Kisvasutak Kelet-Magyarországon

Meseszerűek voltak, noha igen praktikus célokkal és okokból építették meg őket. A kisvasutakat – az 1435 milliméteres szabvány nyomtávszélességnél keskenyebb sínközű vaspályákat – rendszerint rövid távra, ipari hasznosításra hozták létre nagybirtokokon, bánya- és erdővidékeken. A csúnyán megszabdalt Magyarországon hírmondónak maradt kisvasutak megmentéséért idealista vasutasok és „civilek” küzdöttek, változó sikerrel.

Mentsük meg a kisvasutakat! jelszóval alakult meg 1993-ban a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány, amely a Kárpát-medence közlekedési és műszaki emlékeinek feltárását és népszerűsítését vállalta magára. Több színes képeskönyvecskét is kiadtak e tárgyban, amelyet nagy lelkesedéssel fogadtak a vasútszerelmesek, a kirándulók, a műemlékek iránt fogékonyak, és nem utolsósorban a kamaszok, a gyerekek.
Az 1870-től folyamatosan épülő keskeny nyomtávú vasútvonalakon mezőgazdasági terményeket, fát, követ, szenet szállítottak, de a személyforgalomban is hamar népszerűek lettek a kisebb helyeken, ahol más közlekedési formát nemigen leltek volna a lovas kocsizás mellett. Tusnádi Csaba Károly Magyarországi kisvasutak című kis könyvében fölsorolja azon vonalakat, amelyeket ma is használhatnak az utazók.
A XIX–XX. század fordulóján több ezer kilométer pálya épült ki, az első világháború sokkja után a maradék országrészen tovább bővült hálózatuk. Mind az Alföldön, mind a Dunántúlon olcsóbban tudtak vasutat építeni a közútnál, így inkább ezt választották. Még a második világháborút követően is az egyetlen biztos közlekedési eszközt jelentették helyenként a megmenekült „kávédarálók” vontatta kis vagonok. Tusnádi statisztikája szerint 1948-ban 2470 kilométernyi mezei és gazdasági, kétezer kilométernyi bánya-, 700 kilométernyi erdei és 150 kilométernyi iparvasutat tartottak számon.
Mondhatnánk, hogy a kisvasutak sorsát a haladás és a korszerűsítés pecsételte meg, hiszen a szállításban igen lecsökkent szerepük a század második felére, de az érzéketlenség is közrejátszott abban, hogy sokat megszüntettek, fölszámoltak. Az 1968-as gazdaságpolitikai koncepció a teljes hálózat felszámolásáról döntött, s az akkori nem létező civil társadalom némán nézte végig a pusztulásukat. A szocializmus idején alig nyílt mód arra, hogy egy nyilvánvalóan embertelen és a jövőre nézvést is ostoba döntést megakadályozzanak. Szerencsére akadtak lelkiismeretes vasutasok, köztük vezetők, akik mentették a mozdonyokat, a kocsikat, a tárgyakat, s egyes gazdasági vezetők is próbálták a maguk területén legalább azt megakadályozni, hogy ne szedjék fel a síneket.
A teherszállítás gyakorlatilag megszűnt a keskeny nyomtávú vasutakon, mára turisztikai látványossággá, idegenforgalmi programmá vált az ország legszebb tájain futó tizenkilenc vonal. Menetrend szerint közlekednek nyaranta a 380 kilométernyi vonalon a 760 és 600 milliméteres nyomközű kisvasutak, télen azonban pihennek.
Kelet-Magyarország, sőt az ország leghosszabb kisvasútja a Kecskemét–Rávágy tér–Kecskemét átrakó–Törökfái–Kiskunmajsa–Kiskőrös között halad. A Törökfái–Kiskőrös szakasz 46 kilométernyi pályáját 1948-ban adták át, míg az előbbi 53 kilométeren 1928-tól pöfögött a kis gőzmozdony. 1984-től Kecskemét átrakó – vagy mai hivatalos nevén Kecskemét KK – állomástól Bugac felsőig nosztalgiajáratot indítottak, amelyet ma is a bugaci kispöfögőnek becézett gőzmozdony vezet. Bugacpuszta a Kiskunsági Nemzeti Park gyöngyszeme, termőföldek és erdők, ősborókás övezi a romantikus vasútvonalat. A kecskeméti kisvasút állomásán a szegedi Vasúttörténeti Alapítvány keskeny nyomközű vasúti járműskanzent hozott létre. A muzeális értékű mozdonyok, kocsik a gyerekek és a vasútszerelmesek kedvencei.
A debreceni Zsuzsi erdei kisvasút az ország legrégebbi kisvasútja, gyakran hallani róla. Többször veszély fenyegette létét, amikor a rendes személyforgalmat 1977-ben megszüntette rajta a MÁV, a lakosság is tiltakozott ellene. A Debrecen–Fatelep–Nyírbéltek közti 48 kilométeres szakaszt 1882-ben kezdték építeni! Többszöri nekifutásra készült el a 950 milliméteres nyomtávú vaspálya, 1950-ig több lépcsőben bővítették. Az első mozdonyáról elkeresztelt Zsuzsi vonat kezdetben a guthi erdőben kitermelt fát szállította a debreceni fűrészüzembe, személyeket 1923-tól szállított. Úgy látszik, nem találták elég szerénynek a vaspálya méretét, s 1960-ban a nyomtávolságot tovább csökkentették 760 milliméterre. A megszállott vasútvédőknek és a lelkes lokálpatriótáknak köszönhetően él a vén vonal: hat éve önálló kht. üzemelteti az erdei kisvasutat. Gyönyörű az erdőspusztai táj, amelyen a sínek elvezetnek.
Debrecen vidámparkja is dicsekedhet kisvasúttal, a modernkori gyermekvasút alig egy kilométernyi hosszúságát egy körívvel is kiegészítették. A felsőtárkányi erdei vasút az egri érseki uradalomnak köszönhetően készült el 1915-ben, először lóvasútként. Fakitermelésre és -szállításra használták a szállító alkalmatosságot, később gőzüzemű vasút váltotta fel az élő vontatmányt. A históriához tartozik, hogy a Felsőtárkánytól az egri faraktárig kiépített vonalat tovább bővítették 1920– 21-ben. A bérlő Kromberver Mátyás és Tsai Rt. és a felnémeti hordógyár egyesült, s még egy tíz kilométernyi kötélpályát is csatlakoztattak a megnövelt sínpályához. A Hór-völgyből Határ-lápáig vezetett a pálya, az üres kocsikat gőzmozdonyokat húzták fel a hegyre, ahonnan fával megrakodva szabadon futottak le Felnémetre és Egerbe. Az államosításkor a vonal 33 kilométeres volt, 1953-tól még személyszállítás is történt rajta. Sajnos, 1995-re elbontották a hálózatot, csupán öt kilométer vaspálya maradt meg, de e szakasz is páratlan élményt nyújt az utasoknak.