Lehetett volna másként, mint- hogy a MÁV-nál visszaállítják a munkaviszonyát? Hiszen magabiztosan nyilatkozott arról, hogy az új menedzsment felülvizsgálja és várhatóan megváltoztatja a felmentéséről szóló döntést. Lehetett hallani olyan véleményeket is, hogy a Medgyessy-kormány által kinevezett új MÁV-vezérigazgató biztosan visszahelyezi önt állásába, sőt tény, hogy Kiss Péter munkaügyi miniszter személyesen kereste meg önt, úgymond „tájékozódott” az ügyében.
– Nem olyan nagy baj az, hogyha egy ilyen konfliktus a tárgyalóasztalnál megoldódik. Remélem, hogy ez még a Magyar Nemzetnek sem jelent problémát. Egyszerűen arról van szó, hogy a MÁV leköszönt vezetése még egy utolsót akart rúgni elsősorban a szakszervezeten, másodsorban rajtam. Egy hajánál fogva előrángatott üggyel, hamis érvvel próbálta alátámasztani az elbocsátásomat, aminek semmi köze nem volt a kollektív szerződéshez.
– A MÁV új vezérigazgatója hivatalba lépésekor azt mondta, hogy két hétig semmilyen ügyben nem kíván nyilatkozni. Ebben az időintervallumban mégis megszületett az ön munkaviszonyának visszaállításáról szóló döntés. Mi történt?
– A MÁV új vezetése nem azt mondta, hogy két hétig semmiről nem dönt, hanem azt, hogy nem nyilatkozik semmiről a sajtónak. Ez nagy különbség. Ezzel együtt az én ügyemben kiadtak egy nyilatkozatot, hiszen belátták, hogy az elbocsátásom jogszerűtlen lépés volt. Egyszerűen erről van szó, semmi „bratyiról”. Olyannyira nincs bratyi a dologban, hogy sem a kirúgatásomban, sem a visszavételemben nem vettem részt személyesen, hanem a képviselőm járt el az ügyemben. Az új megállapodást is ő írta alá helyettem.
– A vasutas-szakszervezetek közül a VDSZSZ nevezhető a legkeményebbnek. Felmondták például a hároméves megállapodást, mert kevesellték az abból következő tizenegy százalékos béremelkedést. Milyen bérfejlesztést követelnek jövőre?
– A VDSZSZ nagyon következetes, a vasutasok érdekeit bátran megfogalmazó és azokért bátran kiálló szakszervezet. Az ez évi, illetve a jövő évi bérfejlesztéssel kapcsolatban is körvonalazódni kezd az álláspontunk. Hiszen azért mondtuk fel a hároméves megállapodást, mert úgy éreztük, hogy ez a vasutasoknak rossz eredményeket hoz. Az idén tizenegy százalékos reálkereset-növekedés várható, miközben a vasutasoké mindössze két százalék körüli lesz. Két év alatt mintegy 10-13 százalékos lemaradása van a vasutasságnak, amit az ősz folyamán szeretnénk kompenzáltatni. 2003-ban már erre szeretnénk a bérfejlesztést a vasutasoknak.
– A vasutas-szakszervezetek a leköszönő MÁV-vezetés végkielégítésével kapcsolatban hallatják hangjukat. Lehet-e tudni, hogy a társaság új menedzsmentjének szerződésében mi szerepel a hasonló esetekre vonatkozóan?
– Nem tudjuk, hiszen magánügy, hogy a menedzserszerződésekben mi áll. Akkor válik közüggyé, ha kiderül.
– De akkor már késő.
– Ha a kormány korlátozni akarja a végkielégítés mértékét, akkor ez az új vezetésre is vonatkozik, hiszen a törvényi szabályozás viszszahat az ő szerződésükre is.
– Májusban negyedszer választották újra a Liga elnökének. Ebből az következik, hogy a tagság elégedett a munkájával. Ön hogy ítéli meg a saját tevékenységét?
