A NATO-bővítés ára

Megválaszolatlanul hagyott néhány fontos kérdést a reykjavíki és római NATO-találkozók és a sokat ünnepelt NATO– orosz közeledés.

Javulhatnak-e a szövetségben ma látható ellentétek Amerika stratégiai céljai és az európai NATO-tagok lehetőségei között? Kiléphet-e a szövetség az eddig meghatározott európai határain túl és vannak-e a NATO-ban „másodrendű állampolgárok”, vagyis olyanok, akiket Amerika és az eredeti tagok annak tartanak? És nem utolsósorban áthidalhatatlan-e a lemaradottság bizonyos tagok katonai képességében?
A kívülálló számára az utóbbi probléma eltúlzott, mert az úgynevezett „lemaradottság” egyébként relatív tényező. Sajnálatosan minden európai tag fegyverzete valamiben lemarad az amerikai haderő mögött. Nincs olyan NATO-tag, amelynek anyagi lehetőségei meg tudnák közelíteni a Pentagon rendelkezésére álló forrásokat. Politikai és gazdasági okoknál fogva, az európai tagállamok ma nem tudják védelmi költségvetésüket olyan arányban növelni, mint az más, kedvezőbb körülmények között várható lenne.
Mindezek a problémák még inkább nyilvánvalóak az újabb tagok esetében. A haderők átalakítása nemcsak pénzbe, de időbe is kerül. Se a NATO, se Amerika nem kívánhatja azt, hogy a haderő-átalakítás a szociális vagy gazdasági fejlődés kárára történjen és ezen országok lakossága a NATO-tagságot okolja az ország gazdasági problémáiért. Ha Amerika vagy a NATO az egyes tagok katonai képességét tartaná a tagság legelső és elengedhetetlen feltételének, a hadsereg nélküli Izland nem lenne a szövetség nélkülözhetetlen és egyenjogú tagja. Ugyanakkor a NATO nem lenne hajlandó novemberben új tagokat meghívni, amelyek némelyikének katonai képessége várhatóan jóval a jelenlegieké mögött marad.
Léteznek olyan körök Amerikában, akik nyíltan kétségbe vonják a NATO jövőjét. Miért van szükség egy katonai szövetségre, ha nincs ellenség a láthatáron? Akik így gondolkoznak, nem értik vagy nem akarják megérteni a mai háború természetét. Ma nem hadseregek állnak szemben egymással, hanem gondosan elrejtett egyének vagy radikális mozgalmak próbálják aláásni Európa biztonságát. A NATO mai állapotában nem tökéletes, de nincs rá más alternatíva. További fennmaradása azonban attól függ, tud-e alkalmazkodni az új kihívásokhoz.
A szerző amerikai külügyi szakértő
***
Zöld út a NATO-bővítésnek. George Bush amerikai elnök aláírta azt a törvényt, amely egyfelől szorgalmazza a NATO további kibővítését, másfelől pedig felhatalmazást ad amerikai katonai támogatás nyújtására hét olyan államnak, amely az atlanti szövetséghez való csatlakozásra törekszik. Most a tagságra törekvő országok száma tíz, de közülük csak hétnek (Szlovénia, a balti államok, Szlovákia, Románia, Bulgária) van reális esélye a felvételre. Az amerikai támogatási keretösszeg országonként 4,5 és 11,5 millió dollár között mozog, a legkevesebbet Szlovénia, a legtöbbet Románia kaphatja.