Aki feltalálta a gyufát

Dicsérő oklevélben tüntette ki Irinyi Jánost (1817–1895), a gyufa feltalálóját 1842. évi első kiállítása alkalmával az Iparegyesület. „A vegykém és gyógyszergyártó iparág a maga tökélyét Irinyi úrnak köszönheti, mely elismerésnek és a műtan (technológiai) s vegykém (kémiai) képzettsége méltánylásának jeléül kitünteti őt” – olvasható a dokumentumban. Irinyi János ekkor még csak 25 esztendős, de már jelentős tudományos múlttal rendelkezik. Debreceni jogi tanulmányok után a bécsi Polytechnicum hallgatója. Egy tanórai kísérlet adja számára az ötletet a zajtalan foszforos gyufa felfedezéséhez. Ennek gyártási jogát eladja, s hároméves németországi tanulmányútra megy. Egy müncheni gyógyszerész, bizonyos Tillmietz jóvoltából 1815-től már ismeretes a dörzsgyufa, ez azonban rendkívül balesetveszélyes, robban, égési sebeket is okozhat. Irinyi a gyufa alapanyagának összetételét változtatja meg, s ezzel „forradalmasítja” annak előállítását. Nevezetesen: a foszforhoz kalciumklorát helyett ólomhiperoxidot ad. Ezen anyagok „együttes fellépése bizonyságos” – s így gyújtója is „biztonsági” lesz (1836).
Tanulmányútjáról hazatérve, 1839-ben a terézvárosi Nyár utcában nyitja meg műhelyét, de nemsokára – 1841 áprilisában – a józsefvárosi Ősz és József utca sarkán lévő épületbe költözik át. Néhány hónap elteltével a mai Március 15. téren dolgozik, de mivel üzemét a hatóság tűzveszélyesnek (!) nyilvánítja, megszünteti, illetve eladja azt. Inkább kémiai tárgyú cikkeket és tankönyvet ír. (Az I. rész 1846 végén jelenik meg Nagyváradon.)
„… érdekes ember volt, de nem ebbe a világba való” – írja róla 1910-ben Hankó Vilmos. „Találmánya révén lehetett volna fejedelmi vagyonnak az ura, ha túlzott szerénysége nem idegenkedett volna attól, hogy tudományát pénzre váltsa.”
Irinyi a bihari megyegyűlés ellenzékének egyik jelentős személyisége is volt. Követeléseik, melyeket eljuttatott Pestre József öcscsének, a 12 pont első fogalmazványának tekinthetők. Kossuth, emlékezve kiváló „műtani és vegykém” képzettségére, megbízza a nagyváradi lőpor- és ágyúgyár vezetésével 1849-ben, legalábbis a Debreceni Szemle cikkírójának értesülése szerint (Nagy Lajos, 1933). Más források (Borovszky Samu) szerint is dolgozott ott – mindenesetre tevékenységét néhány hónapi börtönbüntetéssel „ismerte el” az önkényuralom. Később a debreceni István gőzmalom igazgatója lett. Emlékműve, Horvay János 1936-ban készült alkotása első gyufagyárának helyén található a mai Mikszáth Kálmán tér 1. szám alatti épületen.