– Nem nekem kell magamat értékelnem, de nagy elismerésnek tekintem, hogy negyedszer is megválasztottak. Ráadásul teljesen szokatlan módon, az idén még ellenjelölt sem volt. Ezzel együtt nem kritikátlan a Liga belső élete, ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van, hiszen elég sok probléma adódik. A kongresszuson voltak viták a beszámoló és a program körül is.
– Azt mondják, hogy rendszerváltáskori helyzetükhöz képest az MSZOSZ és a Liga az a két szakszervezeti konföderáció, amelynek pozíciói a leginkább leromlottak. Ezért is szorgalmazzák a fúziót.
– Ez nem így van, a Liga pozíciói nem gyengék. Való igaz, hogy a rendszerváltás körül, amikor a Liga az Ellenzéki Kerekasztalban tevékenykedett, rendkívül erős volt. De mivel egy szakszervezetnek nem politizálnia kell, hanem a munkavállalói érdekeket védenie, bekövetkezett egyfajta törés. Abban az időben nagyon sok konfliktus volt, ekkor váltották le Őry Csabát az elnöki posztról. A Ligának nem volt elnöke, csak egy triumvirátusa. Szerintem ez volt a mélypont. 1994-ben a Horn-kormány lépett hivatalba, 1998-ra a Liga már majdnem kiszorult az érdekegyeztetés rendszeréből. Ehhez képest ma senkinek nem jut eszébe, hogy a Liga ne legyen ott. Hangsúlyoznám, hogy a Liga anyagi helyezte nem rossz, hiszen a vagyonmegosztás után neki járó összes ingatlannal ma is rendelkezik. Az pedig, hogy a Liga és az MSZOSZ az elmúlt négy évben talán a legkövetkezetesebben képviselte az együttműködés álláspontját, nem szégyen. Bizony az élet azt mutatta, hogy a szakszervezetek ilyen töredezett állapotban nem túl hatékonyak.
– Akkor kis iróniával mondhatjuk, hogy a Liga az Orbán-kormány alatt erősödött meg újra.
– Nem az Orbán-kormány, hanem inkább a Liga új vezetése alatt. Az Orbán-kormány idején a szakszervezetek – mivel a kabinet tevékenységében zsigeri szakszervezet-ellenességet lehetett érezni – összefogtak, összesodródtak. Más szempontból viszont – jogosítványai korlátozása, anyagi helyzetének szándékos rontása miatt – nagyon súlyos károkat szenvedett el a szakszervezeti mozgalom.
– Nehéz úgy kormányozni, hogy szakmai kérdésekben egyes szakszervezetek politikai szempontokat képviselnek…
– Nem szerencsés, ha egy szakszervezet szerepet téveszt, és az érdekvédelmi munka helyett politizál. Ez a Ligára nem érvényes. Statisztikai adatok és elemzések szerint a Liga az a szakszervezet, amely a rendszerváltás óta a legtöbb konfliktust vállalta a munkavállalók érdekében, és nem azt vette számba – mint ahogy ezt egyes szakszervezetek teszik –, hogy éppen milyen színezetű kormány van hatalmon.
– Hogy erősödhetnek meg ismét a szakszervezetek? Hiszen említette, hogy széttöredezett a mozgalom. Közben egyre csökken a taglétszám, és egyre szűkül a beszervezhető emberek száma is.
– Ennek módja, ha a szakszervezetek társadalmi elismertsége nő.
– Ezt hogy kell érteni?
