Egy csalás anatómiája

Huszonegy nap alatt, kemoterápia nélkül meggyógyulhat a kisfiúk – ígérte „Rosenberg Áron Tamás” a Farkas házaspárnak. A kilencéves Ádám két éve küzd a nyirokmirigyrák egy speciális fajtájával. Csontvelő-átültetés, állandó kemoterápia, pokoli fájdalmak és reményvesztettség… Nem csoda, hogy a szülők hinni akartak az „amerikai doktornak”. Ádám is megszerette a férfit, aki nagyon kedves volt hozzá. Azt mondta, hamarosan rendbe fog jönni, vége lesz a szenvedésnek. Rosenberg – akit köröz a rendőrség – több mint egymillió forinttal lépett le.

Június utolsó napjaiban egy szentendrei élelmiszerboltba – ahol akkoriban Ádám nagynénje dolgozott – betért egy megnyerő modorú, jólöltözött, ötvenes úriember. Szendvicseket készíttetett magának reggelire, s közben szóba elegyedett a hölggyel. Hamar elmondta: amerikai magyar rákkutató. A nagynéni természetesen rögtön elmesélte Ádám tragédiáját. A „doktor” persze felajánlotta segítségét a családnak, s már másnap meg is látogatta őket.
A Farkasék egy otthonos családi házban laknak Tahiban, egy kiserdő közepén. Nem gazdagok, ha szűkösen is, de megéltek, s nevelték két gyermeküket. Kálváriájuk 2000 augusztusában kezdődött. Ádám testén bőrkiütések jelentek meg. A Heim Pál Gyermekkórházban rövidesen megállapították, hogy speciális, bőrre áttétes nyirokmirigyrákban szenved. A 2. számú gyermekklinikára került. Elkezdődött a kemoterápia. Februárban Ádám bőre már tiszta volt, elmúlt minden daganat és kiütés. A család fellélegzett: Ádám meggyógyul…
Az öröm augusztusig tartott. A betegséget nem sikerült végleg legyőzni, a fiú csak néhány tünetmentes hónapot kapott. Kezdődött minden elölről. Újabb kemoterápiás blokk, majd idén januárban a Szent László Kórházban csontvelő-transzplantációs műtét. Steril helyiségek kellettek, hogy a szülők végre hazavihessék. De miből? És hová? A lakásban csak egy gyerekszoba volt. Ádám nem lakhatott együtt testvérével.
Mínusz húsz fokban kezdődött el a házbővítés. A szülők a Gyermekrák Alapítványhoz fordultak, ahonnan azonnali segélyként 1,3 millió forintot kaptak. Az alapítvány közreműködésével jutottak hozzá a levegősterilizáló géphez is. Azóta folyamatos az együttműködés: Farkasék rendszeresen táplálékkiegészítőket, immunrendszer-erősítőt és multivita-mint kapnak tőlük.
Tarr Erika segítségével, aki a leányfalui Szent Anna Karitász tagja, a szülők és Ádám felvették a kapcsolatot a Pannon Rádióval. A velük készült műsort követően a hallgatók több százezer forinttal siettek a család segítségére. Volt, aki pénzt adott, de sokan építőanyagokat és szakmunkát ajánlottak fel a steril szoba és fürdőszoba kialakításához. Akinek nem volt egyebe, imáit ajánlotta fel Ádám gyógyulásáért. Egy budakalászi festőművész egy szentképet ajándékozott Ádámnak. Tarr Erika februárban jótékonysági kiállítást rendezett saját fotóiból férje, Tarr György segítségével. A bevétellel – 300 ezer forinttal – szintén a steril körülmények kialakításához járultak hozzá.
A fiú a csontvelő-transzplantáció megpróbáltatásai után hazatérhetett a családjához. Ismét a remény hónapjai jöttek, de húsvétkor megint rosszabbul lett, kórházba került. A kezelés után jobb idők következtek, de júniusban a halántékán lévő daganat miatt megint jött a kórház. Mi-után hazahozták, éjszakánként Ádám üvöltött a fájdalomtól.
Dr. Rosenberg Áron Tamás – mutatkozott be a szülőknek az első vizit alkalmával a szimpatikus férfi. A Farkas család úgy érezte, a régen várt csoda most megtörtént. Nem hiába imádkozott anynyit a nagymama…
Rosenberg könnyedén hipnotizálta a családot. Később kiderült, nem csak őket volt képes sikeresen manipulálni.
Elmondta, hogy a Zürichtől 15 kilométerre lévő Schwester (Nővér) Klinikával van szakmai kapcsolatban, és Miami Beachen egy kórház igazgatója. Magyarországon helyi orvosok vezetésével egy nyolctagú rákos csoportot gyógyítanak egy amerikában használt kísérleti módszerrel. A következő nap újra jelentkezett. Közölte a családdal, hogy Ádám a magyarországi „csapatba” már sajnos nem fér be, így csak Svájcban tudja őt gyógyíttatni. Ádám külföldi gyógykezelését egy amerikai alapítvány támogatja 100 ezer dollárral. De a költségekhez a családnak is hozzá kell járulnia 770 ezer forinttal. Két napon belül fizetniük kell…
Százszázalékos gyógyulást ígért a gyermeknek, kemoterápia, fájdalom nélkül, 21 nap alatt. A svájci gyógykezelésre nemcsak Ádám, de a szülők is mehettek volna. Luxuskörülmények között fognak lakni – mondta –, de naponta tudnak a gyermekkel találkozni. Még ruhát se csomagoljanak Ádámnak, azt is kapnak majd Svájcban – ígérte a családnak. A feleség szülei közben a elkezdtek kutatni a nyolctagú rákos csoport után. Sehol sem találták nyomukat. Ezért a család ismerősei segítségével az interneten nézett utána az alapítványnak és a miami kórháznak. A Rosenberg által megadott adatok stimmeltek, sőt a nevét is megtalálták az alkalmazottak között. Persze később kiderült, hogy nem róla van szó, hanem egy idős szemészprofesszorról.
