A mai kongresszus egyik fontos napirendi pontja az országgyűlési választások értékelése lesz. Ön miben látja az okát annak, hogy sikertelen volt a Fidesz választási kampánya?
– Egy kampány sikere több szempont alapján értékelhető és értékelendő. Az eredményességet nem lehet csupán azon lemérni, hogy sikerült-e a kormányalakításhoz szükséges többséget megszereznünk. A helyzet ennél árnyaltabb. A Fidesz és a vele szövetséges polgári erők a politikai szintű küzdelmet, ha nem is meghatározó fölénnyel, de megnyerték, ugyanakkor a szervezettség és a mozgósítás terén alulmaradtunk, a szocialisták ezen a területen sikeresebbek voltak. Számunkra a kampány nem egyszerűen csak politikai küzdelem volt, hanem alkalom arra, hogy mindaz, aminek az érdekében az elmúlt négy évben a kormányzást folytattuk, a választók számára látható, érzékelhető legyen. Sikeres kormányzati munka áll mögöttünk, hiszen a kormánypártokat és magát a kormányfőt jóval többen támogatták a választások során is, mint négy évvel korábban. A kormányzati munka megítélése egyértelműen pozitív volt, ami döntő mértékben annak köszönhető, hogy mindvégig azt a filozófiát képviseltük, hogy a kormánynak nem felülről gondoskodva kell megoldania az emberek problémáit, hanem meg kell erősíteni őket, hogy önmaguk tudják megvalósítani céljaikat, álmaikat. Célunk volt, hogy még a kampány megkezdése előtt megteremtsük a polgári oldal egységét, ezért 2001 végére előbb a Kereszténydemokrata Szövetséggel és a Fidelitasszal, majd az MDF-fel, később pedig a Lungo Drommal és a kisgazdákkal is választási szövetséget kötöttünk. Kampánystratégiánk iránya az volt, hogy a négy év eredményei mellett bemutassuk a családok és a nemzet, mint közösség megerősítését szolgáló jövőképet.
– Sokan felvetik, hogy az MSZP és az SZDSZ a magyar demokrácia történetében soha nem tapasztalt, durva, mocskolódó, negatív kampányával szemben hiba volt az a tisztességes, csak a jövőre és a pozitív üzenetekre koncentráló kommunikáció, amelyet a Fidesz követett. Azt is mondják, hogy korábban, már az első forduló előtt ütköztetni kellett volna a saját elképzelésünket a baloldal alaptalan vádjaival és ígérgetéseivel szemben.
– Ön talán másként látja?
– Igen. Utólag is azt gondolom, hogy nem szavazott volna ránk 2,5 millió ember, ha részt vettünk volna abban a sárdobálásban, amelybe bele akart kényszeríteni minket a két baloldali párt és a média jelentős része. Komoly önuralom kellett ahhoz, hogy a nap mint nap elénk dobott kesztyűt ne vegyük fel, ne szálljunk be a vagdalkozásba. Abból indultunk ki, hogy a szocialisták és a szabad demokraták vádaskodó gyűlöletkampánya, botránypolitizálása előbb-utóbb kifullad, sőt akár a visszájára fordul. Azt gondoltuk: a higgadt, megfontolt magatartás meghozza a várt eredményt, mivel a választók döntő többsége saját életkörülményei javulásában látja az igaztalan vádak cáfolatát, ezért csak röviden és tömören válaszoltunk a támadásokra. Az első forduló után azonban új helyzet jött létre, hiszen a Fidesz a kormánypárti pozícióból de facto ellenzékbe került. Ez tette lehetővé és szükségessé azt, hogy április 7-e után ütköztessük a szocialisták szavaiból és tetteiből kiolvasható jövőképet a miénkkel. Gyorsan váltottunk, s ez majdnem elegendő volt ahhoz, hogy megfordítsuk a választások végeredményét.
– Másfajta hibákat nem követett el a Fidesz a választásokat megelőző hónapokban?
