A Kárpátalja kincse: a csetfalvi templom

Ismét régi szépségében látható a kárpátaljai, csetfalvi református templom. A XV. században épült Isten házát kétszer is megrongálta a tiszai árvíz, ám az anyaország támogatásával a templom újra tárt ajtókkal várja a gyülekezetet. A régészek kutatómunkája nyomán különleges freskók, díszítmények bukkantak elő az épületben.

A műemlékként számon tartott épületet az évek és a Tisza 1999-es, illetve tavalyi áradása jelentősen megrongálta. Mivel saját erejéből a község képtelen lett volna felújítani az Isten házát, még az 1999-es árvíz után megpályázta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál (NKÖM) kiírt támogatást, amelyből hétmillió forintot nyert. A segítséggel valóra válhatott a csetfalviak nagy álma: a templom teljes restaurálása.
Az épület részletes leírását a magyarországi Teleki László Alapítvány szakemberei készítették el, a helyreállítás tervét pedig a restaurálási központ munkatársai dolgozták ki. A munkálatokból kivették részüket a helybéli kivitelezők és a gyülekezet tagjai is. A felmérést és az épületdiagnosztikai vizsgálatot a harangtorony, majd a templom tetőzetének felújítása követte. Az új fazsindelyes fedés elkészülte után a templom külső és belső helyreállítása kezdődött, ami igencsak próbára tette a mestereket. Hetekig úgy tűnt, mintha nem felújítás folyna, hanem rombolás. Az erősen átnedvesedett falak vakolt felületeinek javítására az építészek felújító-szárító habarcsot alkalmaztak. A fal egyenetlenségeinek kiküszöbölése után a külső-belső falfelületek fehér meszelést kaptak.
A templom restaurálása során számos új történeti adalék és eddig ismeretlen tárgyi elem is napvilágra került, ami tovább gazdagítja az épületet. A homlokzati vakolat eltávolítása után kiderült: a templom egy ütemben épült, s nyerte el mai alakját. A középkorban az egész templombelső festett volt. A szentély déli falában egy ülőfülkére bukkantak a szakemberek, amelyből festett, faragott kövek kerültek elő – ezek vélhetően a keresztboltozat részei. A templom északi oldalán további két, kisméretű fülke is előkerült, amelyek valószínűleg szentségtartóul szolgáltak. A diadalív oldalán egy legalább 450 éves freskórészletet tártak fel, rajta Szent Mihály arkangyal alakja látható, akit lovagi öltözetben, vértben ábrázolt a középkori mester. Láthatóvá vált a diadalívet díszítő Anjou-liliom mintázata. A karzat, a szószék és a Mózes-szék felső festékrétegei is a mennyezet kazettáinak ritka mintázatához hasonlatos, ornamentális díszítést takarnak.
Az építőmesteri munkák 2000. november közepére, a felmérések kezdetétől számított hat és fél hónap alatt készültek el. A Tisza tavalyi tavaszi áradásakor újból víz alá került a falu és temploma. A frissen helyreállított épületben napokig közel egy méter magasan állt a víz, de a jól végzett munkának köszönhetően csak kismértékben károsodott az épület. Az újabb áradás nyomainak eltakarítása után már csak kisebb javításokat kellett elvégezni ahhoz, hogy a megújult templomot a református gyülekezet újból használhassa.

*
A helységet Villa Chet néven először 1341-ben említették, majd Csetfalva néven 1408-ban fordult elő. A középkori – ma református – templom és a fa harangtorony a kárpátaljai falu közepén áll. A kétsejtű alaprajzi elrendezésű – hajóból és szentélyből álló – templom építését a XV. századra tehetjük. Az egyszerű téglány alakú hajóhoz csúcsíves diadalívvel csatlakozó szentély a nyolcszög öt oldalával záródik. A templombelső hangsúlyos eleme a hajó és a szentély festett famennyezete, illetve a barokk berendezés. A hajó mennyezetét 1753-ban, míg a szentélyét 1773-ban Asztalos Lándor Ferenc készítette. A közvetlenül a hajó elé épített jó arányú, négy fiatornyos, galériás harangtornyot 1796-ban emelték. A torony két harangja is ekkor készült.