Feltehetőleg nem érte önöket meglepetésként Orbán Viktor felkérése a Szent István-terv kidolgozására. Egyeztettek a bejelentés előtt?
– Nem volt szükség hosszabb egyeztetésre a bejelentés, pontosabban a felkérés előtt. A polgári kormány miniszterelnöke végiggondolta, hogy egy nagyívű tervvel miként lehetne távlatos, inspiráló válaszokat adni az előttünk álló esztendők kihívásaira, mi pedig – mint ahogy tettük eddig is – készek vagyunk válaszokat keresni a nemzeti sorskérdésekre. Orbán Viktort több mint egy hete kértük fel, hogy tartson előadást szombati rendezvényünkön, ő pedig úgy látta jónak, hogy éppen most hozza nyilvánosságra elképzeléseit. Feltehetőleg tudatában volt – ismerve eddigi tevékenységünket –, hogy válaszunk nem lesz elutasító. A mi szervezetünk ugyanis alakulása óta, hét éve járul hozzá, hogy a polgári szemléletmódot tudományosan, ám mégis közérthetően artikulálja a magyar közéletben, távlatos gondolatok megfogalmazásával.
– Mindig hangsúlyozták, hogy nem folytatnak direkt politizálást, ám sokan mégis a polgári kormányzathoz kötötték tevékenységüket az elmúlt négy évben. Menynyiben változott státusuk most, hogy baloldali a kabinet?
– Elöljáróban hangsúlyozom: a Professzorok Batthyány Köre egyetlen fillér támogatást sem kapott az előző kormányzat idején. Nem is kért, mivel ezzel is jelezni kívánta, hogy nem a mindenkori kormányzathoz kötődő szervezet, s nem a politikai vezetés szempontjait tartja szem előtt. Ebből a szemszögből tehát a státusunk változatlan. Abból sem csinálunk viszont titkot, most sem, hogy a világról és a magyarságról alkotott nézeteink jóval közelebb állnak a polgári kormány és Orbán Viktor nemzetről, politikáról vallott elképzeléseihez, mint a jelenlegi miniszterelnökéihez. Szakmai munkánkat, célkitűzéseinket tehát semmiben sem befolyásolja, hogy jelenleg olyan kormány működik Magyarországon, amely eltérően gondolkodik a sorskérdésekről. Összefoglalva: a politikai környezet változott, nem pedig az álláspontunk. Az Orbán-kormány odafigyelt a Professzorok Batthyány Köre munkájára. A Medgyessy-kormány eddig még nem jelezte, hogy fogékony lenne a gondolatainkra.
– S ha mégis megkeresnék önöket? Boross Péter volt miniszterelnök véleményére például kíváncsiak voltak, hiszen beválasztották a Sólyom-bizottságba.
– Fogalmazzunk úgy, hogy a mi körünk szabad emberek társasága, s minden tagunk Magyarország érdekében fejti ki tudományos tevékenységét. Ilyen megközelítésben tehát szakmai munkánkkal a mindenkori kormányzat feladataiban is részt vállalunk. Az eddigi jelek szerint azonban nemcsak bennünk, de a baloldali kormányban sem fogalmazódott meg a konkrétabb együtműködés szándéka. Szerintem nem is lenne igazán reális ez a felvetés, mivel mi világosan megfogalmaztuk, hogy polgári értékrendet követünk, Medgyessy és kabinetje pedig egyértelművé tette, hogy ők nem ezt az irányvonalat képviselik.
– Hangsúlyozza ugyan, hogy tevékenységük nem aktuálpolitikai természetű, ám az egyes döntések a hosszú távú nemzeti kérdéseket is befolyásolják. A Medgyessy-kormány például szavakban támogatja a kisvállalkozásokat, ám döntő részüket kényszervállalkozásként aposztrofálja, s adó- és illetékemeléseket, szigorú ellenőrzéseket helyez kilátásba és foganatosít velük szemben. Ugyanilyen furcsaság, hogy Medgyessy Péter egyfelől az infláció további csökkentése mellett kardoskodik, másfelől viszont „túlságosan erősnek” találja a forintot, holott a két óhaj kizárja egymást.
