Kétségessé válhat az ipari parkok jövője

Levélben fordult Csillag István gazdasági és közlekedési miniszterhez az Ipari Parkok Egyesület (IPE) vezetősége, konzultációt kérve a Széchenyi-terv ipari parkokra vonatkozó pályázatának megszüntetése ügyében. Az IPE vezetői szerint a támogatások megszüntetése veszélybe sodorhatja az ott foglalkoztatott százhúszezer ember jövőjét, amely azért is lényeges, mert az ipari termelés negyedét, az ipari export negyven százalékát az ipari parkokban működő cégek adják.

Az Ipari Parkok Egyesület közgyűlése a megváltozott kormányprogram alapján tekintette át a parkok fejlesztési stratégiáját, ám ekkor még nem tudtak semmit a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) azon elképzeléséről, hogy megszüntetik a Széchenyi-terv ipari parkok fejlesztésére vonatkozó pályázatát – tudtuk meg Rakusz Lajostól, az IPE elnökétől. Mint mondta: az ipari parkok az utóbbi évek erőfeszítései eredményeként felülmúltak minden korábbi várakozást. A munkahelyteremtésben 120 ezer foglalkoztatottal az élen járnak, több mint hárommilliárd dollár tőkét sikerült bevonniuk a termelésbe, javult a termelékenység, amely az ipari átlag kétszerese. Az ipari termelés negyedét, az ipari export negyven százalékát a parkokban működő cégek adják. Az ipari parkok száma az előző időszakban folyamatosan bővült.
Néhány, az ipari parkok fejlődését veszélyeztető jelentős problémáról azonban nem szabad elfeledkezni. A parkok tőkeszegény vállalkozások. Döntő többségüknél az önkormányzat a tulajdonos, fejlesztésükhöz a központi támogatás, illetve a föld értékesítése adott fedezetet. Az utóbbi években az elnyerhető, vissza nem térítendő központi támogatás egy park esetében maximum kétszázmillió forint lehetett. Ez a támogatás a park létesítéséhez szükséges öszszeg tizenöt-húsz százalékát tette ki, ám nem minden park kapott ekkora segítséget. Mindebből fakadóan a másfél-két milliárd forint fejlesztési költségigényű ipari parkok az ingatlanhasznosítás lehetőségeit igen korlátozott módon tudták kihasználni, a terület értékesítéséből és nem bérbeadásából kellett és kell forrást szerezniük. A tőkebeáramlásban, a parkok teljesítőképességének növekedésében a korábbi évek egyenletesen magas dinamikája megtört. Gondot okoz az is, hogy nem jöttek létre tudományos parkok, jóllehet hazánk szellemi potenciálja erre kiváló lehetőséget nyújt. Nem működnek és nem jöttek létre olyan mechanizmusok, amelyek a parkok nyújtotta lehetőségeket szélesítenék az innováció, a felzárkóztatás, a szolgáltatások előmozdítása céljából. A nemzetközi ipari parki gyakorlat (a betelepült cégek versenyképességének előmozdítása) hazai meghonosítása, a parkok hálózattá szervezése még előttünk van.
Rakusz Lajos szerint ilyen helyzetben alapvető fontosságú, hogy az ipari parkok finanszírozását, a kormányzat szerepvállalását helyezzék új alapokra. A kormány is, a regionális fejlesztési tanácsok is állítsák előtérbe a hatékonysági szempontokat, s ennek megfelelően az ipari parkok lehetőségeit fokozottan aknázzák ki (innováció, felzárkózás, foglalkoztatás, struktúraátalakítás, ingatlanfejlesztés). A parkok funkcióinak kiterjesztése olyan működési költségekkel is jár, amelyeket az ipari parkok gazdaságosan nem tudnak kitermelni. Szükséges az olyan átmeneti finanszírozási formák létrehozása, amelyek során központi források segítenék az új tevékenységek beindítását oly módon, hogy fokozatosan csökkenne az állami szerepvállalás, ahogyan a piaci feltételek kiépíthetők.
Az ipari parkok fejlesztésében fordulatra van szükség. Eddig a válságkezelés, a munkahelyteremtés okán a helyi erőforrások mobilizálása volt a meghatározó. Az ipari parkok lehetőségeit azonban a szolgáltatások széles választéka, a regionális projektekbe kapcsolódás, a nemzetközi együttműködés kiépítése teszi kiaknázhatóvá. Sürgető ezen feladatok szakmai megalapozása, a tennivalók kidolgozása, mert enélkül a parkok nem tudnak felkészülni a minőségileg új feladatokra, különösen európai uniós csatlakozásunk kapcsán – nyilatkozta Rakusz Lajos.
Ki kell dolgozni a tudományos parkok létesítésének feltételrendszerét, ezen belül a finanszírozásukat, az egyetemi, akadémiai tudományos bázis bevonásának lehetőségeit, módszereit. Jelentős állami támogatással, befektetésösztönzéssel kellene előmozdítani biotechnológiai, információtechnológiai, elektronikai, anyagtechnológiai, agráripari tudományos parkok létesítését, az általában határozott szakmai profillal működő tudományos-technológiai parkok kialakítását.
Az ipari parkok számának növelése helyett a meglévő parkok működési feltételeinek javítására, gazdaságszervező képességének kiterjesztésére, informatikai rendszerének kiépítésére kell a hangsúlyt helyezni, ám ehhez központi támogatások szükségesek.