Ideológiai fantazmagória az OM-ben

Úgy tűnik, hogy a szabad demokrata Magyar Bálint által vezetett Oktatási Minisztériumban (OM) nem a fiatalok érdekei, nem az oktatás mint szakma fejlesztésének igényei határozzák meg az oktatásirányítók lépéseit, hanem valamifajta zavaros ideológiai fantazmagória és a hozzá nem értő jogászi okoskodás – mondta el lapunknak Sió László. A Fidesz oktatáspolitikusa, az OM volt politikai államtitkára beszélt a szaktárca vezetőjének első intézkedéseiről, és azok várható negatív következményeiről.

Végtelen cinizmusnak tartja a Fidesz oktatáspolitikusa azt, ahogyan az új oktatási kormányzat a szabadságukat töltő pedagógusok és vakációzó diákok háta mögött, „sutyiban” módosítja a közoktatási törvényt. Sió László szerint a módosítások jelentős része – köztük a tantervi szabályozás fellazítása, a tanév hosszának bizonytalanná tétele, az oktatási ombudsman elleni támadás – szakmailag védhetetlen. – Úgy tűnik, visszatér az az – 1989 előtt és 1994–98 között fájdalmasan megtapasztalt – időszak, amikor nem a racionalitás, nem a gyerekek érdekei, nem az oktatás mint szakma fejlesztésének igényei határozták meg az oktatásirányítók lépéseit, hanem valamifajta zavaros ideológiai fantazmagória és a hozzá nem értő jogászi okoskodás – fogalmazott.
A tárca volt államtitkára úgy véli: nincs ez másként a pedagógusok béremelésével sem. A szakma majd egyéves vita révén közös nevezőre jutott a pedagógus életpályamodell bevezetését illetően. Ennek lényege, hogy a pedagógusi pálya nyújtson karrierlehetőséget mind a szakmai, mind a bérelőmenetel tekintetében, végre érvényesüljön az az alapelv, hogy kereset kötődjék a szakmai teljesítményhez. Minden készen állt és áll ma is a szeptemberi bevezetéshez, a tárca új vezetése mégis lesöpörte az asztalról az életpályamodellt. Sió László kiemelte: a parlament által jelenleg tárgyalt béremelési elképzelés havonta mintegy tízezer forinttal kisebb keresetnövekedést eredményez, mint az életpályamodell szerint történő bérfejlesztés. Ennél is nagyobb bajnak tartja azonban, hogy nem szolgálja a szakma fejlődését, nem ösztönöz szakmai előrelépésre, magasabb színvonalú munkára.
A szabad demokrata–szocialista kormányzat által a jövő évre tervezett pótlékemelésekkel kapcsolatban megjegyezte: a következő évre bőven elég, ha elő tudják teremteni a béremelés áthúzódó hatásának fedezetét, amely százmilliárdos nagyságú lesz. Félő, hogy ezt nem a központi költségvetésből kívánják majd finanszírozni, hanem az önkormányzatokat fogják megsanyargatni – közölte a szaktárca volt államtitkára.
Kérdésünkre, hogy lehet-e – a diákok olvasás-szövegértésére, illetve matematikai ismereteire vonatkozó – PISA-felmérésre alapozni egy új oktatási kormányzat teljes stratégiáját, és igaz-e, hogy az előző szaktárca eltitkolta az eredményeket, elmondta: az Oktatási Minisztérium rendezte meg a PISA-felmérés eredményeit elemző konferenciát, amelyen például az 1994–98 közötti kormányzat közoktatási helyettes államtitkára, Báthory Zoltán is részt vett. Az OM egyik háttérintézményének lapja, az Új Pedagógiai Szemle több számban, nagy terjedelemben foglalkozott ezzel a témával.
Emlékezetes, hogy a PISA 2000 vizsgálat során 32 államban, köztük 28 OECD-országban vették górcső alá a 15 éves gyerekek olvasás-szövegértési képességeit, matematikai eszközismeretét, természettudományos eligazodó képességét. A felmérésbe Magyarországon 150 iskola kapcsolódott be, intézményenként 35 gyereket választottak ki. Az eredmények azt mutatták, a magyar tanulók az OECD-államok átlaga alatt teljesítettek, s a 21–26. helyen végeztek.