– Aktuálpolitikai kérdésekkel nem lenne célszerű foglalkoznunk, ám, ha a mostani kormányzati döntések hosszabb távú hatásait nézzük, aggodalommal töltenek el a kilátások. Az ígéretek ugyanis külön-külön rendben lévők, hiszen jó, ha az egészségügyben, oktatásban növekednek a fizetések. Ha viszont egybevetjük az ígéreteket, inkoherens, azaz egymást kizáró döntések képe rémlik föl előttünk, ami a gazdasági sodródás felé mutat. Nem áll össze egységes gazdaságpolitikai koncepció, a száznapos ígéretek jövő évi költségvetési következményeinek a jelek szerint nincs semmiféle fedezete. Nagy az aggodalom bennem, mert szinte naponta elhangzik, hogy mi történt a száz napban, de arról már sűrű a hallgatás, hogy mit tartalmaz a 2003-as büdzsé.
– Az igazság pillanata azonban eljön, hiszen csakhamar be kell nyújtania a kormánynak a költségvetést.
– Erős kétségeim vannak az iránt, hogy az önkormányzati választások előtt eleget mernek tenni ezen törvényes kötelezettségüknek. Az okok eléggé kézenfekvők, hiszen egy olyan törvényről van szó, amely sokkal lényegesebb, mint azok a törvénymódosítások, amelyekkel a polgári kormány alatt létrejött pénzügyi forrástöbbletet elosztották. Az óriási médiakampány elfedi ezt az elemet, ráadásul mindenki kap majd a megemelt fizetéséhez egy levelet is, amelyben a kormányzat arra emlékezteti az embereket, hogy a jelenlegi kabinetnek köszönhető a fizetések emelése. Így csak az önkormányzati választások után, illetve 2003-ban derül majd ki, hogy az ígéretek és a kormányzati teljesítés messze nincs összhangban. A helyes gazdaságpolitikának a hosszú távú, stratégiai célokból kell levezetnie a napi politikai, szakmai döntéseket, és nem fordítva.
– Pedig mintha gondolkozna hosszabb távra is ez a kormány. A munkaadókat például arra akarták rábeszélni, hogy jövőre három százalék legyen a plafon a fizetésemelésekben. Igaz, ez nem igazán harmonizál a jóléti rendszerváltás programjával.
– Orbán Viktor ezért is emelte fel a szavát a furcsa szándék ellen, hiszen ezzel nem csupán saját programjukkal haladnak szemben, hanem az ország érdekeivel is. Az EU-csatlakozás előtt ugyanis létkérdés a bérek felzárkóztatása vagy legalább közelítése az uniós átlaghoz, enélkül a magyar lakosság bérrabszolgastátusra lenne kárhoztatva. Az ilyen alacsony és nem emelkedő bérszínvonal az uniós csatlakozás gátja is lehet. A jelenlegi kormányzat azonban megkísérli palástolni ezt a tényt, s a piaci alkudozás szintjére sülylyesztve a társadalmi párbeszédet csupán azt nézi, mennyi pénzért milyen kör támogatását tudja elnyerni.
– Hát azoknak a szavazataira biztosan nem spekulál a mostani kormány, akiket leváltott mindennemű pozícióból. A kabinet példátlan buzgalma következtében a hozzátartozókkal együtt nem is elhanyagolható ez a szavazói kör, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy még nem is látszik a folyamat, vagyis az alagút vége. Egy polgári értékrendet valló tudós szervezetnek erről is kell véleményének lennie.
