Korai öröm

Bár az Országos Választási Bizottság hivatalos jelentése még nem készült el, annyi bizonyos, hogy rendkívül szoros, fej fej melletti eredményt hozott vasárnap az első forduló. A pártlistára leadott szavazatokat tekintve nincs egészen egy- százaléknyi különbség az MSZP és a Fidesz–MDF között. Nem dőlt el tehát semmi, így egy kicsit érthetetlen az a korai öröm, amely már a választások éjszakáján a HIT-gyülekezetére jellemző révületbe ejtette a szocialistákat. Kovács László persze nem lenne Kovács László, ha gyűlölettől sziszegő hangon nem magyarázta volna el nekünk, hogy az eredmények szerint az ország polgárainak többsége le akarja váltani a kormányt. A számok viszont azt is mutatják, hogy kétmillió-háromszázezer embernek – a vidéknek – egészen más a véleménye. És minden ellenkező híreszteléssel szemben vannak még tartalékaik. Elgondolkozhatnak például a Centrum pártra szavazók, hogy milyen emberekből is áll az a csapat. Elnöke, Kupa Mihály, az Antall-kormány pénzügyminisztere azon a napon ölelkezett végleg össze a szocialistákkal, amikor Antall József hetvenedik születésnapjára emlékeztek mindazok, akik nem árulták el őt. A ma már sárga sálat nyakára tekerő Szabó Ivánnal hamarosan azzal az SZDSZ-szel fúj egy követ, amelynek aktivistái tiltakoztak a néhai miniszterelnök szobrának szombathelyi felállítása ellen, mondván, nincs a városhoz kötődése. Az MSZP-vel együtt Lop-Startra készülődő SZDSZ-szel kapcsolatban megjegyzendő még az is, hogy jó néhány átvert vidéki szavazó döbbenhet rá: kampányszólam csupán az önálló megmérettetés liberális lufija. Régen összenőtt, ami összetartozik, kár tehát voksaikat elpocsékolni. Hiszen mára teljességgel bebizonyosodott, hogy aki a szabad demokratákra szavaz, az tulajdonképpen Medgyessyékre szavaz. Az SZDSZ vidéki szervezeteiben azonban valószínűleg nincs mindenkinek ínyére, hogy a szabad demokrata „köménymag” újra fajtalanságra kényszeríti őket a kommunista utódpárttal. Az is tény, hogy bár örvendetesen magas volt a részvétel, a választók közel harminc százaléka nem élt jogával. A kisgazdák eredményeit tekintve nyilvánvaló, hogy közöttük nagyon sok az elnökében csalódott, a szavazástól elkeseredésében távolmaradó ember. Ők is megérthetik, hogy az elhasználódott baloldali arcok viszszatérése a hatalomba egyáltalán nem szolgálja a kisgazda eszmeiség továbbélését. Az csakis akkor menthető meg a jövő számára, ha a jobboldali összefogás képviselőit erősítik a második fordulóban.
És bármilyen furcsán hangzik, rendelkezik tartalékokkal a polgári oldal a szocialista listára szavazók között is. Túlságosan jól sikerült ugyanis a MIÉP elleni lejárató, uszító hecckampány, sokan bedőltek a szélsőjobboldali veszéllyel riogató baloldali demagógiának. Ám az első forduló eredményeinek tükrében kijelenthető, hogy hazugság volt az egész, Magyarországon semmiféle szélsőség nem fenyegeti sem a demokráciát, sem uniós csatlakozásunkat. Aki tehát csak ettől való félelmében erősítette a szocialistákat, a második fordulóban megfontolhatja, hogy a továbbiakban is a minimálbér emelése miatt bekövetkező tömeges elbocsátások és a huszonhárommillió román munkavállaló inváziójának blöffjét kiagyaló rémhírkeltőket támogatja-e. Kovács pártelnök első pökhendi értékelésében azt is kijelentette, nem kételkedik abban, hogy a Fidesz a vereséget is megmagyarázza majd. Azonban csalódnia kell, mert a polgári oldal egyáltalán nem értékeli vereségként a történteket. Figyelve a nyilatkozatokat, inkább az derül ki, hogy a kiélezett küzdelem csak növeli az elszántságot azokban, akik nem akarják, hogy a múlt újra elkezdődjön.