Elítélt keresztdöntők

Az elsőfokú bíróság ítéletét jelentősen megváltoztatva, tegnap garázdaságban és az elsőrendű vádlott esetében tiltott önkényuralmi jelkép használatában találta bűnösnek a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság azt az öt fiatalt, akik 2000. november 1-jén ledöntötték a Budapest XIV. kerület, Felvonulási téri Regnum Marianum fogadalmi templom helyén állott fakeresztet.

A másodfokon eljáró bíróság az ügyészség fellebbezésének megfelelően ítélte meg a fiatalok tettét, amelyért J. Dávidot húsz hónap, P. Krisztiánt nyolc hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre, míg a többieket egységesen tíz hónap börtönbüntetésre ítélte, s mindegyikük büntetését két évre felfüggesztette. Az elkövetéskor még fiatalkorú két elítélt mellé pártfogót jelölt ki a bíróság. A bírói tanács méltányosságból a börtönbüntetésre ítélteket mentesítette a büntetett előélet joghátrányától, a két fiatalkorúnak pedig ez automatikusan jár.
A fiatalok védői az ítélet előtti perbeszédükben hangsúlyozták: tettük lázadás volt csupán, fiatalos bátorságpróba. A vörös csillag felrajzolása mögött pedig nem volt politikai szándék. A fiatalok hangsúlyozták: nem baloldaliságukat akarták demonstrálni tettükkel.
A bíróság indoklásában elmondta: az elsőfokú bíróság tévedett, amikor teljes egészében elfogadta a vádlottak verzióját, miszerint tettük csak fiatalos hecc volt. Igenis, a gimnazisták polgárt akartak pukkasztani, cselekedetüket megszervezték, egységesen végezték el, s vállalták azt. Tévedett az elsőfokú bíróság amikor arra a következtetésre jutott, hogy a fiatalok tettét – mivel éjszaka követték el – nem észlelte senki, hiszen nem a „nagy magyar Alföldön” követték el, és „nem is Pápua Új-Guineán”, hanem a főváros közepén, ahol még este is emberek járnak. Így cselekményük a garázdaságra irányult, arra, hogy mindenki lássa eredményét. A bíróság szerint érthetetlen, hogy az elsőfokú bíróság hogyan értékelhette a vörös csillag felrajzolását a rongáláshoz kapcsolódónak, hiszen ez teljesen elkülönül attól. A vörös csillag tiltott önkényuralmi jelkép, s ezt J. Dávid olyan helyre rajzolta, ahol bárki láthatta. A bíró J. Dávid védekezésére utalva megjegyezte: „a fiatalkorúnak kell úgy viselkednie, hogy húga felnézzen rá, s nem a bíróságnak kell olyan ítéletet hoznia, hogy a családjának ne kelljen szégyenkeznie.”
Az öt gimnazista, az elkövetés időpontjában fiatalkorú J. Dávid, P. Krisztián, s a fiatal felnőttkorú Léderer Gábor, Zamaróczky Ádám és Nagy Dániel 2000. november
1-jén elhatározták, hogy ledöntik a Felvonulási téri fakereszt emlékművet, mert ahogy a tárgyalásokon elmondták: nem tetszett nekik, csúnya volt. Tettüket már napokkal előtte eltervezték, s megállapodtak, hogy a – saját szavukkal élve – „keresztelést” mindenszentekkor, a november 1-jei tanítási szünet alatt követik el. Aznap éjszaka egyikük helyszínhez közeli lakásában gyülekeztek, a feladatokat pedig elosztották egymás között. Az elsőrendű vádlott J. Dávid, miután egyórás fűrészeléssel ledöntötték a keresztet, piros filctollal a talapzatra rajzolt egy vörös csillagot, és a Budapesti Felszabadítási Front feliratot. A Pesti Központi Kerületi Bíróság tavaly szeptemberben rongálás vétségében találta bűnösnek a gimnazistákat, s ezért J. Dávidot, P. Krisztiánt, Léderer Gábort és Nagy Dánielt 20, Zamaróczy Ádámot pedig 12 napi közérdekű munkabüntetésre ítélte. Az ügyész akkor J. Dávid esetében garázdaság és önkényuralmi jelkép használatában való bűnösség kimondásáért, a többi vádlott esetében pedig súlyosbításért, míg a védők a büntetés enyhítéséért, illetve felmentésért fellebbeztek.