Közeledik az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk. Véleménye szerint tartható a 2004-es időpont?
– Minden jel szerint 2004. január 1-jétől Magyarország az EU teljes jogú tagja lesz. Nagyon bízom abban, hogy a decemberi koppenhágai csúcs ezt egyértelműen meghatározza, és semmi olyan belpolitikai fejlemény nem következik be, amely gyengítené az esélyeinket. Az előkészületek magyar részről intenzíven zajlanak. Erre azért is szükség van, mert az előző ciklusban több területen mulasztás történt.
– Mire gondol?
– Mindenekelőtt arra, hogy komolyan kellett volna venni az Európai Unió éves országjelentéseiben megfogalmazott kritikákat és igényeket. Így például helyre kellett volna állítani a közszolgálati média pártatlanságát. Az önkormányzatok anyagi helyzetét javítani is EU-s igény. A szociális partnerség intézményét, az érdekegyeztetést pedig szintén a mostani kormánynak kellett helyreállítani. Itt jegyezném meg azt is, az EU többször is kifogásolta, hogy nincs vidékfejlesztési és ehhez kapcsolódó mezőgazdaság fejlesztési program. A jogharmonizáció területén szintén komoly tennivalók vannak. 2004-től tagjai leszünk az EU-nak és ettől kezdve alkalmaznunk kell az ottani jogszabályokat. A következő dolog a nemzeti fejlesztési terv, ami az Orbán-kormány idején egyéves csúszást szenvedett. December 31-ig ezt mindenképpen el kell készíteni, mivel ez alapján kezdődnek meg a tárgyalások az unióval arról, hogy a taggá válásunk után milyen támogatásban részesülünk. Itt sok-sok száz milliárd forintról van szó. Ez azért fontos, mert hozzájárul Magyarország, azon belül a mezőgazdaság, az infrastruktúra és egyéb területek fejlesztéséhez. És még valami: az MSZP 1990 óta folyamatosan azon a véleményen van, hogy egy ilyen kérdésben, mint az EU-csatlakozás, ki kell kérni a nép véleményét, vagyis népszavazást kell tartani, amit tudomásom szerint a tagjelölt országok közül egyedül mi vállalunk.
– Az ugyanakkor még nem dőlt el, hogy ügydöntő, vagy véleménynyilvánító referendumot kellene tartani. Ön melyik változatot pártolja?
– Lényegében mindegy, mert amennyiben a kormány véleménynyilvánító népszavazást tart, és az emberek nagyobb része a csatlakozás ellen voksol, akkor ehhez kell igazodni, hiszen nem lehet a nép véleményét semmibe venni. Én egyébként semmi veszélyt nem látok abban sem, hogy ügydöntő népszavazás legyen. Szerintem ugyanis a társadalom többsége, körülbelül hatvan százaléka támogatja a csatlakozást.
– A Népszabadságnak adott interjújában Medgyessy Péter kormányfő nem tartotta kizártnak, hogy az EU-csatlakozást megelőzően előrehozott országgyűlési választást tartanak. Mi a véleménye erről?
– Ezzel legjobb tudomásom szerint senki sem foglalkozik. De miért is foglalkozna, hiszen nincs napirenden a kérdés. Most fontosabb dolgokat kell szem előtt tartani. Így a 2003-as költségvetést, valamint a minisztériumok örökölt helyzetének alapos áttekintését. Ez utóbbi azért nagyon lényeges, mert a minisztereknek tisztában kell lenniük az általuk vezetett tárca mozgásterével.
– Magyarul erről a felvetésről nem kíván állást foglalni.
– Nem erről van szó. Ismétlem, jelenleg senki nem foglalkozik ezzel. Persze a politikában semmi nem lehetetlen, de egy olyan kérdéssel kapcsolatban, amely nincs napirenden, miért kellene kialakult álláspontomnak lennie?
– Mint az uniós ügyek különmegbízottja, eddig milyen tevékenységet végzett?
