szóló törvény kimondja: az érdekeltek számára a véleményezési eljárás befejezése után a terveket azok jóváhagyása előtt legalább egy hónapra a helyi szokásoknak megfelelően közzé kell tenni, hogy az érintettek észrevételeiket megtehessék. Szűcs szerint ez sem történt meg.
– Az önkormányzat kiállított egy jegyzőkönyvet, amely egy lakossági egyeztető fórumról szólt, egy apró szépséghibával: az utólag hozott jegyzőkönyv szerint ugyanabban az időben egyeztettek az önkormányzat képviselői a lakosokkal, mikor a testületi ülés zajlott, ugyanazokkal a szereplőkkel – tette hozzá.
Az új rendezési tervet végül megszavazta az MSZP–SZDSZ-es többség, azonban határozatot csak a volt részarány-tulajdonosok földjére hoztak. A tiltakozó tulajdonosok ezt törvénysértőnek tartották. Mivel nem kaptak értesítést, a döntést megfellebbezni sem tudták. A határozat végül 2001. április 14-én született meg. Ezt megelőzően 2000. április 6-án a volt tsz részarány-tulajdonosaitól felvásárolt földek tulajdonosai Gulyás Gabriella ügyvédnő segítségével benyújtott telekmegosztási kérelmét az önkormányzat építéshatósági csoportja engedélyezte. Így csak a megvásárolt földekből lett építési terület, a kárpótoltak továbbra sem építkezhettek.
Szűcs Sándor úgy véli: a helyi közút kialakítása is törvénytelen volt, mert nem kártalanították őket, és panaszos leveleikre a mai napig nem kaptak választ az önkormányzat illetékeseitől.
– Még nagyobb visszásságokra derült azonban fény a terület úttól útig való átminősítése kapcsán. A volt gyáli tsz területét és a vitatott területet egy poros, 5353 négyzetméter alapterületű földút választja el egymástól. A képviselő-testületi jegyzőkönyv tanúsága szerint a döntés úgy szólt, hogy a következő szomszédos terület esetében az út építési terület lesz.
A Pest Megyei Cégbíróság adatai arról tanúskodnak, hogy a fent említett út csereszerződéssel magántulajdonba került át. Az egyik cserepartner, az út tulajdonjogával rendelkező Gyáli Vagyonkezelő Szövetkezet, a másik cserepartner Horváth Mihály magánszemély volt. A szövetkezet a szerződés szerint az 5353 négyzetméter területű földutat értékazonosság mellett elcserélte a Horváth Mihály tulajdonában lévő, 722 négyzetméter területű csatornával. Az érintett területet még az állami időkben a tsz használta, ma már a Gyáli Vagyonkezelő Szövetkezet. Ügyvezető igazgatója az egyik cserepartner, Horváth Mihály, aki korábban a – most éppen a Centrum párt soraiban politizáló – Nagy Tamás téeszelnök vezette gyáli termelőszövetkezet jogásza volt.
Az 1992-es kárpótlási törvény értelmében a volt tsz-használatban lévő utak a helyi önkormányzat tulajdonába kerültek. Tény, hogy az önkormányzat tulajdonlapjára a földút nem volt átvezetve 2001-ig – szögezte le Szűcs, aki szerint több kérdés is felvetődik.
A kerület főépítésze, Geiger Györgyné honnan tudhatta egy 1999-es testületi ülésen, hogy magántulajdonban van a terület? Miért állapítottak meg értékazonosságot egy belterületi föld és egy csatorna között? Ugyanis az a csereszerződés, amelyik nem értékarányos, semmis. A tiltakozók szerint az önkormányzat tudatosan félrevezette a lakosságot, mert hagyta, hogy a területet Horváth Mihály elcserélhesse saját magával. A csereszerződésben ugyanis mindkét aláíró fél Horváth Mihály.
Sándor László (MSZP) XVIII. kerületi alpolgármester lapunknak azt mondta: ebben a nagyon szövevényes ügyben nem tud papírok nélkül nyilatkozni. Hozzátette: a kérdéses földterületet annak idején nem lett volna szabad kiadni kárpótlásra. Szerinte ebben a történetben nem az önkormányzat illetékes, nem az önkormányzat adta el a telkeket. Csupán egy-két sértett ember problémájáról van szó, s az ügyben maguknak a tulajdonosoknak kellene egyezségre jutni – véli az alpolgármester.
origo.hu
Megkérdeztük Rost Andreát: kétgyermekes édesanyaként mit szól ahhoz, hogy Magyar Péter szerint vegyen újat magának, akinek külföldön él a gyermeke?
