Hadrianus szétvert palotája

Múlt heti magazinunkban a Magyar Nagylexikon első öt kötetének néhány régészeti tárgyú szócikkét vettük górcső alá Makkay János korábban már szűk körben napvilágot látott lexikonbírálatának ismertetésével. E heti cikkünkben a területén szaktekintélynek számító régész a lexikon 6–10. kötetének szócikkeit érintő észrevételeiből válogattunk.

6. kötet, Budapest, 1998
dákoromán nyelvjárás (p. 271.): ilyen dialektust sem az indoeurópai nyelvtörténet, sem a történettudomány nem ismer, ez a román nyelvtudomány és a történettudomány felfedezése. Megvitatni ezt a badarságot nem is érdemes, csak annyit, hogy a dák (bármi legyen is a kapcsolatrendszere) köztudottan egy balkáni vagy két keletebbi eredetű nyelvjárás, a vlach-román viszont neolatin dialektus. Mikor a keveredésre sor kerülhetett volna (tehát a vlach pásztoroknak az Al-Dunához és Erdélybe érkezésekor valamikor a 10. századot követően), akkor dákok már sehol sem éltek. Sem a Balkánon, sem Erdélyben. Jó internacionalista (Komintern) ötlet, hogy a Nagylexikon akkor ad ilyesféle támogatást a dákoromán elmélethez, amikor az – nagyon lassan bár, de – kezd kikopni a komoly romániai tudományokból is. Meg kellett volna ugyanis említeni azt, hogy a nyelvjárásnak ez a hivatalos neve tudományosan nézve fantazmagória. Elvégre a lexikonnak is el kell döntenie, hogy a mai román nyelv elődjét a latinnal vagy a thrákkal óhajtja rokonítani. Egyszerre a kettővel nem lehet.
Deszk (p. 513.): az ELTE régészeti iskolájának lenyűgöző teljesítménye, hogy a falu őskorának sematikus felsorolásából éppen a korai rézkort sikerült kihagyni: deszki csoport, típus vagy kor.
diatreta vasa (p. 553.): ez a kifejezés pluralisa, azaz többes száma a vas diatretum-nak, ráadásul fordított szórendben, és használata itt és így érthetetlen. Dahlem múzeum Berlinben nincs, hanem Nagy-Berlinben van Dahlem. Amit a szerzők itt írni akartak, nem más, mint az Antikenmuseum. Ez egyébként nem Berlin-Dahlemben, hanem Charlottenburgban van. Ennek a 20. termében vannak az üvegek.
druida (p. 801.): a druida és a dravidák bármiféle kapcsolatba hozatala teljes nonszensz.

7. kötet, Budapest, 1998
ember (p. 274.): mint már volt róla szó, a Homo genus nem nemzetség, hanem nem.
Evans, Arthur (p. 602.): mint az egy 1997-ben magyar nyelven megjelent cikkből kiderül, Evans szinte meghatározó szerepet játszott a magyar Trianon előkészítésében. Egy év nem volt elegendő arra, hogy a szócikk írója ezt figyelembe vegye. Mint láttuk, a neves vodkagyáros, a kiváló Baja Ferenc (3. kötet, 15.) 1994. júliusi szereplése be tudott kerülni az 1994-ben megjelent kötetbe. Hja, ha a Népszabadság támogat valakit, akkor az rögvest bekerül a lexikonba.
Fejős Pál (p. 758.): számos fontos régészeti műve közül egyet talán meg kellett volna említeni. Én például sajnos egyetlenegyet sem ismerek közülük.
festészet (p. 913.): a nyilván kiválóan képzett műtörténész által írott kistanulmányban a régiségekről zöldségek vannak, amelyeket a lektornak és a szerkesztőnek kapásból ki kellett volna húznia. Nem! Így egyetlen (ráadásul rondán fogalmazott) mondatba sikerült négy kolosszális ostobaságot is befoglalni: A festészet kezdetei az újkőkori ősember pontos valóságmegfigyeléséről tanúskodó barlangfestményeiig nyúlnak vissza – írta szakértőnk. Nos, a festészet kezdetei nem az újkőkorra nyúlnak vissza.
Az újkőkori ember nem ősember volt.
Az ősember egyáltalában nem festett, sem barlangfalakra, sem sehová, jóllehet bizonyára pontosan meg tudta már figyelni a valóságot. Az ősember és az őskori vagy őskőkori ember nem azonos fogalmak.

