Az MKP irányvonala a tét a májusi kongresszuson

Május 25-én tartja programalkotó kongresszusát a Magyar Koalíció Pártja (MKP). Bár az előzetes hírek szerint a párt visszatér olyan kérdésekhez is, amelyekről 1998-ban le kellett mondania kormányba lépése fejében – a kollektív bűnösség elvének a felülvizsgálata, az anyanyelvi oktatás az óvodától az egyetemig, a tavaly elfogadott közigazgatási területi elrendezés felülbírálata –, vélhetően nagy vitákat vált majd ki, hogyan szólítsa meg a párt a választókat, sőt még az is, kiket szólítson meg.

Erre utal az, hogy a párt vezetése a Duray Miklóst ért, boszorkányüldözésre emlékeztető támadások után „témamoratóriumot” rendelt el, azaz az MKP elnöksége úgy döntött, lesznek kérdések, amelyekről szeptember végéig, a választások befejezéséig nem fognak beszélni a nyilvánosság előtt. Pontosan nem tudni, milyen témákat jegel az MKP, csak néhány vezetőjének nyilatkozatából lehet sejteni, hogy ezek közé tartozik majd az autonómia emlegetése, a Benes-dekrétumok kérdése és a Felvidék kifejezés használata és magyarázása, mondván, ezek „érzékenyen érintik a szlovák nemzetet”, felvetésüket a választási kampányban a szlovák pártok magyarellenes hangulatkeltésre használhatnák ki.
Ennél is súlyosabb vitát gerjeszthet azonban a kilencven értelmiségi nyílt levele, amelyet az MKP-nak címeztek, mellesleg ugyancsak Duray budapesti Kossuth téri szereplése kapcsán. A levél ugyanis olyan dolgokat is érint, mint a szlovák választók megszólítása, annak formái és lehetőségei, illetve a magyar párt választási listájának feltöltése néhány szlovák értelmiségivel, esetleg egy meghatározott kis szlovák párt vezetőinek indítása a szeptemberi választásokon. A felvetésekben ugyanis nemcsak maguk a kérdések érdekesek, hanem az is, hogy a kilencven független értelmiségi között olyan személyiségek neve is szerepel, akik regionális szinten pártvezetők vagy a párt önkormányzati képviselői, sőt magas beosztású MKP-politikusok szóvivői, főtanácsadói, azaz bizalmi állást töltenek be. Ez pedig akár azt is jelentheti, hogy az MKP vezetése megosztott abban, maradjon-e továbbra is a magyarság érdek-képviseleti pártja az MKP, vagy váltson irányt s úgy nyisson a szlovákok és más kisebbségek felé, hogy minden kérdést azonos súllyal kezel, s ha egy-egy problémakezelő felvetésével mások is egyetértenek, nemzetiségre való tekintet nélkül képviselheti az MKP-t akár a parlamentben, akár a kormányban. E nézet vallói szerint az MKP ezzel a váltással akár 15 százalékos támogatottságot is elérhetne, azaz mintegy félmilliónyi szavazatot, ami százezerrel több, mint a magyar nemzetiségű választópolgárok száma.
Ez utóbbi állítással szemben sok felvidéki magyar újságíró és értelmiségi, de MKP-s politikus is azt állítja, a pártnak nagy erőfeszítésekbe fog kerülni megtartani azt a nagyjából tízszázalékos támogatottságot, ami a legutóbbi parlamenti választásokon 306 ezer szavazatot jelentett. Sok magyar választó érzi ugyanis úgy a magyar párt kormányzati szerepvállalását, hogy az csalódás volt, s elsősorban éppen a magyarság érdekeinek a képviselete miatt. Nemcsak azt róják fel a pártnak, hogy a kisebbségi jogbiztonságot nem tudta növelni sem alkotmányos módon, sem konkrét törvények elfogadtatásával, hanem azt is, hogy nem foglalkoztak kellőképpen a magyarság lakta régió felemelkedésével. Szlovákia déli részein szinte nincs beruházás, hatalmas a munkanélküliség – az országos húszszázalékos átlaggal szemben a magyarok lakta térségben ez az arány sok esetben meghaladja a harminc százalékot is, sőt, a rimaszombati járásban már megközelíti a negyvenet. Nem javult a mezőgazdasági termelés feltétele sem, a bérek szintje továbbra sem éri el az országos átlagot az oktatásban és az egészségügyben azokban a régiókban, ahol magyarok élnek és dolgoznak. Ezek a tények pedig akkor is távol tarthatják a szavazóhelyiségektől a magyar választókat, ha a párt továbbra is elsősorban az ő érdekképviseletüket vállalja fel, egy irányváltás pedig biztosan azt eredményezné, hogy többet vesztenek a vámon, mint amennyi bejött a réven.