Ezt az írást K. Zoltán tanár úr emlékének ajánlom. Úton hazafelé az iskolából összeesett, és ötvenegy évesen meghalt szívinfarktusban. Boncolása után derült csak ki, hogy cukorbeteg is volt, és ez az anyagcserezavar tette tönkre az érrendszerét. Erről a bajáról sem ő, sem a családja nem tudott, mert nem ment orvoshoz. Ehhez hasonló történetek tucatjait meséli Nagy Ferencné Bíró Ilona, a Szeged és Térsége Diabetes Egyesület elnöke. A negyvenes éveiben járó Ilona asszony huszonhárom esztendeje cukros. Állapotával megtanult együtt élni, bioritmusát betegségéhez igazította, így karban tudja tartani. Ez a legfőbb életfilozófiája. Bizonyítékként kis mérőműszert vesz elő, tűvel megszúrja az ujjbegyét, és néhány csepp vért ejt a készülékbe helyezett különleges papírra. Azonnal jelez a számlap, leolvasható a vércukor értéke. Diszkrét mosoly suhan át az asszony arcán.
– Erre számítottam, a cukorértékem normális. Naponta legalább tíz mérést végzek, és hatszor adok be magamnak inzulint. Így nincs gondom.
A távirati stílusú összegzés után az elnök asszony elhallgat, tekintete a távolba réved, s mialatt gondolkodik, készülékét gyorsan a táskájába helyezi. Kellemetlen élmények juthatnak eszébe, mert mosolya eltűnik, arca elkomorul.
– Amikor huszonhat évvel ezelőtt terhesen a szegedi női klinikára kerültem, fedezték fel, hogy cukros vagyok. Csak ott vették észre. Korábban a körzeti orvosom egyszer sem küldött vérvizsgálatra. A cukor miatt majdnem belehaltam a szülésbe. Vajúdás közben a méhem szétrepedt. Akkor fogadtam meg, ha túlélem, akin csak tudok, segítek.
A Diabetes egyesület külön helyiséggel rendelkezik Szegeden. Rendszeres foglalkozásokat tartanak a betegeknek, törzstagok a páciensek. Több százan is összejönnek a hónap első csütörtökén. Az állandó programhoz hozzátartozik egy-egy tudományos előadás a cukorbajról vagy szövődményeiről. Kiváló orvosok magyaráznak. Ezenkívül megtanítják a diétás ételek készítését, a vér- és vizeletcukor, a vérnyomás, a koleszterin mérését. Műszereket kölcsönöznek, és lelket öntenek egymásba. Az összejövetelek komolyságáról Nagyné hamar meggyőz.
– Itt élet és halál kérdéséről van szó. Aki elhanyagolja a betegségét, nem tartja be a diétát, annak hamar tönkremegy a szeme. Már több ismerősöm megvakult, mert könnyelmű volt. Nem hitték el, hogy a cukor kinyírja a látóideget. Csak maguknak tehetnek szemrehányást. Másnak a lábát kellett levágni, mert az erek annyira összeszűkültek, hogy a végtag elhalt. Megfelelő diétával megelőzhették volna a nagyobb bajt. Persze segíteni csak annak lehet, aki fegyelmezetten él, betartja az előírásokat.
Nagy Ferencné nem túloz el semmit, állítja Frecot Ferenc. Azért is hiszek neki, mert rendszeres látogatója az összejöveteleknek. Az ötvennégy éves lakatos már huszonnyolc esztendeje cukorbeteg. Tizenkét éven keresztül úgy támogatta embertársait, hogy rendszeresen adott vért. Egyetlen alkalommal sem mérték a cukrát. Amikor rosszul lett, és mentő vitte el, akkor derült ki, hogy beteg. Frecot Ferenc az egyesületben megtanulta, hogy kellemetlen állapotnak tartsa inkább anyagcserezavarát, mintsem betegségnek, mert így lelkileg könnyebb elviselni.