– Az Orbán-kormány is elismerte, hogy külföldi partnereinkkel tárgyalva kizárólag az ország érdekeit tartottam, illetve tartom szem előtt. Most is arra helyezem a hangsúlyt, hogy a 2004-es csatlakozási időpont semmilyen körülmények között ne változzon. Nem értek egyet azokkal a véleményekkel, amelyek szerint rohanunk. Ez egy több mint tíz éve tartó folyamat, sietségről nincs szó. A 2004-es időpontot sem mi találtuk ki, ám ennek elszalasztása bűn lenne. Hangsúlyozom azt is, hogy a csatlakozás feltételeit a magyar nép áldozatos munkával teremtette meg és ehhez nem kapott jelentős külföldi támogatást. Odaát nemigen ismerik a magyar lakosság áldozatvállalásának tényeit. Hozzáteszem: nagyon fontosnak tartom, hogy a társadalom minden csoportja kapjon kielégítő választ arra: mivel jár számára az EU-tagság. Meggyőződésem, hogy az embereket elsősorban ez érdekli.
– Önök szinte minden fórumon a nemzeti egység megteremtését hangsúlyozzák. Ennek azonban ellentmond a szocialisták kampánybeli tevékenysége és mostani politikája is.
– A nemzeti egység megteremtése számunkra nem taktikai kérdés, hanem stratégiai feladat. Azzal pedig nem tudok egyet- érteni, hogy az MSZP a kampány során ezzel a felfogással ellentétben tett volna. Az persze tény, hogy nem hagyhattuk szó nélkül azokat a rágalmakat, amelyeket a jobboldal zúdított ránk.
– Nem önök fenyegették a társadalmat például azzal, hogy több millió román munkavállaló jelenik majd meg az országban?
– Hadd mondjam végig, majd erre is kitérek. A Fidesz kampányának egyik lényeges eleme volt a gázáremelés. A Magyar Televízió azt mondta, hogy én negyven, sőt hatvan százalékkal emelném a gázárat. Honnan vették ezt? De sorolhatnám még. Azt mondták, hogy megszüntetjük a Fidesz vívmányait, a családtámogatás rendszerét, a diákhitelt, s több minden mást. A mostani tények bebizonyították, hogy szó sincs erről. Rátérve a felvetésre. Az Orbán– Nastase-megállapodással a mai napig nem értek egyet. Változatlanul úgy ítélem meg, hogy ebben a paktumban egyoldalú érdekek érvényesülnek. A konkrét ügyben nem történt más, mint hogy az MSZP-frakció által is elfogadott státustörvény határon túli magyaroknak nyújtandó kedvezményeit ezzel a megállapodással kiterjesztették a román nemzetiségűekre is. Arról nem is szólva, hogy alapvető, elemi szabály az: érdemi konzultációt kell folytatni a szomszédokkal az ő állampolgáraikat is érintő esetekben. Ezt pedig a Fidesz-kormány nem vette komolyan.
– A többmilliós román áradat mégiscsak elmaradt és emlékezetes, hogy ön, Kovács László és Medgyessy Péter ezt tartották a megállapodás legnagyobb veszélyének.
– Nagyon szelektív a memóriájuk, hiszen az általam most elmondottaknak korábban is hangot adtunk. Egyébként a munkavállalók megjelenésének veszélye ma is változatlanul fennáll. Különös tekintettel arra, hogy a feketén munkát vállalók tömegéről sem feledkezhetünk el.
– Visszatérve a nemzeti egységre. Hogyan kívánják az árkokat betemetni, amikor soha nem tapasztalt tisztogatást végeznek a kormányzásuk kezdete óta?
– Ezt a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Az Orbán-kormány 1998-ban sokkal több személyt távolított el tisztségéből, mint a Medgyessy-kabinet. Egyébként emlékezzenek vissza, mekkora visszhangja volt az 1998-ban kezdődő személycseréknek.
– Nem lehet, hogy csupán arról van szó: négy évvel ezelőtt a média egészen másképpen reagált a vezetők leváltására, mint most?
– Én nem hiszem, hogy bárki megvádolhatná a sajtó egészét egyfajta egyoldalú elkötelezettséggel. De ha már itt tartunk, hogyan lehetséges az, hogy az előző kormány által kitartott Magyar Nemzet az elmúlt négy évben csak rosszat írt rólunk, miközben a Fideszt magasztalta?
– Ön olvasott a jobboldali értékrendet méltató publicisztikát a Népszabadságban, a Népszavában, vagy akár a Magyar Hírlapban?
– Az említett orgánumok, illetve a korábbi ellenzék rendkívül nagy türelmet tanúsítottak 1998-ban és azt követően.
– Ezt hogy érti?
