Erdély, a vallási türelem bölcsője

Ludwig Emil
2002. 05. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ilyenkor, pünkösd táján a Kárpát-medencei magyarság legnagyobb megmozdulása a székelyföldi Csíksomlyó kegyhelyén megtartott búcsú. Évről évre tíz- meg tízezrek kerekednek fel Erdély-szerte, de hívők seregei kelnek útra Magyarországról és a többi utódállam magyarlakta vidékeiről is. A katolikus liturgia szerinti Szűz Mária-ünnep azonban az utóbbi esztendőkben már nem csupán több százezer ember vallásos szertartása, hanem felekezetek feletti, ha úgy tetszik, nemzeti összejövetel is. Ha meggondoljuk, hogy a kontinens nyugati felén élő, fejlett gazdaságú és művelt íreknél máig milyen gyilkos indulatok feszülnek a katolikusok és protestánsok közt, micsoda szörnyű önpusztítással járt a száz évig tartó vallásháború a németek, franciák körében, miközben Erdélyben a reformáció XVI. századi forradalmi megjelenése sem okozott hasonló fel- és szembefordulást, belátható, milyen igaztalanul vádolnak mások bennünket „tudati elmaradottsággal”, türelmetlen „kelet-európaisággal”.
Magyarországnak a mohácsi csatavesztést követő megroppanása, a királyság területének szétszakadása után váratlanul megnőtt Erdély jelentősége. A kialakuló Erdély társadalmi, politikai sokszínűségét az éppen akkor kirobbant európai hitújítási mozgalom tovább tarkította. A reformáció hatása kétféle módon jelentkezett a kontinensen: egyes országok polgárai egyetemlegesen magukévá tették a lutheri vagy kálvini tanokat, más helyeken többségben maradtak a katolikusok, legfeljebb egy-egy országrész népe tért át az új hitre. Az utóbbi országokban a felekezeti viszály véres polgárháborúba torkollott. Erdélyben ezzel szemben az 1545. évi országgyűlés külön rendelkezett arról, hogy a protestánsok ne háborgassák a papokat, szerzeteseket hivatásuk gyakorlása közben; három évvel később a tordai gyűlés még nyomatékosabban intézkedett, hogy „maradjon meg a vallás ügye a most is fennálló állapotban, a prédikátorok a nekik kijelölt helyekről ne járhassanak prédikálni más helyre”. Ezzel az 1550-ben türelmi törvénnyé fejlesztett határozattal a tordai országgyűlésnek sikerült megteremtenie a már létező két felekezet általános és békés egymás mellett élését. Kisebb-nagyobb vallási villongások, ellenségeskedések ugyan elő-előfordultak, még néhány brutális eset is történt, de Erdély földje a vallásbéke szigete maradt a zaklatott Európában.
Luther Mártonnak a brassói Honterus városbíró közvetítésével elterjedt eszméi viharos gyorsasággal hódítottak a szászok körében, és néhány erdélyi főrend is áttért az ágostai hitre. 1556-ban, tizenegy évvel a német ajkúak után, a magyarok is megalapították evangélikus egyházukat. A reformáció népi irányzata, a kálvinizmus főleg a magyar városokban és a székelyföldi falvakban vert gyökeret, de nem gyengült meg a székelyek és magyarok katolikus hite sem annyira, hogy felbillent volna a kényes vallási egyensúly. Sőt, 1572-ben megválasztotta első püspökét az erdélyi román ortodox egyház is.
A török hódoltságon és a Bécsből kormányzott királyi Magyarországon túl, a kontinens Ázsiával határos végvidékén egy példásan türelmes társadalmi modell valósult meg, a gyakorlatban is, amely ötszáz esztendő múltával is működik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.