Új szerep a szakszervezeteknek

Kiss Péter szerint októberben már megemelt bérüket kaphatják kézbe a közszféra munkavállalói. A foglalkoztatási és munkaügyi miniszterjelölt lapunknak adott interjújában elmondta: az új kormány az érdekvédelmen túli, szélesebb társadalmi szerepet szán a szakszervezeteknek, négy év átlagában pedig mintegy huszonöt százalékos vásárlóerő-javulást szeretne elérni. – Nagyon erős az elhatározásom, hogy stabilitást teremtek a köztisztviselői karban, de meg tudok nyugtatni mindenkit, hogy politikai szempontok nem fogják vezérelni a személyi döntéseket – jelentette ki lapunknak Kiss Péter.

A pedagógusoknak szeptemberre, az egész közalkalmazotti szférának pedig októberre ígértek ötvenszázalékos béremelést. Minden érintett a nevezett béremelésben részesül, és mikor kapják meg a megemelt bérüket?
– Egyesíteni lehet a két lépést, így már az októberi fizetéskor a teljes közalkalmazotti kör kezében lesz a béremelés, ami azt jelenti, hogy szeptemberben már módosítani lehet a besorolásokat. Az intézkedés szándéka, hogy a közoktatásban, az egészségügyben és a közalkalmazottak körében ötvenszázalékos béremelkedés valósuljon meg. A szükséges bért a mostani tervek szerint címzett céltámogatás formájában juttatjuk el az intézményekhez, hogy azt kizárólag béremelésre lehessen fordítani. A közalkalmazotti bértábla első hatvanöt kategóriájában – ahol jelenleg a minimálbérrel egyeznek meg a bérek – természetesen eltérő mértékű, az e fölötti kategóriákkal együtt ötvenszázalékos lesz a béremelés.
– Ez a béremelés a közalkalmazotti bértábla A1-es kategóriájának a mindenkori minimálbérhez való igazítását jelenti?
– Így van. Abból indulunk ki, hogy az A1 ötvenezer, az F1, tehát a pályakezdő diplomás bére bruttó százezer forint legyen.
– Változnak a bértábla szorzói?
– Erről még folyik a szakmai munka, de ott, ahol magas a kvalifikáltság, szeretnénk egy erősebb táblát csinálni.
– Az A1-es kategória minimálbérrel való összevonása és az ebből adódó költségvonzatok nem vetik-e vissza a minimálbér emelését?
– Nem, mert a minimálbér eddig is, és most is erősebb szabály, mint a közalkalmazotti bértábla.
– A Munka Törvénykönyve módosításával kapcsolatban a munkaadók méltányosságot várnak a kormánytól. Ön szerint tervezetük biztosítja ezt a méltányosságot? Mit tesznek akkor, ha a munkáltatók nem fogadják el a módosításokat?
– Elgondolásunk a munkáltatók hosszú távú érdekeinek is megfelel. Törekvésünk a korábbi szabályozás egy kisebb szeletének a kiegyensúlyozása annak érdekében, hogy a munkahelyi kiszolgáltatottságot csökkentsük. A párbeszéd elvét akarjuk érvényesíteni: ha mindegyik munkáltatói szövetség megismeri az elképzeléseinket, azt hiszem, nem lesz kifogásuk a változtatásokkal szemben, amelyek az ő versenyképességüket is erősítik.
– Mit lehet most tudni az országos bérajánlással, a minimálbér-emeléssel és az inflációs prognózissal kapcsolatban?
