Digitális stílus

Az alkonyatkor néhány lépés távolságból akár hazánk kormányának is nézhető főcsoportfőnökség (továbbiakban: kormány) kizárólag a kommunikációs térben tevékenykedik, mégpedig megalakulásától kezdve. A sokszínű valóságot, ahogy a kezük ügyébe kerül, azonnal felszeletelik, az így kapott részeket digitalizálva bocsátják rendelkezésünkre. Mégpedig bitenként, ami a számítástechnikában tudvalevőleg az információ legkisebb egységét jelöli. Magyarul szólva a bit nem más, mint egy eldöntendő kérdésre adott határozott válasz, tehát: igen vagy nem (az informatikában 1 vagy 0). A stílust alighanem a kormányfő személyéhez választották, ő ennyit tud folyamatosan elmondani. Egy számítógépnek ez tökéletesen megfelel, az ő világa így teljes, de mi talán mégis többet érdemelnénk. Szép példája volt például a digitalizálásnak a száznapos milliárdeső (1) és az üresen örökölt kassza (0), hogy helyhiány miatt a többiről (1) most ne is essék szó (0).
Legutóbb a kormány eldöntötte, hogy jövő év március 15-én márpedig népszavazás lesz Magyarország uniós csatlakozásáról. A dátummal szemben két komoly ellenérvet vonultatott fel az ellenzék. Az első, hogy a népszavazásról szóló, jelenleg is hatályban lévő törvény szerint ez az aktus nem eshet nemzeti ünnepre. Az igazságügy-miniszter szerint azonban eshet (1). „A megoldás jogdogmatikailag nem tökéletes, de tekintettel a kivételes alkalomra, megengedhető”, nyilatkozta Bárándy Péter, aki magába az alkotmányba hegesztene be egy pontot, amely külön rendelkezne az EU-referendumról. A másik ellenvetés szerint a szóban forgó napon még nem lesz végleges a csatlakozási szerződés szövege, ami szerfölött érdekes helyzet, lakást vagy autót bizonyosan nem vennénk ilyen paraméterekkel, de az Európai Unióhoz való csatlakozás egy cickány ügy, úgyhogy hadd szóljon, véli nyilván a kormány. Szerintük március 15-re már nyilvánosak lesznek a szerződés akkor már csaknem véglegesnek tekinthető pontjai, tehát birtokában leszünk a kellő ismereteknek (1). (Egyébként: önök vásárolnának bármit is egy csaknem végleges szerződésre alapozva?) Később az EU-csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítás ügyében négypárti egyeztetésre hívták a parlamenti pártokat (1), igaz, hogy a munkanapokat alapul véve másnapra és a meghívóhoz mellékelt tervezet nélkül, de mégis. Azok nem mentek oda, mi több, kifogásaikat továbbra is fenntartják, tehát, sugározza a kormányzati kommunikáció, az ellenzék gátolja Magyarország uniós csatlakozását (0).
Ez utóbbi az egyetlen és szilárd következtetés, amit le tudnak szűrni az ellenzék reakcióiból. Ha Orbán Viktor a magyar gazdák érdekeinek markáns védelmére figyelmeztet, ha a kis- és középvállalkozások megerősítését várja, ha a bérek emelésének fontosságáról beszél, a koalíciós válasz mindig a bit szintjén marad: Orbán és a polgári oldal kerékkötője Magyarország uniós csatlakozásának (0). Minden frekvencián ezt rezonálják a kormány és a koalíciós pártok kulcsemberei, akik amúgy maguktól is olyan politikusok, hogy a torkukra forrasztani a szót legfeljebb pákával lehetne.
A kétpártira karcsúsodott egyeztetés mellesleg felemásan sikerült, a felek elbizonytalanodtak, mint a vett malac, de azért változatlan formában beterjesztik a parlament elé a tervezetet (1), valamint összehívnak egy másik négypárti egyeztetést is (1). Mindazonáltal már most bizonyosra vehető, hogy az ellenzék erre akár elmegy, akár nem, az alkalomhoz választandó stratégiájával akadályozni fogja Magyarország uniós csatlakozását (0), legalábbis az alkonyatkor néhány lépés távolságból akár hazánk kormányának is nézhető főcsoportfőnökség (előzőekben: kormány) meglátása szerint.