– Úgy, hogy kormányzati szinten szóba állnak a szakszervezetekkel, és megállapodásokat kötnek velük makroszinten is. A szakszervezeti tisztségviselők védelmét lehet erősíteni törvényi szinten is, és egyáltalán: ha anyagilag hagyják a szakszervezeteket megerősödni. A Medgyessy-kabinet egyik első intézkedése például az volt, hogy törvénybe foglalta: ha a szakszervezeti tag kéri, hogy a fizetéséből vonják le a díjat, akkor a munkáltató nem mérlegelhet, hanem köteles azt megtenni. Ez például húsz-harmincszázalékos anyagi bővülést jelent a szakszervezeteknek, ráadásul a munkáltatónak is ez a legolcsóbb. A szakszervezetek különféle, a társadalom számára is értékes tevékenységének esetleges költségvetési vagy egyéb forrásokból való támogatása sem Istentől való elrugaszkodás. A szakszervezetek különféle felelős tevékenységekbe – például a foglalkoztatást elősegítő intézményrendszerbe – való bevonása mind beágyazottságukat, mind társadalmi elismertségüket növeli. Most itt van a szocialista–szabad demokrata kormányzat, amely nyíltan vallja: abban érdekeltek, hogy a civil szervezetek, köztük a szakszervezetek, erősödjenek.
– Beszéljünk az országos szintű érdekvédelemről. Tavaly hosszas tárgyalás után 8–10,5 százalékban határozták meg a szociális partnerek az országos bérajánlás mértékét. Az új kormány kimondta, hogy jövőre nem tartható ez a bérkiáramlás. Milyen álláspontot képviselnek majd az őszi bértárgyalásokon a szakszervezetek?
– Én a kormányzati kommunikációból azt olvastam ki, hogy jövőre nem lehet az idei reálbér növekedéséhez fogható összegre számítani, tehát valószínűleg nem lesz tizenegy százalékos reálbér-növekedés 2003-ban. Ezt nagyon sajnálom, mert az uniós felzárkóztatásnak ez egy nagyon fontos kérdése. Nyilvánvaló, hogy a szakszervezeteknek is bele kell gondolniuk szakmailag abba, hogy a GDP-növekedés két-háromszorosának megfelelő reálbér-növekedés nem tartható. Ez nem visszafelé haladás, egyszerűen arról van szó, hogy az Orbán-kormány ideje alatt a GDP-növekedés ötven százalékáért kellett küzdeni, most pedig azt kell belátni – én legalábbis közgazdászként belátom –, hogy nem tartható hosszú távon a GDP mértékét két-háromszorosan meghaladó reálkereset-növekedés, mert ez vissza fog ütni az inflációban és végül inflálódik az, amit eddig megszereztünk. Ez nem politikai megközelítés, nincs szó a szakszervezetek attitűdváltozásáról.
– Mi a véleménye az érdekegyeztetésben bekövetkezett változásoktól?
– Nagy reményeket fűzök a most megalakult érdekegyeztetéshez, ahová olyan kérdések kerültek be, amelyeket az Orbán-kormány idején ki kellett iktatni. Ilyen például a makroszintű ügyekben való konzultáció, amely nagymértékben befolyásolja azokat az ügyeket, amelyek a munkavállalókat érintik. Azt látom, hogy a Medgyessy-kormány ezt nagyon szilárdan elhatározta, ellentétben a Horn-kormánnyal, amely alatt kiszorítósdi folyt az egyébként is formális érdekegyeztetésben. Ekkor a nekik rokonszenves szakszervezetekkel egyeztettek a függöny mögött, majd a függöny mögül kilépve „lecsekkolták” azt, amit a számukra kellemetlen szakszervezetekkel meg sem beszélték. Az Orbán-kormánnyal nem lehetett érdemben tárgyalni, számomra úgy tűnik, hogy a Medgyessy-kormány őszintén változtatni akar ezen.
– Az Orbán-kormány idején tucatnyi ülésen tárgyaltak a Munka Törvénykönyvéről az OMT-ben. Ugyanígy tárgyaltak a minimálbérről is, miközben a szakszervezetek azt mondták: a kormány kivette az OMT hatásköréből a minimálbér meghatározásának jogkö-rét. Ehhez képest az új kormány a hivatalos érdekegyeztetést megkerülve, egyoldalúan döntött az Munka Törvénykönyvéről és a minimálbérről is. Mit gondol ön erről?
