Laskai Osvát, a hitszónok

Szent Vince mártír napján, 1498. január 22-én került ki a németországi Hagenauban működő ősnyomda sajtója alól Osvaldus de Lasko, azaz Laskai Osvát magyar Ferenc-rendi szerzetes, teológiatanár Biga salutis (Az üdvösség szekere) című vasárnapi szentbeszédgyűjteménye. A jó üzleti érzékkel megáldott nyomdatulajdonos, Johannes Ryman sorban adta ki Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát műveit, évente több kötetet. Az egész Európában roppant kelendő könyveket sokszor kellett az igényeknek megfelelően utánnyomnia.

- Prédikátorok Pest-Budán -

Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát könyveit nemcsak megvették, hanem prédikációkhoz fel is használták. A Magyarországon fellelhető szinte valamennyi fennmaradt példányban sűrű lapszéli jegyzeteket láthatunk; sokszor magyar nyelven is, ékes jeleként annak, hogy bár a prédikációk latinul íródtak, előadóik és hallgatóik anyanyelve a magyar volt. De nemcsak a későbbi felhasználók lapszéljegyzetei, hanem a szentbeszédek hungarizmusai, jellegzetesen magyar példái és történetei is nemzeti vonásokat mutatnak. Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát prédikációi úgy váltak hatalmas európai sikerré, hogy teljesen magyarok maradtak. Nem véletlen, hogy kétszáz évvel később Csíksomlyón több nagypénteki misztériumjátékba egyszerűen Laskai-fordításokat illesztettek be: a szöveg; a drámai helyzet megformáltsága évszázadok elteltével is eleven maradt.
De ki is volt ez a maga korában hallatlanul népszerű hitszónok, Laskai Osvát? Születésének pontos évszámát nem ismerjük, a ferences rend magyarországi, obszerváns ágának a halottait feltüntető Necrológium szerint 1511. június 10-én halt meg, valószínűleg a pesti rendházban, de a budai ferences templom kriptájába temették. A neve alapján valószínűsíthető, hogy a baranyai faluból, Laskóról származott, hiszen a környéken jelentős ferences kolostorok voltak ebben az időben (Perecske, Atya, Kölyüd), és az innen „kirajzó” barátok bizonyára nagy hatással voltak a település népére. Ezt bizonyítja, hogy Osvalduson, azaz Osváton kívül más, innen származó barát is élt ebben az időben a Legszentebb Üdvözítőről nevezett rendtartományban. Életének legtöbb adatát csupán feltételezésekből ismerjük. Igaz ugyan, hogy a rendtartomány tagjairól már a mohácsi csata évétől kezdve vannak részleges, 1529-től pedig többé-kevésbé teljes kimutatások, ám ezek csak az elöljárók neveit tartalmazzák. A rendi szabályok azonban rögzítették azt is, hogy hány évesnek kellett lennie a rendbe jelentkezőnek, és valószínű, hogy fontosabb rendi tisztségre sem túl fiatalon, sem túl öregen nem választhatták meg. Mindezek alapján gondolják úgy a kutatók, hogy 1440–1450 körül születhetett, 1460 körül léphetett a rendbe. A tanulásra való fogékonyságát mutatja, hogy maga is tanár lett, és a fennmaradt oklevelek mint „ordinis professor”-t említik. 1495-ben valószínűleg esztergomi custos volt, azaz egy, a rendtartományon belüli nagyobb egység elöljárója. Ebben a minőségében fontos feladatai közé tartozott kinevezni a rendházak templomainak szónokait, pontos képe lehetett tehát a hithirdetés helyzetéről. Két évvel később, 1497-ben pesti házfőnök lett, és ebben a házban írta legtöbb szentbeszédét, a nyomtatásba is megjelent Biga Salutist és a Gemma Fideit (Hit bimbója). A kolostor könyvtára valóságos kincsesbánya lehetett, ezért is jött ide messzi földről, Hagenauból Johannes Ryman német nyomdatulajdonos, hogy kiadásra alkalmas ismeretlen kéziratokat keressen. A középkori pesti ferences rendház a