Ahallgatói szolgáltató iroda vezetője, Fekete Csaba szerint az alma maternek nincs pénze arra, hogy új épületeket emeljenek, ezért továbbra is virul az „albérletüzletág”. Szerencsére az még nem fordult elő, hogy valaki fekhely nélkül maradjon. A kollégiumi helyekre három-négyszeres a túljelentkezés, mert harmadannyiba kerül, mint az albérlet, ezért nagy a tolongás és szigorú a felvételi. A kérelmek elbírálásánál figyelembe veszik a szülők anyagi helyzetét, a hallgató családi állapotát, a tanulmányi eredményt, az egyetemista állandó lakhelyét és azt, hogy milyen messze esik az iskolától. Akik nem jutnak be a diákotthonokba – és ők vannak többen – öt-hétezer forint lakhatási támogatást kaphatnak, ami a legszerényebb albérleti költséget sem fedezi.
Az albérletek kategóriái különbözőek. A legszerényebbnek számító lakótelepi panellakás egyik szobája havi tízezer forintba kerül. Ehhez még hozzájön a rezsi, ami nem több ötezer forintnál. Szerény számítások szerint a nem kollégista egyetemi polgár havi költségvetése eléri a harminc-negyvenezer forintot, amibe az étkezés, az öltözködés és a szórakozás is beletartozik. A húszezer egyetemista hatalmas fogyasztói sereg, szerényen számolva havi négyszázmillió forintot költ a Tisza-parti városban, természetesen legtöbbet a lakásra. Sokan a szegedi lakóparkok megjelenését az egyetemisták árfelhajtó szerepének is tulajdonítják. Az ebben kétkedők arra hivatkoznak, annyi pénzt nem kérhetnek a háziurak, hogy rövid távon megérje nekik egy mini garzonházat felhúzni. Ez a fajta befektetés tíz éven belül sem térülne meg, s a magyar vállalkozók többsége rövid távon gondolkodik. Az albérletezés szegedi formájának az egyik új és legérdekesebb változata, amikor – főleg a nyugdíjas – tulajdonos vásárol egy olcsó tanyát a város közelében. Otthonát kiadja, és családjával a tanyára költözik, ily módon egészítve ki jövedelmét.
Több mint tíz év után ismét hazánkban koncertezik a hardcore banda, amely egy önvezető autó halálos balesetéről írt albumot
