Ne nyomd hosszan! A kétségbeesett felirat az ósdi kaputelefonra ragasztott lakónévsor szélén lapul, így jó másfél perc is beletelik, mire leveszem az ujjamat a gombról. A szemtelenül elektronikussá torzított Bach-szignál rögvest megszűnik, átadva helyét egy minden mindegy női hangnak; nyilván mások is csak megkésve észlelik a kezelési útmutatót.
– Lux Video, tessék!
A klasszikusan lepusztult belvárosi belső udvar autószerelő műhellyel és az ilyen jellegű létesítményekkel járó, szürke egyenkezeslábasban unatkozó szakemberekkel fogadja a látogatót. A folytatás még rosszabb: a csupasz téglák és málló vakolat még hagyján, de a pókhálós bejáratú udvari vécén már rajta felejtem a tekintetemet. Budapest meg a XXI. század fölötti töprengésemet harsány röhögés szakítja félbe, mivel a továbbra is látványosan unatkozó ipari tanulók a menetirányomból kikövetkeztetik, hogy hova is megyek.
A legismertebb honi pornófilmes vállalkozás székhelyeként üzemelő iroda azért rendezettebb képet mutat, elég néhány lépést tenni a modern dizájnú folyosón, s a kinti világ, a körfolyosós udvar emléke máris elenyészik. A belső sem olyan, mint amilyennek a kívülálló a szexfilmesek főhadiszállását elképzelné, mivel a műfaj jellegzetességeiből semmi extrém, csupán a legnagyobb sztárok portréi jelennek meg a falon. A telefon folyamatosan csöng, a két ifjú titkárnő pedig megállás nélkül sürög, egyszóval mindenben munkahelyi a hangulat.
Fellegvár
A kétszeres pornó Oscar-díjas Kovács Kovi István rendező, producer késve érkezik. Forgatnak. De így – amíg kávét szürcsölgetve visszazökken az irodai tempóba – legalább elbeszélgetünk a magyar élet dolgairól, ahogy az a választások környékén illik. Aztán elfogy a kávé, s témát váltunk.
– Korábban fotóriporterként kerestem a kenyeremet, de egy baleset miatt fel kellett hagynom a mesterségemmel, és el kellett gondolkodnom azon, hogy a jövőben mivel foglalkozom. És ha már dönthettem, akkor olyat választottam, ami érdekelt. Ez volt az erotika. 1991-ben készült el az első filmem úgy, hogy tulajdonképpen alig vettem részt a munkálatokban. A társam intézte a válogatást, bonyolította a forgatást, mivel én a korrekciós műtétemre várva bent feküdtem a kórházban. Naponta hozták be a már felvett jelenetek diáit, s ez a kórteremben nagy izgalmakat váltott ki a betegtársak között. De a kezdésnél nem is a műtét jelentette az igazi nehézséget, hanem hogy kívülállóként csöppentem a filmes műfajba és a pornóiparba, vagyis nem ismertem senkit, nem voltak kapcsolataim. Évekig tartott, mire megvetettem a lábamat, és végre beépült a köztudatba, hogy létezik egy Lux Video nevű cég.
– A szereplők közvetítésével foglalkozó ügynökségek is csak ekkor jöttek létre?
– Néhány ügynökség már létezett 1991-ben is, de csak külföldieknek közvetítettek modelleket, a külhoni filmesek ugyanis egzotikumként keresték a vasfüggöny mögötti lányokat. Ugyanakkor sokkal kevesebb szereplő volt, mint mostanság. A kilencvenes évek elején még nem tehettük meg azt, ami napjainkban már természetes: hogy produkciónként három-négy új arcot is felvonultassunk.
– Milyenek voltak a munkakörülményeik?
– Ma már megmosolygom a kezdeti filmjeimet. Egyikre sem mondanám, hogy nem lehet vállalni, de ma már egészen másként forgatnám le valamennyit. Hiszen másak voltak az anyagi lehetőségek, más volt a felfogás, és hiányzott a rutin, a tapasztalat is.
– Ebben a műfajban lehet egyáltalán felfogásról beszélni?