– Mi akkor azt mondtuk, hogy hagyjuk alkotni az új kormányt, hadd mutassák meg, mit tudnak. Nem az volt tehát a helyzet, mint jelenleg, hogy az első naptól gyalázzák a Medgyessy-kabinetet. Kiderült, hogy döbbenetes dolgok történtek az elmúlt négy év alatt. És nemcsak az óriási méreteket öltő lenyúlásokra, hanem az elképesztő szakmai dilettantizmusra is gondolok. Föl sem fogom, hogy miképpen tudtak ilyeneket csinálni.
– Furcsa ez az ön szájából, hiszen miniszterelnöksége idején MSZP közeli cégek olyan szerződéseket kötöttek a Magyar Államkincstárral, amelyeket a mai napig nem teljesítettek. Ezen gazdasági társaságok kamatokkal együtt hozzávetőlegesen tízmilliárd forinttal tartoznak az államnak.
– Ez nem igaz, de ennek tényszerűen utána lehet nézni. (A Magyar Nemzet ezt megtette: 2002. július 29-én megjelent, Az olajgate-ügy folytatódik című, több forrásból alátámasztott tényfeltáró írásunkra eddig semmilyen reakció nem érkezett – a szerk.)
– Visszatérve a médiára. Mi a véleménye arról, hogy nemrégiben behívatták a Miniszterelnöki Hivatalba a lajosmizsei állami nyomda vezetőjét, aki ezt követően felmondta a szerződést a Magyar Nemzettel. A nyomda fő bevételi forrása egyébként a lap nyomtatása, legalábbis az év végéig.
– Nem tudok a konkrét esetről, de lehetett ilyen. Nekem az a véleményem, mint 1994 és ’98 között gyakorló miniszterelnöknek, hogy a kormánynak ne legyen lapja. Ezért szüntettük meg ’94-ben az Új Magyarország kormányzati támogatását is. Legjobb tudomásom szerint a Magyar Nemzet bizonyos állami hirdetések közlésében monopolhelyzetben volt. A lap anyagi helyzetét nem ismerem, de az elhangzott nyilatkozatokból arra lehet következtetni, hogy nem állt volna meg a saját lábán.
– A Magyar Nemzet nyomtatása éppen hogy hasznot hozott az állami nyomdának. Abból, hogy a szerződést felmondták, sokkal inkább a lap ellehetetlenítésére lehet következtetni.
– Ez egészen egyszerűen nem igaz. A kormány mindössze arra törekszik, hogy megszüntesse a korábbi kormánylap támogatását. Megjegyezném azt is, hogy a közszolgálati televíziónál történt változások az alkotmányos helyzet helyreállítását jelentik. Ugyanis mindenkinek alkotmányos joga, hogy hiteles tájékoztatást kapjon. Amit pedig a jobboldal mostanában a sajtószabadság védelmének ürügyén tesz, az meggyőződésem szerint önpusztítás. Ezt jelzik a közvélemény-kutatások is. Egyébként a mai ellenzéknek, a jobboldalnak be kell látnia, hogy jelenlegi magatartásából nem tud politikai tőkét kovácsolni. Nem is beszélve arról, hogy ennek a politikának rendkívül rossz a nemzetközi visszhangja. Személy szerint egyébként sajnálom, hogy a dolgok így alakulnak, mert az ország érdeke azt kívánná: ne csak erős baloldal, hanem erős jobboldal is legyen. Ezekkel a sorozatos tüntetésekkel a Fidesz csak lejáratja magát. És még valami. Egyetlen párt sem engedheti meg magának, hogy a nemzeti érdekek képviseletét kisajátítsa magának.
– Ebben azért retorikai sajátosságok is megmutatkoztak, nem?
– Akkor ez egy nagyon rossz retorika. Mi soha nem mondtunk olyat, hogy csak mi képviseljük a nemzetet.
– Az MSZP inkább a szakértelmet mondja magáénak. Ez is egy tág fogalom. Szakértő is abból lesz, akire azt mondjuk, hiszen tudásban rengetegen közel azonos mércét ütnek meg mindkét oldalon.
– Igen, de mindenkinek szíve joga, hogy azt válassza, aki meggyőzőbb számára.
– Ön szerint a nemzeti egységért, az ellentétek feloldásáért mégis mit és hogyan kellene tenni?