– Mindhárom témáról – túl az elmúlt évek gyakorlatán – országos párbeszédet kezdeményezünk, és egymással összefüggően, megállapodási céllal fogunk tárgyalni. Az antiinflációs politikáról a gazdaságpolitikai törekvéseink bemutatása keretében júniusban tervezett kétoldalú – a munkavállalókkal és a munkáltatókkal – megtartandó egyeztetésen a pénzügyminiszter áttekintést ad majd. Ősz elején kezdjük meg a bérajánlásra vonatkozó tárgyalásokat, lehetőség szerint a költségvetés elfogadásáig lezárjuk azokat. A bérek nettó tartalmát, azaz az emberekhez eljutó részét akarjuk növelni. Négy év átlagában mintegy 25 százalékos vásárlóerő-javulást szeretnénk elérni úgy, hogy a munkáltatói bérterhek ne nőjenek. Mivel a minimálbér bruttó emelése a bérköltségek olyan növekedését hozta magával a kis- és középvállalkozók körében, amely nem volt összeegyeztethető a versenyképességükkel, ezért az a tervünk, hogy az alacsony bérek terheit arányosan, jobban csökkentjük, így ezen bérek zsebbe jutó részét növeljük. Ennek első lépése a minimálbér adómentessé tétele lesz. Ezt úgy lehet elérni, hogy az alkalmazotti kedvezmény egyezzen meg a fizetendő személyi jövedelemadóval. A minimálbér emelésekor két követelményt tartunk szem előtt: az egyik, hogy az emberekhez eljutó bér növekedjen, illetve, hogy a munkaadói bérköltségek ne nőjenek.
– Előfordulhat, hogy nem nő a minimálbér összege?
– A minimálbérről háromoldalú megállapodást szeretnénk kötni. A kormány a fenti két követelményt tartja legfontosabbnak, ezért első körben a nettó minimálbér fog növekedni.
– Kikből áll fel az új Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium? Dolgoznak-e itt szakszervezeti vezetők?
– A minisztérium alapvetően azokból a szakemberekből áll fel, akik most vagy az elmúlt években a területen dolgoztak. Lényegében ez azt jelenti, hogy a vezetői és a második vonalban nem lesz változás. Nagyon erős az elhatározásom, hogy stabilitást teremtek a köztisztviselői karban. Mindenkinek, aki lojális a kormány programjához – ami a köztisztviselői törvény szerint is elvárt – és jó szakember, annak helye van az új tárcánál. Meg tudok nyugtatni mindenkit, hogy politikai szempontok nem fogják vezérelni a személyi döntéseket. Természetesen azt sem fogjuk vizsgálni, hogy kit ki, mikor nevezett ki, mint ahogy azt sem: kinek van az előéletében szakszervezeti múlt.
– Sándor László, az MSZOSZ nemrég lemondott elnöke helyet kap-e a minisztériumban?
– Most nem látok olyan feladatot és feladatkört, ami neki való volna.
– Az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) helyett visszatér az Érdekegyeztető Tanács (ÉT). Ezt azzal indokolták, hogy az OMT-ben nem folyt érdemi egyeztetés. Miért változtatnak, ha önök – mint mondta – megállapodási szándékkal akarnak tárgyalni?
– Az ÉT-ben nemcsak a szűken vett munkaügyi kérdésekről, hanem nagy társadalmi programokról is párbeszédet szeretnénk folytatni. Partnereink az elmúlt négy évre úgy emlékeznek, hogy a kormány részéről igazából nem volt komoly tárgyalási szándék. Nyilván hívhatnánk bárminek az érdegyeztetés fórumát, de azzal, hogy visszatérünk a 89–98 között használatos és bejáratott Érdekegyeztető Tanács elnevezéshez, ezzel azt is jelezzük, hogy visszatérünk a párbeszédhez.
– Terveznek változtatást a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsával (KOMT), illetve a Gazdasági Tanáccsal (GT) kapcsolatban?
– A közszférában érintett szociális partnerekkel együtt akarunk kialakítani egy, a közszféra egészére vonatkozó párbeszédfórumot. Ami pedig a GT-t illeti, a gondolataimban egy olyan intézmény szerepel, amelyik alkalmas nagy nemzeti kérdések közös végiggondolására, a közös lépések és elhatározások megfogalmazására. Biztos vagyok abban, hogy az európai uniós ügyek, vagy akár az egészségügy nemzeti egyetértést kívánnak. Számos olyan kérdés van, amelyek tárgyalására lehetőség nyílna a gazdasági és szociális tanácsban.
– A GT mint olyan, megmarad?
– Hasonló típusú fórumon már 1998-ban is gondolkodtunk, ez szerepelt is az akkori programunkban. Nem egy egyoldalú kormányzati kezdeményezéssel, hanem a partnerek együttműködésével szeretnénk erről döntést hozni.