8. kötet, Budapest, 1999
Fiad (p. 1.): Kérpuszta jogilag Karád községhez tartozik, viszont közelebb van Fiadhoz. Lexikonunk azonban sem ott, sem itt nem foglalkozik azzal, hogy ezen a Kérpusztán folyt az egyik legnagyobb magyar ásatás egy 11. századi magyar temetőben. Ezzel szemben megemlíti a lexikon a
Fiatalva (p. 3.) szócikkben némi 7. századi szláv település nyomait. Így válik azután a 9–10. századi Magyarország szlávok országává. Legutóbb Kristó tollán szláv lett már Bogát vezér is: egyértelmű szláv etimon. Az egyértelmű ellen szól mindenesetre az, hogy legalább két figyelembe veendő szláv etimon van (gazdag és hős jelentéssel), de Kristó csak az egyiket ismeri.
Fidzsi-szigetek (p. 9.): radiokarbon keltezések alapján, különösen a világ végén nem szabad Kr. e. 1290-es vagy 510-es keltezést emlegetni, vagy azt sem, hogy Kr. e. 710 táján tűnt fel egy kerámiastílus. Elegendő ilyenkor a 700 táján stb. A Kr. e. 710 táján egyébként a 711–709 közötti időt jelenti. Az őskori kronológia azért még nem áll ilyen jól.
Finnország (p. 40.): a fésűs kerámiával érkező finnugorság ósdi tan, és ma már csak a kérdéshez, tehát az őstörténethez és ősrégészethez nem értő, de azért megnyilatkozó magyar kutatók hisznek makacsul benne.
finnugor népek (p. 43.): azok a népek, amelyeknek a Kr. e. 3–1. évezredi szállásairól van szó, nem ugorok, hanem protougorok vagy előugorok voltak. Az andronovoi művelődésnek az égvilágon semmi köze nincs finnugorokhoz vagy protougorokhoz, és a szintastai és arkaimi eredmények után immáron a hazai kutatóknak is fel kellene adniuk ezt a Csernyecovtól vagy Halikovtól vagy valaki mástól átvett csacskaságot.
flektáló nyelv (p. 81.): nem számos, hanem minden ie. nyelv flektáló.
francia nyelv (p. 267.): a szócikk nyilván italicus és nem itáliai [ie.] ágat akart írni. A francia nyelv ti. nem származhat az itáliai latinból és más itáliai (nem indoeurópai) nyelvekből.
grúz művészet (p. 852.): a lexikon egyik rekordteljesítménye született meg. A szócikk nem röstellte leírni a következő semmitmondó közhelyet: A Kaukázus vidékét jelentős paleolit és neolit kultúrák jellemezték. A Kr. e. 3. évezredben fejlett bronzművesség alakult ki. A Kr. e. 1500 k.-i kurgános temetkezések gazdag sírleletei a fémművesség változatos technikáit mutatják.
E csacskaság helyett megírhatták volna, hogy a Tbiliszitől mintegy 60 km-re nyugatra lévő Trialetiben, a Kura egyik mellékfolyójának völgyében 1936 és 1940 között (elég rosszul) feltárt sírok leleteiről van szó, főleg az V., VIII. és XVII. halmokról. A változatos fémművesség technikái nem is annyira változatosak, hiszen jórészt színarany és ezüsttárgyak kerültek elő. Akad közöttük, amelynek legközelebbi párhuzamai Urban és Urukban vannak, de találni hasonlóságokat Aladzsa höyükön, Majkopban és Bübloszban is. A leletek keltezése Kr. e. 2000–1700, és nem 1500. Egyébként minden stimmel, bár még megemlíthették volna a Tbilisziben lévő aranykincsgyűjteményt is, tele káprázatos kaukázusi leletekkel.
Gubbio (p. 869.): Lexikoníróink e csoportja tud a Palazzo dei Consoli-ról, de arról már nem, hogy annak egyik kiállítási termében látható a híres hét iguviumi tábla. 7 tavole Eugubine.
Az 1444-ben előkerült táblák négyezer-ötszáz szava a legfontosabb óitáliai (umber és részben latin) nyelvemlék. A szöveg egy bonyolult rítus ismertetése, amely különböző isteneknek bemutatandó áldozati szertartásokat és áldozatokat tartalmaz, továbbá a szertartásokat bemutató szent kollégium szabályait. Lexikonunk viszont még a város eredeti latin nevét – Iguvium – sem közli az olvasóval. Persze ha valaki szóról szóra végigolvassa a Magyar Nagylexikont, vagy kisüti, hogy Gubbio neve az Iguviumból alakult, az még utalás nélkül is megtalálja a 9. kötetében (p. 777.) az iaguviumi táblák szócikket.

