Nos, K3 úr az Új Demokrácia nevű párt tisztségviselőjeként annak idején sok mindenről tudomást szerezhetett, s nem kevesebbet állít, mint hogy Milosevicsnek tudomása volt az úgynevezett halálkamionokról. (Hűtőkocsikkal szállították el Koszovóból az albán civilek holttesteit, hogy eltüntessék a tömegmészárlás nyomait, ám ezek a járművek később, a háború után – az egyik például az apadó Dunából – előkerültek.). A másik vád, amire Jugoszláviában szintén felszisszentek, hogy Milosevics a Szerbiai Televízió székháza elleni légitámadásról is előre tudott, ám hagyta, hogy a NATO-légicsapásoknak ártatlan polgári áldozatai is legynek. Lettek is. Ratomir Tanics vallomásából kikerekedik, hogy Milosevics tudatosan és tervszerűen provokálta ki a NATO légitámadását, mert „egy kisebb bombázás” megfelelt céljainak.
Ratomir Tanics lenne a hágai Nemzetközi Törvényszék csodafegyvere Milosevics ellen? Ő az első „insider” (bennfentes), aki ha nem is a hatalom legfelsőbb köréhez, de azokhoz tartozott, akik ismerték a döntések mögötti célokat, amelyek szentesítették az eszközöket, amelyek miatt most ítélkezik a hágai törvényszék. S ő lesz az első, aki új identitást kap, s új életet kezdhet valahol messze, ahol senki sem tudja őt összefüggésbe hozni Szlobodan Miloseviccsel. Mint az amerikai thrillerekben. Feltételezések szerint azért nem mutatják az arcát, mert máris elvégezték rajta a plasztikai műtétet.
A váratlan fordulat kibillentette nyugalmából Milosevicset. Úgy felemelte hangját, hogy áthallatszott a vastag üvegfalon. Követelte, hogy Tanics – akit betegnek, szélhámosnak nevezett – fedje fel arcát. Kiemelte, hogy Tanics egyszerűen hamis tanú, akinek vallomása következésképpen semmit sem ér.
A szerb kormánykoalícióhoz tartozó Új Demokrácia tegnap elhatárolta magát Tanics tanúvallomásától, s azzal vádolta meg, hogy visszaélt a bizalommal, amely a pártban övezte.
Öngyilkosságot követett el egy parlamenti képviselő Finnországban
