időjárás 26°C Konstantin 2022. május 21.
logo

Munkáslakások Angyalföldön

2002.06.13. 23:00

Hétház–Kilencház–Tizenháromház. Ezek a rejtjelesnek tűnő szavak az 1890-es években épült vizafogói és angyalföldi munkáslakástömbök nevei, amelyekben ma már többnyire irodákat és a városrészben minőséginek számító otthonokat találhat az ide látogató.
Az angyalföldi dűlőkből „összegyúrt” mai XIII. kerület területe mocsaras, rendezetlen vidék volt, egészen a XIX. század fordulójáig. Gőzmalmok, vastelepek, kisebb-nagyobb üzemek, raktárak, sörfőzők sorakoztak itt, az 1890-es évek millenniumi rendezvényeit követően a Nyugati pályaudvar és éppen ez a környék épült be legsűrűbben. Ekkoriban a Váci és Visegrádi utca között, hatalmas árpaföldek szomszédságában, a későbbi Zsilip utca sarkán egyedül Echrlich Manó raktárépülete állt, 1882 óta. Az élelmes zsidó nagykereskedő a kilencvenes évek közepén döntött úgy, hogy a város lakóházépítő programjának támogatásával a közeli gyárak, üzemek dolgozóinak egy nagyobb bérházat épít, amelyhez a szomszédos telken engedélyezett tizenhárom, kétemeletes lakóháztömb terve adott ihletet.
Ehrlich Freyberger Dávid festékkereskedővel társult, és a szomszédos Tizenháromházzal közel egy időben, 1897-ban Echrlich hét épülete is elkészült. A kereskedő – a nagyobb haszon reményében – a kétemeletes épületekre emeletráépítési engedélyt kért és kapott, az ő lakóházai így végül négyszintesek lettek. Ha azonban megnézzük a régi képeket, jóformán csak három szintet látunk. A környéket ugyanis – az árvízvédelmi intézkedések részeként – ekkoriban töltötték fel, s ennek következtében az eredeti alapszintre épített Ehrlich-házak alsó emelete tulajdonképpen teljesen eltűnt. Így lettek a Hétház első emeleti lakásai földszintesek, míg az alsó részek (kvázi pinceként) többé nem kaptak hivatalos lakhatási engedélyt.

A tilalom ellenére sok szerencsétlen munkáscsalád kényszerült az odaköltözésre, amivel elkezdődött a hétházi pincében élők kálváriája. A lehetetlen körülményeket Kassák Lajos (aki hosszabb ideig maga is a Hétház lakója volt) később megörökítette az Angyalföld című könyvében, amelyből 1962-ben játékfilm is készült. Ezekből kiderül, hogy nemcsak a pincelakások, de a Hétház zárt udvarokra néző emeleti lakásai sem igen kaptak természetes fényt. Nem csoda, hogy a város e részén terjedt el elsősorban a tüdőbaj, sőt az 1910-es években a kolera is. Ezek összessége váltotta ki az országban elsőként, még ugyanebben az évben a Hétház lakbér-megtagadási mozgalmát. A mozgalom eredménytelenül zárult, a fizetést megtagadókat rövid úton kilakoltatta a hatóság. A Hétház kialakításánál üzlethelyiségek tervezésére sem nagyon gondoltak, holott az igény meglett volna rá. Mindössze egy alagsori szinten üzemelő pékség, valamint egy „puceráj”, azaz mosoda, egy egyúttal lakásként is használt cipészműhely, Pista bácsi földszinti lakásból kialakított kifőzdéje és néhány szegényes kis fodrász-, festék-, dohány-, hentes- és mészárosüzlet, illetve talponálló működött itt.
A képen látható Ehrlich-ház mára ugyan nem létezik, ám a Hétház, sőt a szomszédos Tizenháromház épületei többségében túlélték az elmúlt évtizedeket. Az Ehrlich-ház helyén ma modern irodaház magasodik, míg az egykori nyomorúságos bérkaszárnyák többségét átalakították, s magánbefektetők drága, a mai „munkások” számára megfizethetetlen lakásokat építettek ide. (G. R.)