– Természetesen lehet, mivel sokkal igényesebben próbáljuk elkészíteni a filmeket, mint korábban. A mesepornóktól a klasszikus történeteket feldolgozó produkciókig minden filmbe beleviszünk egy kerettörténetet. A többség ugyanis már nem csak arra kíváncsi, hogy a film főhősei miként művelik a szexet. Ennél többre, az erotikával összefüggő, valóságosnak ható sztorikra vágynak, amelyek nemcsak két ember egyesülését mutatják be, hanem azt is, hogy ez az egyesülés miért történik meg. A közismert alkotásokat feldolgozó filmeket például azért szereti a közönség, mert az alapművet már ismeri, és az érdekli, hogy pornóilag mit lehet kihozni egy-egy műből. Tehát ha a felfogás megváltozásáról és új irányzatról beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy az igényesség felé mozdul el a pornófilmezés. Ez jelenti a képi feldolgozást, a szereplők megválogatását – mert igenis a lányok legyenek szépek, csinosak, erotikus töltéssel teltek, és igenis élvezzék a szexet, természetesen kívánatos fiúkkal, hogy a női nézők is megtalálják a számításukat, ráadásul tegyék mindezt szép helyszíneken. Emellett azonban más irányzatok is hódítanak. Rengetegen keresik azokat a filmeket, amelyek szándékosan keltenek amatőr hatást. Ezek a pornófilmek – ahol a hölgyek háziasszonynak, az urak családfőnek, a kamera pedig VHS-felvevőnek tűnik – ugyanis közelebb állnak a nézők valóságához, mint a már említett szuperprodukciók.
– Ön szerint a pornóban lehet újat mondani?
– Amikor elkezdtem a filmezést, az ismerőseim is épp azzal traktáltak, hogy későn vágtam bele: a pornónak vége, mivel már nem lehet semmi újat mutatni. Eltelt azóta tizenegy év, és nincs vége a pornónak, hiszen tudunk újat mutatni. A legutóbbi filmem százöt perces. Ha ebből kiveszem a szexet, megmarad egy félórás kisfilm, amely önállóan is megállja a helyét, olyan kerek az alaptörténete.
– A magyar nézők is kedvelik a pornófilmbéli történeteket?
– Ezt valójában még nem mértük föl. A magyar piac megdöbbentően kicsi, ezért míg jó néhány film kizárólag külhoni terjesztésre készül, csak a honi piacra szánt produkció nem létezik. Magyarországon még a jobb filmekből is csak pár száz darabot lehet eladni. Az egyik kiemelkedő alkotásunkból két év alatt hatszáz kazettát értékesítettünk, és ebben a számban már benne vannak a kölcsönzők által megvett filmek is. Németországban ezerötszáz-kétezer kazetta az ennek megfelelő mennyiség, Franciaországban pedig ezer-ezerkétszáz. De ha Németországban egy filmből elmegy kétezer darab, akkor már megtérülhetnek a költségek, és ehhez még hozzájön a jogok eladásából származó bevétel is.
– A magyar szereplőket a magyar piachoz mérten fizetik?
– Húszezer forintot kap egy kezdő modell egy egyszerű jelenetért. A sztárok természetesen jobban keresnek, de az ő gázsijuk üzleti titok. Tévhit, hogy mesés összegek forognak a pornóiparban. Én személy szerint nem panaszkodom, mert számomra nem gond, hogy akár minden este étteremben vacsorázzam, vagy elmenjek nyaralni, de nincs luxusautóm és luxusnyaralóm. A külföldi kollégák jobban élnek, mivel ott nagyobb a fizetőképes kereslet. Szokták is kérdezni az ismerőseim, hogy akkor egyáltalán miért csinálom. Először is abban bízom, hogy ha belépünk az Európai Unióba, akkor a gazdaság olyan mértékben gyarapodik majd, hogy az emberek is jobban élnek, és lesz itthon is fizetőképes kereslet.
– Mennyire csábító a húszezer forintos gázsi?
– Minden válogatásra lényegesen többen jelentkeznek, mint ahány modellre szükségünk van. Hogy a filmjeink most jobbak, mint korábban, az annak is köszönhető, hogy valamennyi produkcióban megjelennek új arcok.
– Kik jelentkeznek és miért?
– A modellek zömében húszas éveik elején járó lányok és fiúk. Sokan azért jelentkeznek, mert egyszerűen szeretik a szexet, és az átlagosnál fejlettebb az exhibicionizmusuk, másoknál a kalandvágy dominál. Természetesen vannak, akik csupán a pénz miatt vállalnak pornófilmezést, de én nem szeretek ilyen modellekkel dolgozni.