– Az ígéretek között hangsúlyos szerepet kapott a szakszervezetek rangjának visszaállítása. Mit jelent ez?
– Új társadalmi szerepet akarunk biztosítani a szakszervezeteknek annak érdekében, hogy erősebb partnerek legyenek a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentésében. Nem várható el, hogy kisebb legyen a kiszolgáltatottság, ha nem teszünk ennek érdekében hathatós intézkedéseket. Az egyik intézkedés az a példa lehet, amit a kormány mutathat ott, ahol ő a munkaadó. Itt megegyezés-, munkavállaló- és kollektívszerződés-párti megoldásokat kell támogatni. Idetartoznak továbbá a Munka Törvénykönyvére vonatkozó kiegyensúlyozó intézkedések. A szakszervezeteknek olyan szerepet szánunk, ahol a kollektív érdekvédelmen túli, közös társadalmi feladatokban is szerepet vállalhatnak. Ilyen például a felnőttképzés, a társadalombiztosítás ellenőrzése, hiszen a munkavállalók a befizetői mind a nyugdíj-, mind az egészségbiztosításnak. Idetartozik a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem, a munkabiztonság kérdése is, amelyekben szintén tripartit módon szeretnénk eljárni.
– Egyre több jogosítványt kívánnak adni a szakszervezeteknek, miközben több helyen gazdasági, pénzügyi válság, fogyatkozó taglétszám, széthullás jellemzi a mozgalmat. Nem tervezik megvizsgálni a szakszervezetek reprezentativitását, legitimitását? Hiszen miért szólhatna bele rendkívül fontos kérdésekbe egy olyan szervezet, amely mögött esetleg nincs is valódi támogatottság?
– A szakszervezetek tekintélyének az emberek szemében kell növekednie. Egy kormánynak, amely a munkavállalókat és a szakszervezeteket be akarja vonni a modernizációs és európai felzárkóztató programba, annak dolga az is, hogy helyzetbe hozza őket. Természetesen egy kormány nem viselkedhet szakszervezetként, nem járhat el helyettük, és a nevükben sem tehet lépéseket. A kezdeményezésünk tényleg esély egy új társadalmi szerepre, amellyel élni lehet és élni kell a szakszervezeteknek. Bár nem nekem feladatom, hogy megfogalmazzam, de mindebből következően a szakszervezeteknek feladata, hogy integrálják tevékenységüket, hiszen valóban nem lehet ezerháromszáz szakszervezetben ennyi embert összefogni. Növelniük kell működésük átláthatóságát, ez azonban nemcsak a szakszervezetekre nézve kihívás, hanem általában a civil szférára, de a mindenkori kormányra is.
– Hogyan kívánják erősíteni a munkavállalók védelmét a multinacionális cégekkel szemben akkor, amikor Magyarország miniszterelnöke üzletember, a szabadpiac híve?
– A multik és a külföldi befektetők elbizonytalanodásának oka az elmúlt évek kormányzati politikai szerepvállalásában van. A politika sokkal jobban megjelent a versenyszférában, illetve a gazdaságban, mint ahogy az szerintünk kellett volna, s ez bizony elriasztotta a külföldi befektetők egy részét. Magyarország tőkevonzó képességét most ezért erősíteni kell, egyrészt a kormányzat konzekvens gazdaságpolitikai magatartásával, és azzal, hogy garantálja: nem akar egyoldalú előnyöket biztosítani Magyarországon senkinek, főleg nem politikai partnereinek. Nem lesznek kormány közeli vállalkozások, a közbeszerzésekben átlátható módon, pályázati úton lehet majd hozzáférni a nagy állami megrendelésekhez, hiszen a befektetők szemében nem jó, ha egy ország nem adja meg a lehetőséget az egyenes, tiszta versenyre.
– Én arra lettem volna kíváncsi, hogy a munkavállalók számára mi az üzenet a multikkal kapcsolatban? Gondoljunk Sárvárra, ahol most mintegy ezer embert bocsátanak el azért, mert a multi az olcsóbb munkaerő miatt odébbáll.