– Mi, öreg cukrosok már nem mondjuk, hogy betegek vagyunk. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy minden előírást betartunk. Napi kétszáz gramm szénhidrátot fogyaszthatok, és ezt az értékhatárt igyekszem nem átlépni. Feleségem megtanult diétásan főzni, finom zöldséges menüket készít, ezért nincs éhségérzetem, ami sok cukrost kínoz. Aztán abból ered a bűnbeesés. Ha nem diétázunk, tönkremegyünk.
– Mondja, nem irigy azokra, akik következmény nélkül falhatnak?
– Nem. Mióta beleástam magam a szakirodalomba, tudom, hogy aki zabál, előbb vagy utóbb elveszti az egészségét.
– Mennyivel kerül többe a cukrosok étkezése?
– Attól függ, mennyire ügyes az asszony. Nyáron olcsóbbak a zöldségek. Télen a diétázás árát jobban megérzem. Arra nem is gondolok, hogy étterembe járjak ebédelni. Negyvenötezer forint a rokkantnyugdíjam, ha csak az én pénzem lenne, nem tudnék megélni. Havi huszonkétezer forintot fizetek az állandó gyógyszereimért.
Frecot úr már jól képzett cukorbeteg. Az autodidakta módon szerzett ismeretei javítják életkilátásait. Nem lett depressziós, nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta a nihilizmus, pedig ő a diabétesz súlyosabb formájától érintett. Két fő formája létezik a cukorbetegségnek. Már gyerek- és fiatalkorban jelentkezik az egyes típus, amikor kevés vagy teljesen hiányzik az inzulin. Ebben az esetben az inzulint termelő sejtek szinte teljesen elpusztulnak. A kettes típusú cukorbajt népiesen öregkori cukorbetegségnek is szokták nevezni. A felnőttkori betegségnél évekig megfelelő az inzulintermelés, de annak hatékonysága csökken, a szervezet nem tudja kellőképpen felhasználni.
Hosszú évek alatt alakul ki az inzulinhiány. A különböző betegek különféle életmódszabályok betartására kényszerülnek. Az egyik csoport csak diétázik, a másik emellett rendszeresen ellenőrzi a vércukorszintjét, vagy akár napi hatszori inzulinadásra szorul. Ezért is tartja a gyógytan ideálisnak, „ha az orvos betegeinek tanácsadójává, a beteg orvosainak munkatársává válik”. Ez a mondás a néhai szegedi akadémikus belgyógyászprofesszortól, dr. Hetényi Gézától származik, aki a múlt század közepén sokat tett azért, hogy a diabétesz gyógyításának egyik regionális központja a Tisza-parti város legyen. Még orvostanhallgató korában tanítványa volt a most hatvanas éveiben járó dr. Hódi Miklós címzetes egyetemi docens. Az elismert szakembertől először aziránt érdeklődöm, a diabétesz kialakulását mennyiben befolyásolja a foglalkozás, a társadalmi helyzet.
– Nem foglalkozási betegség – mondja az orvos. – A szakácsok, cukrászok között nincs több cukros, mint az esztergályosoknál vagy kőműveseknél. Ennek az anyagcserezavarnak a keletkezését előidézheti a túltápláltság, a mozgásszegény életmód, örökletes tulajdonságok, a fiatalkorban pedig az autoimmun, azaz a szervezet által önmaga beindított folyamatok. A tartós szorongás rontja a meglévő állapotot és a kezelést nehezíti.
– Mi az oka annak, hogy a felnőttek félnek az ellenőrző vizsgálattól, pedig a cukorbajt könnyű fölfedezni?
– Tartanak az életmódbeli kötöttségektől, az étrendi szabályoktól. Tudni kell azt is, hogy ez a baj sokáig tünetmentes. A beteg jól érzi magát. A súlyos szövődmények gyakran az anyagcserezavar kialakulása után tíz-tizenöt év elteltével jelentkeznek.
– Miként lehet a diabéteszt megelőzni?