Kintről nézve
Habár Kovács Kovi István a pornófilmezés hősi múltjának részeként említette azt az időt, amikor a külföldiek egzotikumot keresve érkeztek a vasfüggöny mögé, a külhoni forgatócsoportok manapság sem vetik meg a magyarországi helyszíneket. A La Libre Belgique című lap például egyenesen a műfaj európai fővárosaként mutatja be Budapestet.
Ami Skandinávia vagy Hollandia volt a hetvenes években, az Magyarország ma; a felnőtt műfaj művelői új eldorádóra találtak, ahol alacsony költséggel forgathatják filmjeiket – írja helyszíni riportjának bevezetőjében a mérsékelten konzervatív irányzatú belga napilap, amely elsőként Gödre kalauzolja olvasóit.
A gödi forgatásban semmi rendkívüli nincs, az ilyesmi része a magyar hétköznapoknak – állítja a tudósító, aki szerint Magyarország már tíz éve büszkélkedhet a pornó európai fellegvárának kitüntető címével. „Menjen be bármelyik párizsi, berlini vagy londoni videoüzletbe, és emelje le a polcról bármelyik pornókazettát; azt fogja látni, hogy tíz közül kilencet Budapesten forgattak, de legalábbis a filmben szereplő színésznők magyarok” – mondja David Chryso, egy pornófilmekkel foglalkozó francia magazin munkatársa.
Az iparág budapesti fellendülésének okait minden szakmabeli jól ismeri. „A pornófilmek nézői mindig új lányokat akarnak látni, márpedig csak Magyarországon lehet havonta tíz szép új lányt találni” – magyarázza az egyik legnagyobb budapesti ügynökség vezetője. Nem mintha a francia lányok csúnyábbak volnának, csak éppen ők akkor is jól meg tudnak élni, ha mással foglalkoznak. „Nálunk iskolai végzettségtől függetlenül nem sok esély van arra, hogy valaki többet keressen havi 200 dollárnál. Egy pornójelenet forgatása egy nap alatt kétszer ennyit hoz” – fűzi hozzá.
Beszámol arról is, hogyan fedezi fel az új tehetségeket. A hétvégeken egy köteg névjegykártyával a zsebében végigjárja a főváros legelegánsabb üzleteit. Ha meglát egy szép ismeretlent, akiről az a benyomása, hogy könynyen a hálójába kerülhet, néhány pillanatra félrevonja, átad neki egy névjegykártyát, majd továbbmegy. „Azoknak a lányoknak a 80 százaléka, akiket megszólítok, három napon belül jelentkezik az irodámban, és tíz közül kilencen vállalják is a munkát” – mondja.
Az okok másik része szociológiai-erkölcsi természetű. A riportban idézett egyik francia fotós, számos európai erotikus magazin budapesti tudósítója szerint: „Csehországgal vagy Lengyelországgal ellentétben itt a keresztény vallás már régen elveszítette hatalmát a lelkek fölött.”
A tiszta kapitalizmusnak persze megvannak az árnyoldalai is. A francia fotós szerint hosszabb forgatások esetén előfordul, hogy a színésznők aznap reggel telefonon mondják le a fellépésüket, arra hivatkozva, hogy már foglaltak. „Valójában az történik ilyenkor, hogy egy gazdag pasas 100 dollárral többet ajánlott nekik ugyanolyan munkáért, mint amennyit a tervezett jelenet forgatásával kerestek volna.”
Kenderparaszt álma
Kovács Kovi István szerint a belga lap riportja nem más, mint tipikus példája a Magyarországon készülő külföldi filmek szenzációhajhász reklámozásának.
– Igaz, hogy nagyon sok filmben ott vannak a magyarok, de hogy a filmek kilencven százaléka Magyarországon készül, az egyszerűen hazugság. Ugyanis ha elfogadjuk, hogy évente hatezer filmet gyártanak Európában, akkor idehaza 5400 produkció, vagyis napi tizenöt pornófilm készülne. Az sem felel meg a valóságnak, hogy havonta nyolc-tíz szép lány jelenik meg a filmekben. Személyesen ismerem a riportban nyilatkozó, úgymond névjegyekkel vadászó közvetítő hölgyet. Nos, ő jót nevetett az állítólagos mondatain, amikor olvasta a cikket. A katolikus vallás térvesztésével kapcsolatban pedig kikérem magamnak, hogy így beszéljenek a magyarokról. Mint ahogy az is blődség, hogy a lányok a forgatás reggelén mondják le a filmezést. Kérdezem én, ha ennyire megbízhatatlanok a magyar lányok, akkor miért járnak ide a külföldi forgatócsoportok?
