Ha valami propagandának nevezhető, akkor az a koholmány, amit az ellenzék minden közszereplője, Magyar Pétertől Fleck Zoltánon át a momentumos szerencsétlenkedőkkel bezárólag gátlástalanul terjeszt, no az propaganda. És miből másból, mint közpénzből. Akkor is, ha Brüsszelből jön. Nyilvánvaló hazugságokat, ténynek látszó véleményeket, megérzéseket kevernek valódi adatokkal, és azt várják, hogy néhány igaznak tűnő állítás majd hitelesíti az összevissza beszéd hamis elemeit is.

A propagandista legnagyobb tévedése azonban, ha elhiszi saját propagandáját. Így járt Fleck Zoltán is, ezért járatja le magát jogtudósként eszement javaslataival. Szakpolitikának próbálja beállítani a jogi köntösbe öltöztetett ellenzéki propagandát, és aki valamikor hatása alá került ennek a propagandának, az kész tényként kezeli, hogy a tolvaj kormány szekerét toló hazug újságírókat földönfutóvá kell tenni, börtönbe kell zárni, a szélsőbal kommentszekciója szerint lámpavasra kell húzni. Hátborzongató az egész úgy, ahogy van. Fleck beszámolt arról is, hogy „a vasútállomáson szálltam át két unokámmal egy vonatra, és akkor egy Magyar Nemzet-olvasóval találkoztam, és ez nem volt kellemes”. Bárándy Péter szintén posztkommunista jogász állami csöcsön lógó csecsemőkről hadovált, akik majd megdöglenek, ha elvonják tőlük az állami csecset. „Szóval azok, akik állami csecseken híztak hatalmasra, ott, hogyha a tej elapad, akkor a csecsemő megdöglik” – fogalmazott.

Ugye, milyen veretes gondolatok, milyen cizellált beszéd, milyen míves megformáltság? Hozzátehette volna nyugodtan a Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején bevett gyakorlatot, amikor a piaci szereplőket is megfenyegették, és súlyos retorziókat helyeztek kilátásba arra az esetre, ha az akkor ellenzékben lévő Fideszt támogató sajtóban hirdetni mernek. 

Loptak, csaltak, hazudtak, de mivel velük volt az erő, ezt nevezték tisztességnek, becsületességnek és igazságnak. Ezt az öröknek hitt álvalóságot törték össze a jobboldal kétharmados győzelmei, aminek következményeit egyre nehezebben viselik az elvtársak. Ezért akarnak rendszervisszaváltást, posztkommunista ellenforradalmat.

Szokták mondani, fejétől büdösödik a hal. Ez Magyar Péter és a sajtó viszonyát tekintve annyiban igaz, hogy nála vérlázítóbb módon senki nem viselkedik a kormánypárti újságírókkal. Fejenként húsz év börtön jár nekünk az ő felfogása szerint, ha nem az ő propagandáját közvetítjük. De az is megkapja a magáét, akiről azt feltételezi, hogy a mi hatásunkra gondol mást a világról, mint a karcsúsított méregzsák. Jó választópolgár Magyar Nemzetet nem olvas, legfeljebb ablakot pucol vele. Tessék mindenkinek az ő propaganda kiadványát olvasni, amit ingyenesen eljuttatnak mindenkihez. Ellenben a Bors különszámát, ami lerántja a leplet a hazugságairól,  hatóságilag be kell tiltani.

Kormánybuktató propaganda kötele­zően ajánlott, kormánypropaganda tilos. Ez a posztkommunista sajtószabadság lényege. Ezt egyébként jó, ha a dollármédia képviselői is jól bevésik az agyukba, mert nem számíthatnak semmivel sem jobb bánásmódra, ha hibáznak. Ne gondolják, hogy azért, mert átvették a szedett-vedett ellenzéktől a politikacsinálás szerepét, és maguk is a kormány megdöntésén fáradoznak a választók tájékoztatása helyett, majd önállóskodhatnak. Vagy egyszerre lépnek, vagy lemondhatnak a rétesről. A szép új világrendben, szeretetországban a telefontolvaj mondja meg, ki lopta szét az országot, a bennfentes tőzsdei kereskedő mondja meg, mi a különbség a feudális autokrácia uram-bátyám világa és a demokrácia között, a notórius hazudozó mondja meg, ki gyárt álvalóságot és a mentelmi joga mögé búvó gyáva fenyegeti börtönnel a vele nyíltan konfliktust vállalókat.

Természetesen ha bárki a leírtakból azt a következtetést vonná le, hogy Fleck Zoltán, Bárándy Péter és Magyar Péter egy brancs, az is húsz évet érdemel a zsebmessiás szerint. Mert ő elhatárolódik a megnevezett uraktól, azok nem a Tisza szakértői, nem az ő megbízásából szövik undorító terveiket. Sőt ellenkezőleg, a Tisza-kormány fölülről nyitott keretet különít el a költségvetésben a Hír Televízió és a Magyar Nemzet működési feltételei­nek javítása érdekében. Ja, bocsánat, az előbbi mondatot összekevertem. Adóemelés nem lesz.

Mindig nagy együttérzéssel figyelem kollégáim megfeszített munkáját, amivel próbálják a hazugságözön mocskából kimosni a valóság egy-egy szeletét, és az pedig, hogy az igazság egyre kimondhatatlanabbá válik a félperces figyelem korszakában, végképp elkeserítő. Lassan nem marad más, mint az egy-két szavas lebutított üzenetek ismételgetése. Úgyhogy ha már úgyis börtönbe jutok, elmondom mindenkinek: semmi szükség kormányváltásra.

Rendszerváltásra végképp nincs. Nem a háborúra, nem a migráció­ra, nem a genderre. Ilyen egyszerű ez. Ja, és nem Fleck Zoltánra és nem a bolsevik kommunistákra.