Kemény, férfias, szigorú arcvonásaival, átható, kissé cinikus tekintetével, öblös, parancsoló hangjával, atletikus felépítésével, kérlelhetetlen egyenességével az orosz katona megtestesítője volt. A rend, a tisztesség, a korrupció elleni harc hirdetőjeként hamar népszerű lett előbb katonái, majd a lakosság körében is. Politikai babér azonban megalkuvást nem ismerő, érdes modora miatt nem igazán termett számára. Lehetett királycsináló 1996-ban, béketeremtő Csecsenföldön, az intrikák útvesztőjében eltévedt, eszközként használhatták, sebezhető volt. A politika csúcsait így hiába ostromolta, ebben a közegben nem tudott megragadni.
Az afganisztáni háborúban edződött katona 1985-ben már a tulai légideszant-hadosztály ezredparancsnoka, egy évvel később a pszkovi hadosztály parancsnokhelyettese, a 90-es évek elejére pedig már tagja a haderőnem szűk körű országos vezetőségének. Az 1991-es puccs idején alakulatával védi a moszkvai Fehér Házat. Igazán ismert azonban egy évvel később lesz, amikor kinevezik a híres 14. hadsereg élére, ahol elévülhetetlen érdemeket szerez a Dnyeszteren túli konfliktus lecsillapításában, a vérontás megállításában. Állandóan összeütközésbe kerül a hadvezetéssel, kritikus magatartását bizalmatlanul nézi a vezérkar. A 14. hadsereg átszervezésével nem ért egyet, ezért 1995-ben lemond a parancsnokságról. Képviselő lesz, majd az Orosz Közösségek Kongresszusa (KRO) elnökjelöltje. 1996 júniusában indul az elnökválasztás első fordulójában, és 14,7 százalékkal a harmadik helyen végez Borisz Jelcin és Gennagyij Zjuganov mögött. A második fordulóban híveit Jelcin mellett sorakoztatja fel, így komoly érdemeket szerez „Borisz cár” újraválasztásában. Cserébe pozíciót kap, jellemző módon azonban itt sem ül a babérjain. Nevéhez fűződik az első csecsenföldi háborút lezáró haszavjürt békeszerződés 1996 augusztusában. Ekkor mint az orosz Nemzetbiztonsági Tanács titkára egyezett meg a szakadárokkal. Hamar összekülönbözött azonban Jelcinnel, ezért félreállítása után, 1998-ban a második fordulóban kárpótlásul megválasztják Krasznojarszk terület kormányzójának. Lebegy tábornok e poszton is katonásan viselkedett. Például lemondott kormányzói fizetéséről addig, amíg ki nem fizették az elmaradt béreket, nyugdíjakat. Harcot indított a helyi nagyságok, a korrupt, félvilági oligarchák ellen is. Anatolij Bikov hatalmának megtörése bejárta a világsajtót is. A nagypolitika színpadáról mégis eltűnt. Legutóbb a helyi parlamenti választásokon blokkja csak a harmadik lett. A Putyin-adminisztrációval sem jött ki igazán, pedig az általa korábban hangoztatott elvek kezdtek az országos gyakorlatban is testet ölteni. Úgy hírlett, a Kremlnek más jelöltje van a következő kormányzóválasztásra is. Ettől függetlenül neve nem mindennapi kormányzóként, és legfőképpen a 90-es évek Oroszországának kiemelkedő alakjaként, nagyon is sajátos színfoltjaként vonul be országa történelmébe.
Az Egyesült Államok újabb csapást mért a Nemzetközi Büntetőbíróságra