Talán tíz perce beszélgetek Michelle Wilde-dal, a magyar pornóipar ifjú csillagával, s máris úgy érzem, hogy a belga lap a hatás érdekében – amelyet a rejtélyes, posztkommunista Magyarországon készülő szexfilmekről szóló írástól elvárnak az olvasók – a szokásos külföldi újságírói vehemenciával vetette el a sulykot. Michelle ugyanis mindenre rácáfol, amit gondolunk a szexfilmek hősnőiről: egyszerű, természetes, sőt talán még őszinte is. A megjelenése mindenképpen az, mert edzőcipőt, farmernadrágot és szürke kapucnis felsőt visel, sminket viszont nem. A huszonegy éves lány salátát rendel – gondolom, a formában maradás érdekében –, majd megkérdezi, hogy rágyújthat-e.
– Nekem már csak ez maradt – jegyzi meg olyan halkan, hogy talán ő maga észre sem veszi a mondatot, aztán előhúz egy cigarettát, és már mosolyogva válaszol az első kérdésre, hogy tudniillik miként került a pornóiparba.
– Mindig is ez volt a tervem.
– Gyerekkorod óta arra készültél, hogy szexfilmekben szerepelj?
– Ennél azért bonyolultabb a helyzet. Képzőművészeti középiskolába jártam. A szobrászat volt a mindenem, csakhogy a tanulmányaim alatt nem nagyon tudtam megtalálni azt az anyagot, amelyben szívesen alkotnék. Amikor pedig Budapestre költöztem, a művészetről vallott véleményem is teljesen megváltozott. Itt döbbentem rá, hogy nagyon sokan összekeverik a művészetet a hatásvadászással. És arra is rá kellett jönnöm, hogy az igazi művészet számomra örökre elérhetetlen lesz. Maradtak tehát a hatásvadász dolgok. Ráadásul nem vagyok versenyző típus, ám nem szeretek második lenni. A megoldás? Választottam egy olyan extrém hivatást, amelyet kevesen művelnek, és még kevesebben művelik jól.
– Mitől lesz valaki kiemelkedő a pornóiparban?
– Nehéz megmondani, hogy egy szexsztár miért lesz sztár. Persze valószínűleg jól néz ki. De ez kevés. Tapasztalatom szerint a pornóban körforgás uralkodik. Ha néhány évig egy szőke, szilikonos, testékszerekkel teleaggatott cicababa a kedvenc, akkor utána olyan lány jön, aki nem szőke, nem szilikonos, és nincsenek testékszerei, vagyis elődjéhez képest mindenben a másik véglet. Ez vagyok most én. Az utánam következő pedig az én ellentétem lesz. Tehát ezért nem lehet kijelenteni, hogy egy pornósztárnak mindenképpen ilyennek meg ilyennek kell lennie.
– Véleményed szerint hány évig lehetsz népszerű?
– Másfél éve csinálom. Ebben a műfajban öt év az egészséges. Aztán persze sokan továbbviszik a nevüket például producerként. De pornófilmszereplőként csak addig akarok dolgozni, amíg olyat tudok nyújtani, amivel én magam is elégedett vagyok. Nem szeretem ugyanis korlátozottnak érezni magamat a rendezővel szemben, vagyis nem szeretném, ha egyszer odáig jutnék, hogy olyasmit kérjenek tőlem, amit fizikai okok miatt nem tudok végrehajtani. A partnereimet is ez alapján minősítem, mert csak a végeredmény érdekel. Mindazzal, ami a kész filmben nem látszik, egyszerűen nem foglalkozom. Tehát nem érdekel, ha a partnerem nem kellően ápolt, mert ha a film jó, akkor túl tudom magam tenni a részleteken. Legfeljebb forgatás után elmondom neki, hogy használjon más fogkrémet, vagy kenegesse valamive
humanoid robot
Felfoghatatlan őrület vagy tényleg a humanoidrobot-olimpia lesz a sport jövője?