– Egészséges táplálkozással és megfelelő mozgással.
– És gyógyítani?
– A normálishoz közel álló anyagcserét tudunk elérni a megelőzésre vonatkozó terápiával is. Ha szükséges, gyógyszerek vagy inzulin szedésével, illetve beadásával.
– Mik a kilátások?
– Sajnos nem jók, 2010-re megduplázódik a cukorbetegek száma a helytelen táplálkozás és a környezeti ártalmak következtében.
Ezt sugallja a magyar statisztika is. A halálozás ötvenegy százalékát a szív- és érrendszeri megbetegedések okozzák. A nők harminc, a férfiak negyvenkét százaléka túlsúlyos.
Ezzel kapcsolatban Sándorfalva nagyközség körzeti orvosa, dr. Nagymihály Sándor megdöbbentő körülményekről tájékoztat. Azok az ötven év feletti férfiak, akik rászánják magukat a szűrésre, szinte kivétel nélkül anyagcserezavarral küszködnek. Vércukorszintjük jóval meghaladja a normál értéket.
A huszonnégy éves Z. Éva csinos, nyúlánk alakjáról az egészséges nő eszményi szobrát lehetne megmintázni. Ha nem a kórházi rendelőben várna, eszembe se jutna, hogy bármilyen egészségügyi gondja is lenne. Éva tizenhárom éve cukorbeteg. Arra emlékszik, téli síelésre indult, majd influenzás lett a Tátrában. Amikor visszajött Magyarországra, rosszullét miatt klinikára szállították, és megállapították a szomorú diagnózist, a diabéteszt. Éva nem járul hozzá, hogy nevét felfedjem, tart a megbélyegezéstől.
– Ebben a betegségben az a legszomorúbb, hogy bizonyos körülmények között el kell titkolnom. Ha megtetszik egy fiú, már nem merem elmondani, hogy miért rendelek light kólát. Két kapcsolatom is tönkrement a cukorbajom miatt. Pedig ez a betegség nem is fertőző.
Egy édesanya meséli, tizenkét éves fiát nem engedi osztálytársai bulijába, mert ott rendszerint azzal szekírozzák, hogy tortával kínálják a születésnapi összejövetelen, amiből a srác nem ehet. Egy másik beteg gyerek édesapja szomorúan panaszolja, cukrot szopogatnak a padtársak, amikor csemetéjét bosszantani akarják. Olykor kegyetlenek a gyerekek, pedig lassan tisztában kellene lenniük, hogy az alattomos kór őket sem kíméli. Magyarországon a huszonöt éven aluli cukorbetegek számát harmincezerre becsülik, tizennégy éves korig pedig csaknem kétezer diabéteszest tartanak nyilván. Amíg a nyolcvanas évek elején százezer gyerek közül csak három, addig 2000-ben már tíz cukorbeteget regisztráltak. Egyelőre nem találtak magyarázatot arra, hogy két évtized alatt miért háromszorozódott meg az anyagcserezavarban szenvedő fiatalok száma.
Csongrád, Békés és Szolnok megye diabéteszes regionális központja az újszegedi gyermekkórház, ahol dr. Román Ferenc osztályvezető főorvos tudomásomra hozza, már csecsemőt is kezelt cukorbajjal.
– A gyermekkori cukorbaj gyors előretörésének egyik okát a környezeti ártalmakban kereshetjük, hiszen a génállomány olyan gyorsan nem változik, hogy az magyarázatul szolgálna. A fiatalkori diabétesz kialakulását több irányból kutatják, és ígéretesek a vizsgálatok. Különösen nagy figyelemmel tanulmányozzák a tudósok azt a folyamatot, amikor is a szervezet olyan anyagokat termel, amelyek elpusztítják az inzulint előállító szigeteket. A meglévő gyógymódok hatékony alkalmazása mellett az is feladatunk, hogy felkészítsük kis pácienseinket egy olyan életstílus kialakítására, amivel a későbbiekben megelőzhetik a szövődményeket.