9. kötet, Budapest, 1999
Hadrianus (p. 90–91.): a szócikk – feltételezzük – azért nem említi meg Hadrianusnak az óbudai hajógyári szigeten épített fényűző palotáját, mert a lexikon kommunistákból álló szerkesztőbizottságának hajdani alapító párttitkára, Gerő Ernő elvtárs a palota maradványait szétverette…
Hasfalva (p. 256.): a lexikon ezernyi semmitmondó régiséget megemlít az egyes faluknál, de itt természetesen nem jut eszébe se a szerzőknek, se a lektoroknak a hasfalvi napkocsi, a Kárpát-medence egyik legkülönösebb régészeti lelete, egyetlen, skandináviai párhuzamával, a balkakrai (Svédország, Scania) kocsival. Ráadásul az 1913-ban előkerült hasfalvi napkocsi a soproni múzeumban van, ma is látható a kiállításon. Sőt az idézett 1999-es kötet szerint Hasfalva ma is Magyarországon van. Gratulálunk mindenkinek!
helvétek (p. 364.): miután a francia nyelv első nyelvemlékei a strasbourgi eskük 842-ből (lásd 8. kötet, 267–268.), 455-ben a francia és a német nyelvterület közötti határ nem alakulhatott ki. Legfeljebb egy vulgáris latin dialektus és egy germán dialektus között.
Hettita Birodalom (p. 428–429.): III. Hattusili fia IV. Tudhaliya volt, nem pedig II. Arnuvanda és II. Suppiluliuma. II. Arnuvanda egyébként fél évszázaddal III. Hattusili előtt élt (kb. 1322–1321). A lexikon címszava ilyenformán duplát tévedett egyetlen királlyal. II. Arnuvanda helyett tehát III. Arnuvandát kellett volna írni, aki viszont nem III. Hattusili, hanem IV. Tudhaliya fia volt. Hasonlóképpen II. Suppiluliuma sem III. Hattusili fia volt, hanem IV. Tudhaliyáé, és mint ilyen, III. Arnuvanda testvére. A szócikk írója kétségen kívül gyenge emlékezetéből írta le, amit itt leírt, az pedig a hettita királyok bonyolult öröklési rendjében – és az ő memóriájával – kockázatos dolog…
Honti János (p. 605.): bármennyire is jól hangzik magyarul a Heldesage, németesen bizonyára a Heldensage a helyes. Szívesen olvastunk volna egy mondatot arról is, hogy Ortutay Gyula miért gyűlölte a mártír Hontit.
horvát művészet (p. 636.): biztosan így helyes, de fura dolog horvát művészet alatt a pulai római aréna fotóját látni. Gondoljuk, hogy valamelyik következő kötetben a magyar művészet szócikk alatt ott fogjuk látni például az intercisai római sírdomborműveket.
indoeurópai nyelvek (p. 850–853.): a szócikkben megbúvó rengeteg zagyvaság között (amelyek megvitatásának nincs értelme) van egy figyelemre méltó új felfedezés is: egy venét törzs eljutott Kis-Ázsiába, sőt vsz. venét nyelvet beszéltek a tengeri népek vándorlása során Palesztinában megtelepült filiszteusok is. Reméljük, lesz a lexikonnak angol vagy német fordítása is, és a nemzetközi tudomány is megismerkedik ezzel a korszakalkotó felfedezéssel. Jelenleg ugyanis halvány fogalma sincs a filiszteusok nyelvi mibenlétéről.

10. kötet, Budapest, 2000
Irak (p. 5.): nem igaz, hogy Dél-Mezopotámiát Babilónia, Észak-Mezopotámiát Asszíria uralta. Volt, amikor Dél Északot is uralta, és volt, amikor Észak Délt is. A Kr. e. 7. század előtt is voltak fontos események, megemlíthetnénk például Hammurappit. A termékeny félhold területe nem azonos Szíriával.
