Földi János, Csokonai és Az állatok országa

A bihari Nagyszalontán született 1755-ben Földi János orvos, költő és természettudós, ugyanott, ahol később Arany János. Szegény sorsú, nagy tehetségű árvagyerek, aki bejutott a híres debreceni kollégiumba, később a pesti egyetemen az orvosdoktori oklevelet is megszerezte. 1791-től korai haláláig Hajdúhadházán tevékenykedett mint körorvos. Sokoldalú érdeklődése – sógorához, Fazekas Mihályhoz és ifjabb barátjához, Csokonai Vitéz Mihályhoz hasonlóan – egyszerre irányult a nyelv- és irodalomtudományra meg a természettudományra.
Földi 1793-ban Bécsben adta ki a Rövid kritika és rajzolat a magyar fűvésztudományról című munkáját. Ebben közli egyrészt: „Czélom az, hogy Linné egész Systema vegetabiliumját [Az élők rendszere] is magyarul kiadhassam”, továbbá tüzetesen foglalkozott az akkor ismert magyar növénynevekkel, átvizsgálva hazai elődei, többek között Melius Juhász, Péchy, Beythe, Pápai Páriz és Benkő József ez irányú tevékenységét. Földi János – tevékenysége ebben is úttörő! – maga is gyűjtötte a magyar népi növényneveket.
Azt tervezte, hogy több kötetben adja közre az élővilág teljes rendszertanát, ám csak az első kötettel készült el, amely 1801-ben bekövetkezett hirtelen halála után fél évvel látott napvilágot Pozsonyban: „Természeti história. A Linné Systemája szerént. Első tsomó. Az állatok országa”. Linné rendszertani kategóriáit Földi János ily módon tette át nyelvünkre: individuum = magános dolog, species = faj, genus = nem, classis = sereg, ordo = rend…
A félbemaradt nagy mű folytatását a költő és természettudós Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805), Földi tisztelője és barátja kívánta megírni és közreadni. 1803-ban a költő így írt Festetics Györgynek elküldött levelében: „…mikor poétai launém nincsen, akkor Linné Systema Vegetabilium-jának megmagyarosításán dolgozom.” Köztudomású, hogy Csokonai szabad idejében az akkor még vadregényes debreceni Nagyerdőt járta, vizsgálta és gyűjtötte a növényeket. Tudott arról, hogy létezik már a botanikai vizsgálatokhoz szükséges mikroszkóp, szeretett is volna magának szerezni egyet, és Kazinczyhoz fordult ez ügyben – még 1793-ban. Csokonai írt egy töredékben maradt verset is Földi János tiszteletére, amelyben említi a mikroszkópot. A bizarr költeményben Linné a távcsövön bemutatja Földinek a világmindenséget, majd a műszert a kis világok felé fordítja, és az ámuló doktor egy óriásira növekedett bolhát pillant meg abban.
Csokonait korai halála megakadályozta abban, hogy botanikai művét (Fűvország lett volna a címe) megírja. Csupán jegyzetei (például egy latin–magyar növénynévgyűjtemény) maradtak fenn. Ám hogy a kérdés foglalkoztatta, bizonyíték rá a Dorottya című színdarab, amelyben Linné neve is szerepel, és a következő sorok utalnak az élővilág csodáira: „Még a hiéna is, bár szeme szikrádzik, / Foga vérben fered, nékem megjuhádzik. / Előttem a lajhár friss játékot tészen, / S a leglomhább állat vidám s virgonc lészen. / Béboratom a nagy balénát lángokba, / S párt keres a fagyos grönlandi habokba. / Béöntetem tüzem egy férgecskébe is, / Bár kicsiny a szíve, s hideg a vére is. / Sőt bogaracska nősz másik bogaracskán, / Sokmillió nemzik fiat egy fogacskán. / Egyszóval nincs állat, melyben tűz nem érzik…” Vénusz, a szerelem istennője mutatja be ily módon hatalmát a teremtett világon.