Ezért is szervezik meg a nyáron már huszadik alkalommal azt a diabéteszes tábort, ahol önállóságra szoktatják az inzulinon élő gyerekeket. Megtanítják az inzulin beadását, hogy elszakadjanak a szülőktől, ne függjenek tőlük. Román főorvos úr felvillant egy olyan reménysugarat, ami által alapvetően megváltozna a súlyos cukrosok sorsa.
Az elmúlt hetekben röppent fel a hír, a szegedi egyetem sebészeti klinikáján dr. Farkas Gyula professzor új műtéti eljárást honosít meg, és attól egy csapásra meggyógyulnak a cukrosok. Nem lehet csodálkozni, hogy az egész országból megrohanták az intézetet. A hír így nem felel meg a valóságnak, amit a klinika portása telefonos érdeklődésemre azonnal tudomásomra is hoz. Farkas Gyula találkozásunkkor közli is, csak ősszel indul a program, még az előkészületeknél tartanak, amihez az Egészségügyi Minisztérium harmincmillió forintot biztosított.
– Az új műtéti technika abból áll, hogy egy hasnyálmirigyből, amit donorból nyerünk, nyolcszázezer–egymillió szigetet izolálunk, amit beültetünk a páciensbe. Ez a szigetmennyiség szükséges ahhoz, hogy a betegnél az inzulinkezelést elhagyják. A szigeteket ultrahanggal vezérelve a máj fővénáján keresztül félórás operációval juttatjuk a szervezetbe. Ezután tíz napon keresztül gyógyszeres kezelést nyújtunk, csak akkor távozhat a transzplantált ember a klinikáról.
Első hallásra fantasztikus tudományos történet elevenedik meg előttem. A részletesebb orvosi magyarázatból kiderül még, ez a találmány sem oldja meg tömegesen a cukrosok gondját. Az első évben tíz műtétet terveznek a Tisza partján.
Ezt a programot az USA-ban dolgozták ki először, ahol jelenleg három, míg Európában két – Szeged lesz a harmadik – centrumban végzik a sejtátültetést. A sikertörténet 1999-ben kezdődött, amikor Shapiro doktor a New England Journal of Medicine szaklapban beszámolt arról az új módszerről, ami lehetővé teszi a szigetsejtek rutinszerű beültetését. A közleményben arról is szó volt, hogy tizennégy transzplantációt végeztek, és tíz beteg több mint egy éve nem szorul arra, hogy inzulint fecskendezzen be magának. A 2001-ben Innsbruckban megtartott orvosi kongresszuson, amelyen Farkas Gyula is részt vett, a szakma elfogadta az új módszernek az egész világon történő rutinszerű alkalmazását. Farkas doktor, megismerve az eljárást, itthon pályázatot nyújtott be, amit anyagilag is támogat az Egészségügyi Minisztérium, és az Egészségügyi Tudományos Tanács is befogadásra alkalmasnak tartja új, gyógyító technikaként.
Az új módszer bevezetését garantáló laboratóriumban, ahol a sejteket izolálják, már szerelik a gépeket, műszereket. Hozzátartozik az igazsághoz, ez a műtét csak azok számára lesz hozzáférhető, akiknél az inzulinkezelés ellenére is szövődmények keletkeznek, az életkilátások romlanak, mert nem lehetett beállítani a cukoranyagcserét. Egyébként huszonöt követelménynek kell megfelelnie annak – például ne dohányozzon –, akinél a sejtbeültetést elvégezhetik. Farkas Gyula értékelése szerint ez az új módszer nagy előrelépés a tudományban, de határt szab a lehetséges donorok kevés száma is. A jövő útja valószínűleg az őssejt-transzplantáció lesz, ami bizonyára tömegesen megoldhatja a diabéteszesek gondjait. Itt tartunk 2002 tavaszán.
Barcelona
Bajban a Barcelona, az UEFA elutasította a klub kérését
