A választásokon éppen átlépte a parlamenti küszöböt az SZDSZ. Az MSZP-vel szövetségben kormányzó erő lett. Miként érinti ez önt, mint szabad demokrata polgármestert?
– Örülök, hogy én is hozzájárulhattam ehhez, hiszen magam is indultam. Büszke vagyok arra, hogy itt a főváros második legjobb eredményét hoztuk szabad demokrata színekben. A szocialista jelölt, Hárs Gábor javára végül is visszaléptem, így ő nyerte el a mandátumot. Józsefváros hátrányos helyzetben van Budapesten, csak meg kell nézni az épületek külsejét, állagát. A nehéz sorban élő családok bizonyos józsefvárosi helyekre „koncentrálódnak”, ami a jelenlegi épületállományból és a lakáshelyzetből következik.
– Azt azért tegyük hozzá, hogy ez nem az elmúlt évtized bűne, hanem az elmúlt ötven évé. Korábban azt nyilatkozta, hogy 1956 miatt a Józsefvárost „bűnös kerületnek” tartották, és emiatt hagyták lepusztulni. A városrész a XX. század első évtizedeiben a középpolgárság lakóterülete volt.
– Sőt, a Belső-Józsefváros, a két körút közötti terület kifejezetten mágnásnegyed volt. A magyar történelemnek kevés olyan arisztokrata családja van, amely nem épített palotát magának a Nemzeti Múzeum környékén. Idesorolhatók a XIX. század nagyvállalkozói is.
– Térjünk vissza a mába. Az 1998-as önkormányzati választásokon a józsefvárosiak szabad demokrata polgármestert választottak az ön személyében, ugyanakkor Fidesz– MDF-es többségű önkormányzati képviselő-testületet. Miként telt az elmúlt négy év?
– A választási eredményben megismétlődött az 1994–1998 közötti időszak. Az akkori helyi MSZP-vezetéssel nem sikerült együttműködnünk, jelöltjeink egymást győzték le, végül a „nevető harmadik” jutott be. Ez történt 1998-ban is. Remélem, 2002-ben nem ez következik. Saját helyzetem viszont úgy alakult, hogy 1998–99 fordulóján a testületi többség – egy máig vitatott jogi megoldással – mint munkáltató utasított arra, hogy szinte az összes polgármesteri jogosítványomat adjam át a bizottsági elnököknek.
– Magyarul, csorbították a jogkörét.
– A törvény által a polgármesterhez rendelt jogosítványokat a munkáltatóim – huszonnyolc „főnököm” van – kötelezésére le kellett adnom. A korábbi közigazgatási hivatal vezetése ezt kifogásolta, de miután Grespik László lett a hivatal vezetője, ő egyetértett döntéssel. Azóta ez a helyzet.
– Polgármester jogcím nélkül?
– Majdnem.
– Ennek politikai háttere van vagy személyi ellenszenvről van szó?
– Ellenszenvről nemigen lehet szó, bár nem mindenki barátja a polgármesternek. A Fidesz helyi képviselőivel sincs semmiféle személyes ellentét, ez a játszma egyszerűen politikai és hatalmi kérdésekről szólt. Nem tudtam mit tenni, belenyugodtam, mint ahogy kénytelen voltam elfogadni az alpolgármesteri jelöléseket is.
– A belső hatalmi harc ellenére azért látszik egyfajta fejlődés a kerületben, elkezdődött a rehabilitáció. Mi történt, mire büszke?
– Valóban látszik a fejlődés, amelynek alapja a Corvin–Szigony projekt. Az Üllői úttal párhuzamosan a Corvin mozi hátsó részétől több üres telek helyén egy új zöld, sétálóterületet nyitnánk meg. Ez most kezd valósággá válni. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem a Szigony utca melletti területeken egy új egyetemi várost akar kiépíteni világbanki kölcsönből, mi pedig egy tizenkét háztömbös lakóparkot létesítenénk. A Százados úti terület kulturált beépítése is befejeződik a napokban. A Tisztviselőtelep eredeti állapotát megtartjuk, ott az épületek és a környék karbantartása, felújitása az elsődleges cél. A jelenlegi Józsefvárosi pályaudvar helyén és környékén csaknem nyolcvan hektár területen is szándékunk az élhető környezet megteremtése.
– A kerületben sok a szegény ember. Úgy tudom, elindult egy szociális bérlakás-építkezés is.
– A kerületben a következő hónapokban mintegy ezerötszáz lakást adnak át. Ezek nem szociális bérlakások, hiszen nagy részük magántőkéből épül; divatos lett a kerület. Amióta a prostitúció eltűnt a józsefvárosi utcákról, hatszorosára emelkedtek a korábban érintett terület lakásárai, sokan eladták addigi otthonukat és elköltöztek. Mondhatni, a lakosság egy része kicserélődött. Csaknem háromezer-háromszáz lakásigénylést tartunk nyilván, az igénylők közül évente körülbelül háromszáz család jut otthonhoz. A Széchenyi-tervhez kapcsolódva megindult a szociális bérlakásépítés a Gazdasági Minisztérium támogatásával, két épületben hatvanhét lakás építése várható.
– A VIII. kerület eddig a prostitúcióról volt híres. Ez mintha tényleg megszűnt volna. Élharcosa volt annak, hogy legyen a fővárosban türelmi zóna. Most mi a helyzet?
– A Józsefvárosból gyakorlatilag eltűntek a prostituáltak. A rendőrség olyan technikai segédeszközöket kapott, amelyekkel ellenőrizni tudja a közterületeket. Nyolcvannyolc kamera vigyázza huszonnégy órában a közrendet. Sok bűncselekményt segített felderíteni a térfigyelő rendszer.
– Ön egy liberális párt tagja, mégis konzervatív módon cselekszik.
– Egyrészt a liberálisoknál is van bal- és jobboldali gondolkodású, a szocialistákhoz vagy a konzervatívokhoz közel álló ember. Másrészt a liberalizmus nem ellentétes a renddel. A szabadsághoz a szabályok is hozzátartoznak. Az, ami itt volt a Józsefvárosban, disznóól és kupleráj volt, nem pedig liberális megoldás. Örülök, hogy az 1996-ban elindult folyamatot az 1999-es törvény változásait végrehajtva sikerült befejezni.
– A képviselő-testület ebben egységes volt?
– Pártállástól függetlenül mindenki egyetértett az intézkedéssel, de ebben nem csak a testületnek volt szerepe. A főváros rendőrfőkapitánya korábban a kerületi rendőrséget vezette. Valójában neki köszönhető, hogy a rendőrségi értékelések szerint az alsó harmadban szereplő Józsefvárost a felső harmadba, a „felsőházba” juttatta el. A bűnügyi statisztikában a VIII. kerület a harmadik helynél nem kerül lejjebb a huszonhárom kerületből. A jelenlegi rendőrkapitány is viszi tovább ezt a „sikervonalat”. Az is igaz, hogy önkormányzatunk a legmesszebbmenőkig segíti a kerületi kapitányság munkáját.
Fontos üzenetet küldött a magyaroknak Marco Rubio a nemzeti ünnep alkalmából
