Bolyai: több mint iskola

Megöljük Bolyait! – üvöltötte gyilkos alkoholmámorban a Hodákról és Libánfalváról Marosvásárhelyre irányított emberhorda 1990. március 19-én a világhírű matematikusról elnevezett gimnázium előtt. A felbőszített román parasztoknak aztán be kellett érniük Sütő Andrással, akit a Bolyaiak szobrától alig pár méterre vertek félholtra. Ezzel csúcsosodott ki az a nacionalista téboly, amely néhány középiskolás diák magyarellenes tüntetésével kezdődött.
Tizenkét év után ismét a nagy múltú gimnázium került a viták középpontjába. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a kormányzó Szociáldemokrata Párt megállapodása szerint idén ősztől a Bolyai Farkas Líceum magyar tannyelvű intézményként fog működni. A megállapodás értelmében szeptembertől már nem indulnak új román tannyelvű osztályok a gimnáziumban. A Bolyai-líceum román diákjai aláírásokat gyűjtenek, demonstrációkat szerveznek az iskola visszamagyarosítása ellen, s törekvéseik erőteljes politikai hátszéllel kerülnek a közvélemény elé.
Ismét egy magyar szimbólum került célkeresztbe Romániában. Marosvásárhelyen, a Bolyaiak városában a nagy múltú gimnázium jóval több, mint egy középiskola.
A Bolyai Farkas Líceum őse a reformáció hajnalán született. Megalapításától kezdve a reneszánsz, a humanizmus iskolakoncepciójára épített. Az 1556-ban Kolozsváron tartott országgyűlés külön törvénycikkelyben jelölte ki iskolahelyül Kolozsvár és Marosvásárhely egy-egy kolostorát, az utóbbiban a ferencrendiek egykori elhagyott otthonát. A tanítás 1557-ben kezdődött. Az iskola első három ismert rektora a wittembergi egyetemen végzett. A marosvásárhelyi iskolában a teológiát olyan fokon tanították, hogy innen külföldi egyetemre, vagy pedig egyenesen papnak mehettek az ifjak.
Az első ismert skólamester Tordai Ádám volt, az 1569-es váradi hitviták tevékeny résztvevője. A másik rektor Laskói Csókás Péter, az olasz Calepinus Lyonban 1585-ben megjelent tizenegy nyelvű szótára magyar megfelelőjének szerzője. A harmadik rektor Baranyai Décsi Czimor János, aki 1593-ban foglalta el a rektorszéket. Jogtudományi, történelmi és művelődéstörténeti munkákat jelentetett meg. Határkő a particulaként ismert iskola történetében Fogarasi Mátyás rektori működése. Győzelemre juttatta Apáczai szellemiségét, újjászervezte a particula egész oktatási, nevelési rendszerét, megvalósította az osztályonkénti tanítást. A Rákóczi-szabadságharc idején sok diák beállt Rákóczi zászlaja alá, életüket is áldozták a szabadságért.
Új korszak kezdődött az iskola életében, miután 1718-ban a particula egyesült a sárospataki református kollégiummal. Főtanoda lett és Református Kollégium néven szerepelt ezután. Az 1740-es években a felvilágosodás eszméi áramlottak be a kollégiumba. Az 1793-ban Marosvásárhelyen megalakult Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság legállandóbb, legszilárdabb alapja a kollégium, tanáraival és volt diákjaival. 1804 májusában tartotta beköszöntő beszédét Bolyai Farkas, akinek majdnem fél évszázados nevelői, tudósi munkája korszakalkotó a kollégium történetében. Egész tevékenysége során az oktatás-nevelés korszerűsítése foglalkoztatta. Az elmélet és gyakorlat kapcsolatának képviselője volt az oktatásban a szemléltetésen alapuló oktatás híveként. Élenjáró szerepe volt az erdélyi műszaki értelmiség nevelésében. A Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. A kollégium tanári kara és ifjúsága az 1848-as forradalom elkötelezettje volt. A szabadságharc leverése után szenvedés, megpróbáltatás várt a kollégium tagjaira is, 1852-ben letartóztattak tizenegy diákot és Török János professzort. A vád szerint részesei voltak a Habsburg-ellenes összeesküvésnek. Hét diákot elítéltek, Török János professzort 1854. március 10-én kivégezték. 1908. szeptember 10-én ünnepélyesen lerakták a kollégium új, mai, impozáns épületének alapköveit. 1956-ban a bukaresti kormány jóváhagyta az igazgatónak azt a javaslatát, hogy az intézmény ezentúl a Bolyai Farkas Középiskola nevet viselje. A gimnáziumban jelenleg 36 magyar és 18 román tannyelvű osztály működik. Marosvásárhely egyébként az egyetlen olyan magyarlakta erdélyi nagyváros, ahol nincs önálló magyar tannyelvű középiskola.