Svájci bicska

Ausztria és Dél-Németország után Svájc is a külpolitikai irányváltás áldozata lett; Schmitt Pál példátlan, a diplomáciai szokásoktól eltérő visszahívása a berni nagyköveti posztról ugyanis zavart kelt a két ország kiváló kapcsolatában. Töretlen tehát az MSZP vezető külpolitikusainak elszántsága, hogy összerúgják a port a német ajkú országokkal.
Vegyük sorjában a tényeket. Májusban Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal Határon Túli Magyarok Hivatalát felügyelő politikai államtitkára jelentette ki Bécsben, hogy nincs szükség a Budapest–Bécs–München–Stuttgart által alkotott „tengelyre”, továbbá az MSZP a keleti irányba erősítene. Az eseményről a Die Presse így tudósított: A magyar szocialisták távoltartják magukat Bécstől. Rá pár hétre Kovács László külügyminiszter a trianoni megemlékezés kapcsán szólta el magát, hogy – az osztrák példa alapján – „meg kell tanulnunk kicsinek lenni”.
És most itt van Svájc. Kovács részéről Schmitt Pál pártpolitikai okokból történő visszahívása ugyanis a diplomácia fellegvárában több mint botrány; egyenesen a hidegháború legsötétebb időszakát vetíti elénk. Svájcnak különleges a viszonya Magyarországgal. Ez döntően abból fakad, hogy az alpesi köztársaságban a magyar származású kisebbség az ötödik legnagyobb népcsoport. Hozzávetőleg 100-150 ezerre becsülik azokat, akik magyar felmenőkkel rendelkeznek; a hivatalos adatok szerint Helvécia az 1956-os szabadságharc eltiprása után 15-20 ezer magyar menekültet fogadott be és a hidegháború idején is ezrek találtak második otthonra a szövetségi köztársaságban. Svájcban a rólunk kialakult kép meglepően jó és az ‘56-os események miatt a szabadságáért áldozatot hozó nemzetként tartanak bennünket számon, arról nem is beszélve, hogy reputációnkat fokozza; a kinti magyarok igen nagy hányadban értelmiségiek. A helvét állam egyébként 600 millió frank vissza nem térítendő anyagi támogatást juttatott Magyarországnak a gazdaság megfelelő működéséhez szükséges háttér kiépítéséhez s hozzávetőleg 550 millió dollárnyi működőtőke áramlott be Helvéciából, azaz a svájci tőkeimport 6-7 százalékos részesedést jelent hazánkban. A fentiek és a visszajelzések alapján Schmitt Pál Helvéciában jó teljesítményt nyújtott, így idő előtti hazarendelése ismét a régi-új „szocialista Magyarország” képét vízionálja.
Svájcban, csakúgy mint nálunk, nem szokás kést vagy bicskát ajándékozni. Ha most Kovács kilátogatna, valószínűleg kapna egy svájci bicskát.