– Talán nem vettük elég komolyan azt a veszélyt, amely abból fakad, hogy a szocialista párt öröklötten jóval szervezettebb, hiszen még az MSZMP-től „átvett” infrastruktúra is rendelkezésükre áll. A gazdaságban, a kultúrában és a sajtóban kiépített szoros kapcsolataik szintén erősebbek annál, mint amelyet a Fidesz képes volt 14 év alatt kiépíteni. Ez a szervező, illetve mozgósító erő nem a nyílt politikai viták síkján mutatkozott meg, hanem a választások első fordulóját megelőző hetekben a negatív kampány végigvitelében és a voksolás napján tapasztalt mozgósításban. Másrészt alulbecsültük a negatív kampány hatását. Az Orbán–Nastase-megállapodás kapcsán gerjesztett alantas érzelmekre, az idegengyűlöletre épített baloldali támadást február vége felé sikerült hatástalanítanunk. Ez a támadás mégis alkalmas volt arra, hogy a minimálbér-emelés és a családtámogatások ellenére is, a munkásemberek egyes rétegei elbizonytalanodjanak. Azért sem láttuk pontosan a negatív kampány hatását, mert ezt a közvélemény-kutatók sem tudták kimutatni az utolsó pillanatokig. A közreadott eredmények ugyanis még a választások napján is a polgári oldal fölényét jelezték. A brutális támadásokkal, az MSZP és az SZDSZ olyan szavazók tömegeit tudta megnyerni, akik 1990 óta egyszer sem mentek el voksolni. Sajnos a sajtó nagyobbik része nem volt partner abban, hogy a gyűlöletkampányra, a hazugságokra felhívjuk a közvélemény figyelmét, sőt tevőlegesen részesévé vált ennek. A média hozzáállásának megvilágítására elegendő összehasonlítani, hogy milyen terjedelemben foglalkoztak a szombathelyi polgármester nyelvvizsgaügyével, illetve Medgyessy Péter százezer dolláros lobbibotrányával.
– Kihagytuk még azt a kampányban szintén meghatározó jelenséget, hogy gyakorlatilag négy éven keresztül a szélsőségekkel történő kokettálás és az antiszemitizmus vádja ellen kellett küzdenie a Fidesznek, valamint a kormánynak.
– Valóban, érdemes arról is beszélni, hogy a gyűlöletkeltés mellett az indokolatlan félelemkeltés volt a baloldal negatív kampányának másik fő eleme: ide tartozott a MIÉP-pel való riogatás, a polgári oldal lefasisztázása. Ez a gátlástalanul alkalmazott eszköz nagyon hatékonynak bizonyult az MSZP és az SZDSZ kezében. Sok ember szívében-lelkében tudtak minden alap nélkül félelmet kelteni. A polgári oldalon soha nem jelenhet meg antiszemita politikai elem, s ebben a kérdésben nincs is pardon. Értelmes vitákat lehet és kell is folytatni akár a gazdaság, akár a kultúra kérdéseiről, a jövendő uniós Magyarország feladatairól. A vádakkal ellentétben a jobboldal sokkal toleránsabb és nyitottabb, mint akár az MSZP, akár az SZDSZ, hiszen éppen ők azok, akiknél megjelenik a kirekesztés és a véleménymonopóliumra való törekvés. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a tudományos szocializmus után megalkották a tudományos liberalizmust. Jó példa erre, hogy a nyitott társadalom modelljét zászlajára tűző Soros Alapítvány olyan pályázatokat írt ki, olyan oktatói műhelyeket kíván pénzzel támogatni, amelyek a jobboldal visszaszorítását jelölik meg célként. Ezzel szemben a polgári oldal egy sokkal színesebb, elevenebb és nyitottabb politikai kultúrát képvisel. Az összefogás nem jelent egyformaságot. A fideszes politikusok, a kereszténydemokraták, a kisgazdák, a demokrata fórum tagjai, a Lungo Drom politikusai és a fidelitaszosok megtanulták becsülni és tisztelni egymást. Jól tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák, és nem is kell mindenben és mindenről ugyanazt gondolnunk. Ennél sokkal fontosabb mindaz, ami közös, amiben egyetértünk. Megtanultuk, hogy ne azt keressük a másikban, amivel nem értünk egyet, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt.
– Térjünk át arra, hogy a Fidesz a választások után milyen ellenzéki stratégiát kíván követni, és hogyan tud együttműködni a polgári körökkel?