Július 3-án a szülők átadták a 770 ezer forintot Rosenbergnek. Az apai nagymama 300 ezer forintos személyi kölcsönt vett fel, az anyai nagyszülők pedig 200 ezer forintot adott. De segítettek a rokonok, barátok is. A család így tudta kifizetni a hozzájárulást. Primitív pecséthamisítványnyal ellátott elismervényt is kaptak a pénzről, amelyen többek között az áll: mind a gyógyíttatást, mind az útiköltséget az amerikai alapítvány állja. Valamint „sok sikert és gyógyulást kívánnak őszinte tisztelettel”.
Július 10-én újabb 235 ezer forintot adott át a család Rosenbergnek. A „doktor” a repülőjegyekhez kért hozzájárulást, mivel luxusosztályon fognak utazni. Ezért cserébe megkapták a menetrendet és három repülőjegy foglalásáról szóló nyomtatványt, valamint azt az ígéretet, hogy az amerikai alapítvány indulás előtt a 770 ezer forintot visszaadja a családnak.
A rákkutató eltűnt, de telefonon jelentkezett. Közölte, hogy Amerikában és Svájcban intézkedik a kisfiú gyógykezeléséről. Kérte a családot, hogy július 13-án egy szállodában rakjanak le egy borítékban a nevére 130 ezer forintot a biztosítási díjra. Mint mondta, aznap érkezik meg külföldről. Azt ígérte, hoz fájdalomcsillapítót a gyermeknek, amelyet vasárnap fog engedélyeztetni a minisztériumban.
Aztán újabb telefon jött, hogy vasárnap jön, este újabb telefon, hogy csak a késő éjjeli géppel, de azonnal telefonál, ha megérkezik a reptérre. Nem jelentkezett. Másnap, július 15-én kellett volna indulnia Svájcba Ádámnak és a szülőknek. Hajnalban el is mentek Szentendrére, ahol még mindig várták megmentőjüket. A városból felhívták a légitársaságot, hogy egyáltalán rajta vannak-e az utaslistán. Nem voltak rajta. A kisfiú belázasodott, rosszul lett, lelkileg feldolgozhatatlanná vált számára, ami történik körülötte. Felhívták a kórházat, ahol kezelték Ádámot, beszéltek az orvosával, aki a szülőket arra kérte: azonnal vigyék be a kisfiút.
Aznap a VIII. kerületi rendőrkapitányság gazdaságvédelmi alosztályán az édesapa feljelentést tett. Mint kiderült, az „amerikai doktor” nem az idén kezdte a szakmát.
Lontai Mária pszichiáter 4-5 éve, júliusban találkozott egy Rosenberg néven bemutatkozó, ötven év körüli férfival az Oktogonon, „akinek Miamiban, Svájcban és Brazíliában van klinikája”. A névjegykártyán a következő szerepelt: dr. T. Samuel Rosenberg, Sao-Paulo. Tőle 200 ezer forintot akart kicsalni, azzal az ürüggyel, hogy „fantasztikus orvosi műszereket” szállít Magyarországra, van pénze, de a valutát rosszul lehet váltani. Ezért kellett volna forintkölcsön a vámra. A mese Lontai Máriánál nem jött be.
A VIII. kerületi rendőrkapitányságon az üggyel foglalkozó törzszászlós elmondta: jó ideje tudnak a „doktorról”. Rosenberg – akit valójában nem így hívnak – azóta felbukkant Észak-Magyarországon, Budapesten és vonzáskörzetében, Szentendrén, Szolnokon. Nemzetközi orvosiműszer-ügynöknek adja ki magát, jelenleg is eljárás van ellene folyamatban. Körözik, körözik, de mindhiába: nem találják.
„Rosenberg” a napokban ismét telefonált a Farkas családnak: elmondta, hogy balesetet szenvedett, ezért nem tudott idejében értük jönni. Egyébként aggodalomra semmi ok, Ádám gyógykezelésével minden rendben…
*
Tarr Erika mindvégig a család mellett állt. Mint mondta, rendkívül megrázó volt, ahogyan Ádám készült a „jacuzzis” repülőútra, s ahogyan reménykedve mosolygott „megmentőjére”. „Tudtam, hogy ilyen repülő nem létezik, mégis vásároltam neki egy kis gumicsónakot, hogy azzal játszhat majd a fedélzeten, a medencében, és odakint, a gyógyulást hozó csodakórházban. Megviselt, hogy az egyik családtag kérésére nem jelezhettem rossz érzéseimet, hogy végig kellett néznem a rám kényszerített játékszabályok tudatában, ahogyan a család belerohan az álorvos csapdájába. Megértem a szülők fájdalmát és az orvosba vetett bizalmát, valószínűleg hasonló esetben én is így fogadtam volna a „csoda” megjelenését. Azt gondolom, ez az ember talán még egy gyilkosnál is rosszabb, hiszen jelenlétével nemcsak megakadályozta Ádám folyamatos gyógykezelését, de aljas módon visszaélt a reménnyel, ami mint tudjuk, utoljára hal meg.
Csak remélni lehet, hogy a nyilvánosság segít, és több áldozata már nem lesz az „amerikai rákkutatónak”.