– Két üzenet van. Az egyik: jöjjenek a külföldi befektetők – ne csak a multik, hanem a kis- és középvállalkozók –, illetve a hazai befektetők is, és teremtsenek munkahelyeket, hiszen ez tőkebefektetés útján lehetséges. A másik: úgy kell foglalkoztatniuk, mint ahogy azt otthon is – munkavállaló-, kollektívszerződés-barátként – teszik. A munkavállalók számára azt az üzenetet kell megfogalmazni, hogy olyan standardokat akarunk a munka világában érvényesíteni, amelyek Európa fejlett országaiban már gyakorlatnak számítanak.
– Az ígéretek között szerepel az Orbán–Nastase-megállapodás újratárgyalása. Miről lesz itt szó, főként annak tekintetében, hogy nem igazolódtak be az ezzel kapcsolatos félelmek? Gondolok itt a már szinte elhíresült egy darab pincérre, aki élt a megállapodás biztosította lehetőséggel.
– Az aggodalmak nem a pincérről, sem a hivatalos statisztikában szereplő romániai munkavállalókról szóltak, hanem arról, hogy ez a megállapodás felerősíti a fekete- és időszaki munkát. Ha valaki az Alföldön jár, tudja, hogy az itt élő állampolgár nem tud idénymunkát vállalni a mellett az árajánlat mellett, amit a Romániából vagy a környező országokból érkezők képviselnek. A mezőgazdasági, építőipari idénymunkában nagyon nagy mértékű azoknak a köre, akik nem láthatók a statisztika számára: éppen ebben a körben veszélyeztetett minden hazai munkavállaló a miatt a versenylehetőség miatt, amit ez az elhibázott paktum lehetővé tett. Ezért a megállapodást mi az európai normák szerint akarjuk megvizsgálni, hogy ugyanaz érvényesüljön a román–magyar és más határ menti viszonylatban, mint ami az uniós–magyar viszonylatban.
– A megállapodás ellen a szakszervezetek és a szocialisták korábban azzal érveltek – illetve önálló kritikaként is megfogalmazták –, hogy a munkaerő szabad áramlására vonatkozó, unióval kötött megállapodás szerint bezzeg fokozatosan, néhol csak hét év után vállalhatnak munkát magyarok az EU-ban. Ezzel a megállapodással kapcsolatban tervezik-e, hogy újratárgyalják, esetleg módosítják?
– Én úgy emlékszem, hogy a magyar–román miniszterelnöki megállapodást elhibázottnak, károsnak ítéltük meg, az unióval a munkaerőpiacra vonatkozó megállapodást pedig kritizáltuk. De sem visszavonásról, sem pedig károkozásáról nem beszéltünk. Csak azt fogalmaztuk meg, hogy ügyesebben, más kérdésekkel öszszekötve kellett volna tárgyalni a munkaerőpiac csatlakozásának kérdését. Most alapvetően az az érdekünk, hogy az elkövetkezendő két évben Magyarország minél hamarabb teljesítse azokat a lépéseket, amelyek a gyors csatlakozáshoz szükségesek. Magyarország ekkor már többek között jogosulttá válik az EU-s források igénybevételére, amelyekkel mindazon programok elindíthatók, amelyek az uniós aggályokra adandó válaszként értelmezhetők. Hiszen valóban meg kell valósítani egy bérfelzárkóztatási programot, egy emberi erőforrás-fejlesztést. Nem tagadható le, hogy sok munka vár ránk, de éppen azért kell sietni, hogy hozzájussunk ahhoz a tudáshoz és forráshoz, amelyekkel ezeket a folyamatokat fel lehet gyorsítani.

Kiss Péter 1959. június 11-én született Celldömölkön. 1983-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. 1987– 1989-ben a KISZ Budapesti Bizottsága első titkára, 1989–1992-ben a Baloldali Ifjúsági Társulás budapesti, 1992–1995-ig országos elnöke. 1980–1989-ig az MSZMP, 1989. májustól szeptemberig a Központi Bizottság tagja. 1989-től a Magyar Szocialista Párt tagja, 1998–2000-ig ügyvezető alelnöke volt. 1994 végétől 1998-ig a Horn-kormány munkaügyi minisztereként tevékenykedett.