– Annak ellenére, hogy nem sikerült ismét kormányt alakítanunk, a két forduló közötti kampány megerősítette azt a négy éve tartó törekvésünket, miszerint a polgárok ne nézőként, kívülállóként tekintsenek a politikára, hanem tevékenyen vegyenek benne részt. Sok millió ember élte át azt az érzést az elmúlt hónapokban, hogy a politika nem valami csúnya, mocskos dolog, amitől jobb, ha távol tartja magát az ember, hanem eszköz, amellyel ki-ki sorsának alakítójává válhat. Akik a polgári oldal mellett kiálltak, vállalták arcukat, nevüket, személyes megjelenésükkel részesei lehettek ennek a felfedezésnek. Annak a 2,5 millió embernek, akik ránk szavaztak, nem az a kérdés, hogy ki indul fideszesként, kisgazdaként, kereszténydemokrataként vagy MDF-esként, hanem az, hogy az önmagáért tenni tudó polgári szemlélet erősítése érdekében összefogjon. A politika ma már nem olyan, mint a futballmérkőzés, ahol huszonketten játszanak a zöld gyepen, s százezrek nézik, győz-e a szívüknek kedves csapat. A közéletnek mindanynyian részesei vagyunk, mindannyian „játszunk”. Ez az örömteli változás szemléletváltást követel a politikusoktól, így a Fidesz képviselőitől is, hiszen szereplőként, partnerként kell befogadni a polgárokat a politika mindennapjaiba, a párt soraiba.
– Egyetért Orbán Viktorral abban, hogy a pártok szerepe már nem annyira jelentős, mint korábban volt?
– A párt eszköz, s mint ilyen szerepe, fontossága megmarad. Eszköz, amely az emberek, közösségek boldogulását, sikerét hivatott elősegíteni, és soha nem válhat céllá, öncéllá pedig végképp nem. Sőt, a pártok összefogása sem önmagáért való, hanem arra, hogy a társadalmat szolgálja. Annál többet nem is kívánhat egy politikai párt, minthogy a társadalomban újra megerősödjön az önszerveződés, a közügyek iránt való érdeklődés, az ebben való részvétel. Emellett persze a pártokra fontos szerep hárul a parlamentben, akár kormányon van, akár ellenzékben. A polgári körök megalakulása azonban sokkal nagyobb eredmény a polgári pártok öszefogásánál: azt jelenti, hogy a Kádár-rendszer negyven éve után az elzsibbadt végta-gokba visszatért a vérkeringés.
– Milyen szintű együttműködés, illetve egyeztetési mechanizmus van a polgári mozgalmat vezető Orbán Viktor és a Fidesz elnöke között?
– Szoros baráti és emberi kapcsolat van közöttük. Az együttműködés mindennapos, hiszen Orbán Viktor részt vesz a Fidesz elnökségi ülésein, továbbá rendszeresen találkozik a polgári összefogás egyéb szervezeteinek vezetőivel is. A kereszténydemokrata szövetség és a kisgazda egyesület védnökének kérte fel a volt miniszterelnököt, a Fidesz esetében pedig a közösen eltöltött tizennégy esztendő adja ennek a kapcsolatnak az alapját.
– Az MDF-fel ugyanakkor nem mindig felhőtlen a viszony. Dávid Ibolya pártelnök többször is hangsúlyozta, hogy csak olyan formában tudnak együttműködni a Fidesszel, ha megtartják önállóságukat. Ez az álláspont milyen hatással lehet az egységes jobbközép párt létrehozására?
– Én nem látom a felhőket. Sajátosnak és elszomorítónak tartom a sajtónak és a jelenlegi kormánypártoknak azt az igyekezetét, amellyel megpróbálnak viszályt szítani a polgári összefogás pártjai között. Ez az összefogás kölcsönös akarattal, szándékkal jött létre, összetartó erejét pedig a közös értékrend mellett az elmúlt négy év sikeres kormányzati munkája adja. Ezt nem helyettesíthetik alapszabályok, szerződések, egy ilyen összefogást mesterséges eszközökkel nem lehet létrehozni. A közös akarat és a közös értékek megkülönböztetik a polgári oldalt a baloldali pártok szerződésekkel, biztosítékokkal, ellenőrző bizottságokkal összeláncolt érdekházasságától. A lényeges kérdés tehát az, hogy a mindennapokban, a magyar közgondolkodásban létrejött-e már ez az összefogás. A válasz egyértelmű: létrejött, hiszen az elmúlt négy év és a választási kampány létrehozta és megszilárdította a polgári egységet. Nem az a lényeg tehát, hogy ki melyik pártban érzi jól magát, hanem hogy az alapvető kérdésekben képes-e időről időre összefogni.