– Jó szándékkal, belátással – megfelelően az európai politikai kultúrának – kell cselekedni. Szerintem ez csak egy folyamat eredménye lehet. Mindkét oldalnak gesztusokat kellene tennie, amit a Medgyessy-kabinet meg is tesz, a másik oldalon viszont ennek semmi jele nem tapasztalható.
– Dehogynem, a Fidesz is megszavazta az MSZP száznapos programját, az úgynevezett jóléti csomagot.
– Igen, de ezek kivételek, a Fidesz renoméját pedig az javítaná, ha támogatná az EU-csatlakozáshoz szükséges jogharmonizációt, az alkotmánymódosítást, illetve a népszavazás sikerét.
– Térjünk át az állambiztonsági múlt témakörére. Ön tartott egy sajtótájékoztatót, amelyen igyekezett leszögezni, hogy nem volt a titkosszolgálatok munkatársa. Mindezt akkor, amikor Medgyessy Pétert éppen emiatt támadták. Véleménye szerint egy ilyen helyzetben nem kellett volna lemondania a kormányfőnek?
– A sajtótájékoztatón ezt én nem dicsekvésképpen mondtam el, hanem azért, hogy hitelesebbnek tűnjön, amit utána közöltem. Ennek lényege pedig az volt, hogy ezt az egész dolgot minél előbb be kell fejezni. Árt hazánk nemzetközi érdekeinek, hiszen államtitkokról, hírszerzésről van szó. A legfontosabb, hogy senkit nem szabad elmarasztalni csak azért, mert jogszerűen látta el vállalt feladatát.
– Nem adott választ a kérdés azon részére, hogy egy ilyen helyzetben Medgyessy Péternek le kellett-e volna mondania, ilyen felhangokat, igényeket ugyanis nem csak jobboldalról lehetett hallani. Elég, ha csak Kis Jánost, az SZDSZ első elnökét említjük. Mi a véleménye erről?
– Úgy látom, hogy mindenkinek sajátos helyzete volt annak idején, függetlenül a jobb- és a baloldaltól. Milyen jobboldali az, aki annak idején párttitkár volt. Nekem semmi bajom ezekkel az emberekkel, csak ne kérkedjenek azzal, hogy mindig is a demokrácia hívei voltak. Mindenkinek más volt a helyzete. Engem nem tudtak rávenni arra, hogy együttműködjek az állambiztonsági szervekkel, én diplomata voltam. Másfelől néha az állam érdeke sokkalta fontosabb és előbbrevaló az egyes személyes érdekeknél.
– Továbbra sem válaszolt a kérdésre. Az SZDSZ a botrány kirobbanásának napján megvonta a bizalmat Medgyessy Péter kormányfőtől, ön szerint le kellett-e volna mondania?
– Én mindvégig kiálltam a kormányfő mellett, egy pillanatra sem rendült meg az iránta érzett bizalmam. Egyébként lényegesen nagyobb volt azoknak a tábora, akik óvták a kormányfőt a lemondástól, mint azoké, akik azt követelték. Ezt támasztották alá egyébként a közvélemény-kutatási adatok is.
– Hazánk nemzetközi megítélésén ön szerint nem ront a kormányfő múltja körül kirobbant botrány?
– Biztos vagyok benne, hogy nem. A sevillai csúcstalálkozó eseményei egyértelműen bizonyították, hogy a Medgyessy-ügy semmilyen formában nem befolyásolja Magyarország megítélését.
– A botrány ellenére – legalábbis a felmérések szerint – Medgyessy Péter népszerűsége szárnyal és az MSZP támogatottsága is rekordokat döntöget, amit szakértők a száznapos program megvalósításának tulajdonítanak. Az óriási bérkiáramlás ön szerint nem veszélyezteti a költségvetés stabilitását?
– Felhívnám a figyelmüket arra, hogy ismert a Központi Statisztikai Hivatalnak az ország első öt hónapról szóló gazdasági és pénzügyi helyzetére vonatkozó felmérése. Ebben az időszakban a bérek reálértéke több mint 11 százalékkal emelkedett, és folytak el a milliárdok. Ez a bérkiáramlás és költekezés még az előző kormánynak tudható be. Én egyébként még tavaly felhívtam Orbán Viktor figyelmét arra, hogy milyen veszélyeket rejt magában a kormány osztogatása, amelyet nyilvánvaló kampánycélok motiválnak.
– Különösen ennek tükrében újból feltesszük a kérdést, hogy ö
béke
PM Orban Was Proven Right Again