– A szocialista kormány hatalomra kerülése után azt a módszert alkalmazta, amit a Fidesz- kormány is alkalmazott akkor, amikor az olyan nagy értéknek tekintett társadalombiztosítási önkormányzatokat képviselői indítványokra szüntette meg. A szocialista kormány ezt a fogást lemásolta, de most a munkavállalóknak pozitív döntést hozott meg ugyanezzel a technikával. Meg kell mondanom őszintén, hogy én a korrekt, kulturált, jogszerű működéssel értek egyet. Most viszont úgy érzem, hogy egy olyan hiba lett kiigazítva, amit az Orbán-kormány idején el kellett szenvednünk az MT-módosítása kapcsán. Azt remélem, ezzel véget érnek az ilyen típusú megoldások és bárki kerül hatalomra, az a kiszámítható, átlátható szabályok szerint jár el. A Liga a jövőben nem igényli azt, hogy akár a szakszervezetek számára kedvező döntést hozzanak meg anélkül, hogy abban a korrekt eljárást mellőzik. Én lezártnak tekintem ezt a dolgot, és remélem, hogy a Liga tagsága ellen sem hoznak majd ehhez hasonló módszerrel döntéseket.
Gaskó István közgazdász. Sajószentpéteren született 1954. július 21-én. 1972–75 között a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán, 1981–86 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte tanulmányait. 1975–90 között MÁV-tisztviselő, Ormosbányán állomásfőnök, Kazincbarcikán, majd Budapest-Rákosrendezőn körzeti gazdasági üzemfőnök-helyettese, a Budapesti Igazgatóság gazdasági főmunkatársa. 1980–88 között az MSZMP tagja, 1989-ben lép ki. 1989-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt alapító tagja, 1989–90-ben a párt alelnöke, valamint a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain az MSZDP tárgyalódelegációjának vezetője. 1989-ben a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének alapító tagja, 1990-től ügyvezető elnöke, 1991-től elnöke. 1993–94 között a Liga alelnöke, 1996-tól pedig elnöke. Nős, egy fiúgyermeke van.
Tiltakozó szakszervezetek. Érthetetlen és elfogadhatatlan az MSZOSZ elnökségi tagjának, Sáling Józsefnek a Népszabadság tegnapi számában tett nyilatkozata. A kormányváltás után alig meginduló érdekegyeztetésben a munkavállalókkal és érdekeikkel szembefordult az MSZOSZ képviselője, ártva a munkaügyi kapcsolatoknak, megkérdőjelezve saját országos szakszervezeti szövetségének szavahihetőségét, hitelességét – olvasható a másik öt, országos szakszervezeti konföderáció tegnapi közös közleményében. A szövetségek a nevezett nyilatkozatot szakmaiatlannak és hibásnak tartják, vádaskodását teljes mértékben visszautasítják – áll a dokumentumban. A Népszabadságban tegnap megjelent Vita a munkavállalói oldalon című cikkben az MSZOSZ elnökségi tagja ugyanis azt állította, hogy az ágazati szakszervezetek közül többen jelezték: elfogadhatatlannak tartják azt a tizenkét éves gyakorlatot, hogy a makroszintű érdekegyeztetés plenáris munkájában csak a konföderációk vesznek részt. Sáling szerint ehhez hatalomféltés és a pénz miatt ragaszkodik az öt szakszervezeti szövetség. Az öt konföderáció tegnapi közleménye szerint azonban a vita nem a munkavállalói oldalon, hanem az MSZOSZ-en belül zajlik. A dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács megalakításáról szóló megállapodást július 26-án az MSZOSZ is aláírta.
orbán viktor
Orbán Viktor: A sorsunkról döntünk áprilisban
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!