mai, Ferenciek terén lévő helyén állt. A XIII. század második felében épült, Veronai Szent Péter, az 1253-ban kanonizált mártír hithirdető tiszteletére szentelték. A Ferenc-rend szegénységet radikálisabban értelmező ágához, az obszervánsokhoz 1444-ben került a konventuálisoktól, Caesarini Julián bíboros határozata értelmében. Az ország talán legjelentősebb ferences kolostora volt a pesti, a hajdani Szent Péter utca elején. Szemben vele állt a híres jogász, Verbőczi István háza, a közeli Rákos mezeje miatt az ország nemessége gyakran fordult meg a környékén.
1497. május 14-én, a pünkösdi káptalanon Laskait vikáriussá választották. Békességteremtő ember volt, a rend két ága közötti, egyre jobban elmérgesedő helyzetet akarta megoldani, de sohasem tévesztette szem elől saját rendtartománya érdekeit sem. A két ág erőszakolt egyesülésének ellent tudott állni, és a tartomány szigorúbb életformáját olyan szabályzattal erősíttette meg az atyai káptalanon, amely hosszú időre meghatározta a provincia jövőjét. Az ő elöljárósága alatt fogadta el Róma hivatalosan is Árpád-házi Szent Erzsébet liturgikus tiszteletét, VI. Sándor idejéből, 1499-ből származik az a hozzá címzett átirat, amely engedélyezi boldog Erzsébet ünnepét.
De nem csak a hazai szerzetesség szempontjából volt meghatározó a tevékenysége. Bizonyos, hogy ünnepelt és elismert hitszónok volt, az új iránynak, a devocio modernának a leghatásosabb terjesztője. Rendtársai előtt jó példával járt elöl, jogi úton is rendelkezett a prédikátorokról, és hogy társai segítségére siessen, leírta beszédeit, és a kiadásukhoz is hozzájárult. Legismertebb és legnagyobb hatású prédikációja, mely az újabb drámatörténeti szakirodalomban „devóciós passió” néven szerepel, a Biga salutisban a negyvenhetedik. Tulajdonképpen átmenet a hagyományos értelemben vett szentbeszéd és a misztériumjáték között, vagyis tekinthetjük a magyar színjátszás egyik meglehetősen korai emlékének is. A prédikációnak ezt az akkoriban igen újszerű, dramatizált formáját ferences szerzetesek terjesztették el mindenütt. Több fajtája is létezett: eleinte a szentbeszéd mondandójának illusztrálásához a prédikátor képeket és szobrokat mutatott a híveknek. Előfordult, hogy a passió megjelenítéséhez a beszéd alatt némajátékkal elevenítették meg a történteket. Később azonban már nemcsak pantomimetikus előadás létezett, a szereplők szóval és tettel mutatták be Jézus Krisztus szenvedésének történetét. Laskai Osvát Sermo de passione Dominija valószínűleg ebbe a csoportba tartozott, a szentbeszéd bizonyos részeit a templom hívei játszották el, a prédikációt tartó atya csak a bevezetést és az összekötő szövegeket mondta, illetve az erkölcsi tanulságot szűrte le.
A Biga salutis vasárnapi kötetének előszava szerint Osvald a falusi papok segítségére akart sietni, hogy ne jelentsen gondot számukra a prédikálás. Az egyszerű falusi nép ugyanis nem érti meg a csiszoltabb beszédeket és a bonyolultabb fejtegetéseket, ezért van szükségük a hitigazságok minél érthetőbb előadására. De saját rendtársainak is segíteni akart, akik már abban az időben is túl voltak terhelve, és nem volt elég idejük arra, hogy beszédeikhez kellőképpen felkészüljenek. A Hagenauban megjelent köteteket azonban nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon megismerték. Marco Filippi szicíliai költőtől Rabelais-ig a kor számtalan ismert gondolkodója hivatkozott rá. Biztos, hogy sokfelé hangzottak el besOzédei, vagy annak egyes gondolatai, de a prédikációkat először Pest városának lakói és az ide érkezők hallhatták a házfőnök-szerző előadásában.