– Egy demokráciában természetes, hogy egy politikai váltás után a miniszterek és a politikai államtitkárok változnak, és legközelebbi munkatársaikat más beosztásba helyezik. Az már egészen más megítélés alá esik, hogy a szakmai vezetőket is leváltják. Ez példátlan a rendszerváltozás óta eltelt időszakban. A köztisztviselők széles körének szélnek eresztése abszurd, hiszen mi lenne, ha minden kormányváltáskor elbocsátanák az egyetemi rektorokat, tanárokat vagy a klinikaigazgató egyetemi tanárokat is.
– Lehet, hogy úgy gondolták, mint a klasszikus bohóctréfában: „van másik”, azaz mindenki pótolható és cserélhető.
– Csakhogy korántsincs így. Gazdagok vagyunk ugyan szürkeállományban, de nincs két köztisztviselői karunk és nincs két szakembergárdánk. Még egy példát említek a leváltások veszélyeire. Elbocsátották az Oktatási Minisztériumból sokak mellett Szabó Gábor helyettes államtitkárt is, akinek a nevéhez egy nagyívű terv, a nemzeti kutatás-fejlesztési program vezetése fűződik. A mai tudományos életben senki nincs, aki megkérdőjelezné a hozzáértését, mégis leváltották, ezzel veszélybe sodorva egy tízmilliárd forintos, életfontosságú program véghezvitelét. Medgyessy Péter azt mondta, hogy mindazok a köztisztviselők, akik tisztességesek és értik a szakmájukat, a helyükön maradhatnak, ám tetteivel saját maga anullálta a szavai hitelét. Ma is szeretném tudni, Szabó Gáborral kapcsolatban melyik nem teljesült. Ijesztő és szomorú egyébként, hogy még azokat is elmozdították pozíciójukból, akiket még ők neveztek ki előző kormányzásuk idején. Csupán az volt a bűnük, hogy nem voltak ellenségesek a polgári kormánnyal szemben. Kiváló vállalkozókra és egyetemi tanárokra, nagy tudású közigazgatási dolgozókra van szükségünk az uniós csatlakozáshoz, ezért igen veszélyes a szakembergárda, az értelmiség sorainak szétzilálása. Amivel tehát a polgári kormányt – igaztalanul – vádolták, azt ők háromszorosan váltják valóra.
– A baloldali kabinet az országegyesítést tűzte zászlajára, s talán ennek jegyében szólította meg a volt kormánytagokat is. A Mécs-bizottságtól minden volt miniszter és államtitkár levelet kapott, nyilatkozzék esetleges állambiztonsági kapcsolatairól. Ön is hozzájárult személyes adatainak nyilvánosságra hozatalához.
– Úgy vélem, a Fidesz hibát követett el azzal, hogy megszavazta a parlamenti vizsgálóbizottság létrehozatalát, miután azonban az Országgyűlés megszavazta, én is levelet küldtem Mécs Imrének, amelyben hozzájárultam a rólam szóló – nem létező – adatok nyilvánosságra hozatalához. Nem értettem egyet a bizottság létrejöttével, mert kezdettől látható volt, hogy egyetlen céljuk a politikai ellenfelek kompromittálása.
– Lehetséges, hogy úgy érezték egyesek: Mécs Imre személye garanciát adhat a korrektségre.
– Ha ez így van, igen rosszul gondolták. A Mécs-bizottság kezdettől igyekezett összemosni a titkosszolgálatok által zaklatottak és zaklatók közötti határvonalat. Igen aljas eljárás ugyanis, hogy úgy tüntették fel, mintha ezek a sikertelen vallatási dokumentumok az együttműködés elemei lennének. Biztos vagyok azonban, hogy a közvélemény döntő többsége helyesen értelmezi a Mécs-féle csonka bizottság kormánypárti felének szégyenteljes ügyeskedését. Az emberek számára, szerintem, világossá vált, hogy ügyködésük a polgári kormányok egyes tagjainak befeketítésére kudarcba fulladt, miközben saját portájuk előtt óvakodnak söpörni.
Ukrajna
Mocsárba süllyedt ukrán jogállamiság