A szakember úgy gondolja: ha valaki csak most, a PISA-felmérés kapcsán szerzett tudomást ezekről a tendenciákról, akkor arról elmondható, hogy szinte semmit nem tud a magyar közoktatás elmúlt másfél, két évtizedéről. A PISA-mérés eredményei egyébként nem vethetők össze a korábbi mérési eredményekkel, hiszen a diákok tudásának egy más szeletét vizsgálták most, mint korábban. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy a teljesítmények is változtak, ezt azonban más mérési eszközökkel is vizsgálni kell. Sió László felhívta a figyelmet arra is, hogy az elmúlt évek szakmai fejlesztései – a kerettantervek bevezetése, a mérési-értékelési program, a Comenius minőségfejlesztési program elindítása, az érettségi reform – mind megelőzték a PISA-felmérést. Mint jelezte: ezek a fejlesztések, ha úgy tetszik, PISA-kompatibilisek, azaz pontosan azokra a területekre koncentrálnak, ahol a nemzetközi felmérés problémákat jelzett. Hozzátette: az új kormányzat most pontosan ezeket a szakmai fejlesztéseket lehetetleníti el. A kerettantervi szabályozást fellazítják, az érettségi fejlesztését lelassítják, megszüntették a Comenius programigazgatóságot, a szakmai vezetőket elbocsátották. Mindennél többet jelez, hogy a közoktatás minőségéért díj első alkalommal történő átadására Magyar Bálint miniszter és Hiller István politikai államtitkár nem ment el. A Fidesz oktatási szakértője megjegyezte: úgy tűnik, hogy hiába van Sipos János személyében egy olyan közoktatási helyettes államtitkáruk, aki személyesen is részt vett ezekben az innovációkban, mégsem tudja megakadályozni a politikai-ideológiai ámokfutást.
Sió László úgy vélte: a rombolásra fordított energiát hasznosabb lenne építésre fordítani. Nyoma sincs például annak, hogy a választási ígéreteket (ingyen tankönyv, kollégiumi férőhelyek bővítése, ingyenes étkeztetés) be akarnák tartani. Sőt, éppen ennek az ellenkezője történik. Az ingyenes tankönyvellátás lehetőségét biztosító jogszabályi koncepciót ugyanis az előző oktatási kormányzat készen átadta, mégsem látszik, hogy ez ügyben valami is történne. Elmondása szerint a XXI. század kollégiumi programot leállították, az erre szánt kétmilliárd forintot zárolták. Emellett megszüntették a felsőoktatási fejlesztések beruházását koordináló kormánybiztosi hivatalt. A volt államtitkár felháborítónak tartja azt is, hogy az oktatási tárca – a hírek szerint – fizetőssé kívánja tenni az Írisz-Sulinet hálózat szolgáltatásait. Az elmúlt négy évben az akkori ellenzék – mit sem zavartatva magát a tényektől – arról beszélt, hogy a polgári kormányzat leállította a Sulinet programot – emlékeztetett Sió. Ezzel szemben a valóság az, hogy míg 1998 májusában 910, addig 2002-ben már több mint 2300 volt a bekötött intézmények száma, a felsőoktatási informatikai hálózatot pedig európai, sőt világszínvonalú szolgáltatásokra is képessé tette a polgári kormány. Véleménye szerint a Sulinet fizetőssé tétele azt jelentené, hogy az iskolák töredékében tudnák csak igénybe venni ezt a szolgáltatást, hiszen éppen a mostani miniszter munkálkodása idején, még az 1998. évi választások előtt köttetett az a szerződés, amelynek „köszönhetően” a havi díja ma mintegy 100 ezer forint.
Sió László elmondta: a közoktatás-politikai tanács 2002. április 30-i üléséről készült határozat egyik pontja így szól: az oktatási kormányzat tárja fel fenntartókra tekintet nélkül, de a fenntartókkal együttműködve, hogy milyen körben és milyen mértékben vettek részt az egyes iskolák, illetve az iskolákban az egyes pedagógusok a pártpolitikai választási kampányban. A Fidesz oktatáspolitikusa leszögezte: a közoktatási intézmények törvényességi felügyeletét a fenntartók látják el. A tárca korábbi vezetője ennek megfelelően a sajtóban megjelent hírekre reagálva kérte is, hogy a fenntartók tájékozódjanak, és ha szükséges, intézkedjenek annak érdekében, hogy az oktatás zavartalan legyen. Azonban egyetlen önkormányzatról sem tudnak, ahol a fenntartónak intézkednie kellett volna. A szakember hozzátette: nincs helye ilyenfajta kutakodásnak az iskolákban. Az ilyen bejelentések vezettek el oda, hogy a tanév végén olyan rémhírek terjedtek el egyes intézményekben és önkormányzatoknál, hogy név szerint kell majd jelenteni, kik viseltek kokárdát a választások idején.