Iráklion (p. 8.): megemlítettem volna Knósszoszt.
iráni mitológia (p. 17.): az Aveszta nem a 642 után Észak-Indiába menekült párszik szent könyve…
iráni művészet (p. 18.): a szócikk ismeretanyaga körülbelül 60 évvel van lemaradva az ásatási eredmények mögött. Szúza, Tepe Gilán és Tepe Hiszár rétegei és kerámiai előtt évezredek fejlődése van. Azok a gyönyörű festett kerámiák viszont, amelyekre a cikk gondol, főleg Tepe Szijalkon kerültek elő. A zománcos csempe itt is mázas csempe…
itáliai nyelvek, italicus nelvek, italikus nyelvek (p. 78.): az indoeurópai nyelvcsalád egyik ágát alkotó, az ókori Itáliában beszélt nyelvek elnevezése. Az állítás egyszerűen nem igaz: az itáliai nyelvek között számos régi (és részben mai) olyan nyelv volt és van, amely nem tartozik az indoeurópai nyelvcsaládba. Például ligur, szikan, etruszk, iapüg, messzapi, görög (greca, nino), albán és más nyelvek.
Izrael (p. 121.): történet. A mai Izrael ókori történetét a felső paleolit Kebara-kultúrával kezdi a cikk, azzal, hogy a korszakból a kezdetleges gabonatermelésre és a feldolgozásukra szolgáló őrlőkövek és kezdetleges sarlópengék ismertek. Mindebből semmi nem igaz: sem az átlag-Kébarienből, sem a geometrikus Kébarienből nincsenek adatok ilyesmire. A cikkíró zavarát az okozta, hogy magában a Kebara-barlangban a Karmel-hegyen csak a Natufi-kornak vannak rétegei, a Kébariennak nincsenek. Itt a Natufi felső, B rétegében tényleg vannak sarlópengék. A C réteg korai Natufi, a lejjebb következő D már aurignaci. A Kébarien lelőhelyein (Hayonim, Nahal Oren, Neveh David barlang szintén a Karmel-hegyen, Ras en-Naqb) nyoma sincs ilyesmiknek. Sőt a Kébarien időszaka olyan hideg és száraz klímaidő volt, amely a későglaciális maximumra esett. A népesség kis vadász-halász csoportokból állott, és a gyűjtögetés során összeszedett vad magokat, makkokat, diókat dolgozta fel a kövekkel. Sem sarló, sem aratás, sem megfelelő időjárás!
Ha viszont a lexikon egy felső paleolit időszakkal kezdi az ókort, akkor miért negligálja az izraeli alsó és középső paleolitikumot?
izraeli művészet (p. 125.): talán meg lehetett volna említeni a nahal mismári rézkincs valószínű korát és darabjainak számát. A jerikói tapasztott koponyák esetében viszont pontosan kellett volna megadni a kort, mert azok nem bronzkoriak, hanem PPNB-koriak. A különbség mindössze 3-4 ezer év!
Karmel (p. 585.): Barlangjaiban kőkori leletek. Hát azért ezzel a három semmitmondó szóval elintézni az emberi régmúlt egyik legfontosabb lelőhelyét, nem semmi! Közben beszámolni arról, hogy a közeli Neserben nagy cementgyár van.
A tudós Makkay János lexikonbírálatának végén ezt írja:
Ebben a kislexikonban nem elemeztem a címszavak minőségét, intelligenciáját és eleganciáját, a szép magyar nyelv jogos igényeit, az indokolható hibákat vagy a hazai könyvtári állapotokból és az egyetemi oktatás színvonalából következő ismereti hiányokat. Csakis az olyan botorságokat, amelyek helyes megfogalmazása egy tisztességesen tanuló középiskolás diák számára is megoldható feladat lehetett volna. Ha a felsoroltakhoz hasonló zagyvaságok csak a régészeti címszavak egy részére (azoknak mintegy harmadára biztosan) jellemzőek, akkor egy fatális régészeti véletlenek sorozatáról, vagyis csakis az ezeket a címszavakat írók, gondozók és lektorálók tájékozatlanságáról és trehányságáról, leginkább azonban tudatlanságáról és műveletlenségéről van szó. Ha viszont a kötetek többi szócikkére is ilyen arányú hibaszázalék a jellemző*, akkor bizony az Akadémiai Nagylexikon vagy Magyar Nagylexikon értéke nulla.
A szerkesztés nyilvánvalóan kommunista-liberális politikai hátterére világított rá az az olvasó, aki a következőket írta: A Magyar Nagylexikon jelenleg a tizedik kötetnél jár. Nézem benne Antall József szócikkét: a fotó fekete-fehér, mellette látom Horn Gyuláét és Göncz Árpádét – a fotók színesek. Lehet, hogy a színes filmet csak Antall halála után találták fel.** A lexikon használójának pedig úgyis mindegy: tetszik vagy nem tetszik, másik nagylexikon nincs. Eszi vagy nem eszi, nem kap mást: elhiszi.
Talán a fentiek segítenek abban, hogy ne higgye. És most,