– A polgári oldal szimpatizánsai talán határozottabb, keményebb politizálást várnak a Fidesz parlamenti frakciójától, főként azt tapasztalva, hogy a Medgyessy-kormány rendkívül dinamikusan foglalja el a pozíciókat a közigazgatás minden területén. Meddig tart még ez a defenzív taktika?
– Elsősorban önmagunkhoz kell hűnek maradni. Nem a szerepünk szabja meg, hogy kik vagyunk, hanem nekünk kell a szerepünket alakítani. Attól, hogy kisebbségbe került a Fidesz, értékrendje és felelősségtudata a magyar társadalom iránt nem változott meg. Nem az MSZP-hez és az SZDSZ-hez kell viszonyulnunk, hanem saját értékeink alapján kell választ adnunk az embereket leginkább foglalkoztató kérdésekre. Még akkor is így kell tennünk, ha ezek a pártok közben balkáni módon viselkednek még olyan szakemberekkel szemben is, akiket részben ők bíztak meg korábban. Akkor is ezt kell szem előtt tartanunk, ha alpári módon folytatják a negatív, mocskolódó kampányt, és a kormányprogram sorait is a Fidesz lejáratására használják fel. Megértem, hogy híveink és támogatóink közül sokan azt mondják: a Fidesznek nem az önálló törvényjavaslataival kellene foglalkoznia, hanem csak azzal, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét, milyen elfogadhatatlan cinizmussal rombol, tör-zúz a hatalomba visszakerült szabad demokrata-szocialista kormány. Természetesen ez is feladatunk, de nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy a Fidesz egy konfrontatív, „csak azért is” ellenzéki, akadékoskodó szerepbe kényszerüljön. Ez ugyanis nem vezet sehová, csupán hasonlatossá tesz minket azokhoz a politikai tömörülésekhez, amelyekben csak így tudják elképzelni a politizálást.
– Egyetért azzal, hogy a parlamenti napirend megszavazása nem az ellenzék feladata? Ezzel ugyanis a szűk kormánypárti többség munkáját segíti.
– A kormányzati többség biztosítása a világon mindenütt a mindenkori kormánypártok, itt és most tehát az MSZP és az SZDSZ feladata. Mi ehhez nem fogunk segítséget nyújtani, és az egyes törvényjavaslatokat is saját súlyán fogjuk mérlegelni. A most elém került költségvetési módosítás is azt mutatja: bohózatba illő Medgyessy Péter riogatása, amellyel Horn Gyula 1994-es nyilatkozatait idézi, hogy üres az államkassza, miközben 320 millárd forint többletbevétellel számolnak. Az előterjesztés egyes elemei, elsősorban a nyugdíjak és a bérek emelése, illetve a családtámogatások bővítése, akár támogathatónak is tűnhetnek, ugyanakkor hiányoznak az intézkedések mögül a jövő gazdasági növekedését biztosító garanciák. Másfelől a részletekben is alapvető véleménykülönbség van a Fidesz és a kormányzat között. A nyugdíjak esetében mi minden esetben azt a gyakorlatot követtük, hogy a mindenkori emelés épüljön be a nyugdíjakba. Most is ezt javasoljuk, hiszen nem a szavazatok kifizetéseként is felfogható adományra van szükség, hanem arra, hogy a 19 ezer forint be is épüljön a nyugdíjasok havi járandóságába. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot egyébként már benyújtotta a Fidesz-frakció. A családtámogatások esetében pedig egyértelműen úgy látjuk, hogy kisebb segítséget jelent havi 760 Ft minden családnak, mint havi 4200 Ft támogatás a valóban rászoruló családoknak. Az sem helyes, hogy a közalkalmazottak béremelésénél a Kádár-rendszerben megszokott egyenlősdi tér vissza, ez ugyanis gátolja a szakmák fejlődését. Mi szakmai bérrendszerek kidolgozását végeztük el, sőt, egyes területeken ezek bevezetése is megtörtént. A siker egyértelmű, s ezért is elszomorító, hogy a szakmai szempontokat a Medgyessy-kormány feláldozta a választási ígéretek oltárán. Jó példa erre a pedagóguséletpálya-model
ETO FC
Magyar válogatott játékos tehet keresztbe a Győrnek a Konferencialigában