Sió László kiemelte: Magyar Bálint nyilatkozataiban gyakran szól arról, hogy az 1998-as vezetői gárda szinte teljes egészben kicserélődött az Oktatási Minisztériumban. A volt államtitkár szerint a miniszternek meglehetősen furcsán működik az emlékezete, ugyanis ezeket a személycseréket maga Magyar Bálint hajtotta végre a kormányváltás előtt néhány nappal – egyébként jogszabályellenesen. Az akkor többmilliós végkielégítéssel távozó vezetők közül többen már ismét pozícióba kerültek. Hozzátette: amikor a Magyar Nemzet megírta, hogy milyen leváltások várhatók a tárcánál, azt a jelenlegi miniszter és a politikai államtitkár is cáfolta, a fejcserék azonban azóta is zajlanak. A minisztériumból kiszivárgó információk szerint most főosztály-vezetői szinten is folytatódnak a személycserék. Ez szerinte azért érdekes, mert ezen a szinten kötelező a pályáztatás és a közigazgatási szakvizsga megléte. Ennek hiányában csak a jogszabályok kijátszásával lehet főosztályvezetőket kinevezni. A volt államtitkár a felsőoktatásban is lát példákat a fejlesztések megtorpanására. Leállították a már említett kollégiumfejlesztési programot, elhalasztják a kreditrendszer szeptemberi bevezetését, szétverik az egységes felsőoktatási felvételi rendszert. Sió László emlékeztetett arra is, hogy Magyar Bálint már a meghallgatásakor elmondta: újra kell gondolni az államilag finanszírozott képzésben részt vevők felvételi keretszámát. Ez a politikus szerint összecseng azzal az 1998 előtt is, azóta is sokat hallott szabad demokrata rögeszmével, hogy túl sokan jutnak be a felsőoktatásba, ezért korlátozni kell a létszámot. Ennek egyik eszközeként vezették be 1996-ban az általános tandíj-kötelezettséget. Most azt látjuk, hogy ha más eszközökkel is, de ugyanezt a célt próbálják megvalósítani – tette hozzá a volt államtitkár.

Tömeges leváltások az oktatási tárcánál. A Népszabadság tegnapi mellékletében megjelent hirdetés szerint nyolc főosztály élére keres új vezetőt Magyar Bálint oktatási miniszter. A Magyar Nemzet alig néhány nappal a kormányváltás után megírta, hogy Magyar Bálint és Hiller István, a tárca politikai államtitkára gyakorlatilag a teljes felső- és középvezetői körben fejcseréket tervez. Magyar és Hiller akkor ezt cáfolta. Az elmúlt hetekben menesztették – Stark Antal gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkár kivételével – valamennyi államtitkárt, más munkakörbe helyezték több háttérintézmény és programigazgatóság vezetőjét. Többek között elmozdították Menner Ákost, a Comenius programot és a pedagógus-továbbképzést felügyelő PTMIK Kht. vezetőjét, Princzinger Pétert, a felsőoktatási felvételiket szervező EDUCATIO Kht. ügyvezető igazgatóját, Garab Szabolcsot, a Sulinet–Írisz program koordinálásért felelős vezetőjét. Magyar Bálint bejelentette az oktatási ombudsman, Aáry-Tamás Lajos azonnali felmentését is, és a széles körű tiltakozás ellenére is csak szeptember közepéig hosszabbította meg megbízatását. Most újabb fejcseréket terveznek. Az említett napilap Budapest mellékletében – tehát kifejezetten a fővárosiakat megszólítva – megjelent hirdetés szerint nyolc főosztály élére keresnek új vezetőt. Információink szerint egyes posztokat illetően már most ismerni lehet a befutókat, így az igazgatási főosztály élére Dávid Gyulát, a határon túli magyarok főosztálya élére Zilahi Lászlót tervezi kinevezni a miniszter. Ez utóbbi fiatalember – aki korábban a Habeas Corpus jogvédője volt – már néhány napja megbízott főosztályvezetőként látja el feladatát. Néhány főosztály élén szintén személycsere zajlott a napokban, ám annak vezetésére mégsem ír ki pályázatot a tárca. Ennek oka feltehetően az, hogy a kiszemelt vezetőnek nincs meg a szükséges szakképesítése. A főosztályvezetői kinevezéshez ugyanis jogi vagy közigazgatási szakvizsga is szükséges, ennek hiányában a pályázat eleve reménytelen. A Magyar Nemzet úgy tudja, a közoktatási területen legfontosabb főosztály (közoktatás-fejlesztési és értékelési főosztály) vezetőjét, Kojanitz Lászlót már felmentették, ugyanakkor új főosztályvezetőt éppen a fenti ok miatt még nem neveztek ki. A szeptembertől kiszemelt vezetőt, Vámos Ágnest már bemutatta a szakterületnek a közoktatási helyettes államtitkár, papíron azonban még Brassói Sándor kapott megbízást a vezetői feladatok ellátására. A minisztériumi „zuhanyhíradó” szerint a közeli hetekben újabb főosztályvezetők, illetve főosztályvezető-helyettesek felmentése várható, s – egy miniszteri értekezleti emlékeztető szerint – megkezdődött az Oktatási Minisztériumhoz tartozó közalapítványok kuratóriumainak szétverése is. A miniszter munkatársai szóban keresik meg a kurátorokat, és felkérik, mondjanak le tisztségükről. Mivel közülük többen jelenleg is a tárca munkatársai, e kérés elutasítása könnyen az állásukba kerülhet.