Forradalmi felkelőcsoport a Corvin közben

Egy üres telek állt a mai Corvin köz helyén az első világháború idején, amely egészen a Kisfaludy utcáig húzódott. A XIX. század végén itt működött a Gschwindt-féle tisztasági fürdő, ahová lóvasúttal juthattak el a vendégek. A fürdő megszűnt, majd a telek a józsefvárosi gyerekek játszótere lett. A Corvin mozi húszas években emelt épülete 1956 októberében a forradalmi alakulatok egyik bázisa volt. A katonai bizottság és a HM vezető tisztjei október 27-én megállapodtak abban, hogy 28-án reggel megkezdik az „ellenforradalmi” csoportosulás kiirtását. A Corvin közi felkelők csoportja a Pongrátz fivérek irányításával 1956. október 24-én alakult meg, s november 3-ra már három zászlóaljba tömörülve háromezren is voltak. A főváros legnagyobb és legjobban felszerelt csoportosulása volt. A felkelők követelték a kormánytól, hogy vonják ki hazánkból a szovjet csapatokat, szüntessék meg az egypártrendszert, vonják be a nemzetőrségbe a felkelőket. Szerepelt az elképzelések között az ÁVH leszerelése, az ideiglenes kormány megalakítása, valamint az általános amnesztia és a szabad választások kiírása.
„A Corvin köz híre bejárta Budapestet és a srácok egyre jöttek. Érdekes jelenség, hogy a bátorság éppen annyira ragadós, mint a félelem. A kíváncsiskodóknak csak néhány percet kellett beszélni egy corvinistával és látni a harcok eredményét ahhoz, hogy ő is keressen egy fegyvert magának. Corvinista lett belőle, és éppen úgy megállta a helyét, mint az öregek. Ha egyszer valaki átesett a tűzkeresztségen, azt már elzavarni sem lehetett onnan. Célunk pedig köztudomású volt. A magyar nemzet szabadsága! Azoknak a srácoknak, akik ezekben a napokban fegyvert fogtak, a hazaszeretet nem csak üres szólam volt, hanem azt szívük mélyén érezték. A hazáért és a szabadságért készek voltak életüket is feláldozni. Sokan meg is tették, áldott legyen emlékük” – írta a pesti srácokról visszaemlékezésében Pongrátz Gergely.
A politikai és katonai élet vezetősége egyértelműen a Corvin közt, azon belül is a mozi helyiségét tekintette a felkelés bázisának, így október 26-tól készültek a likvidálására. Sőt egyes források szerint még aznap elkészült a terv az épület megsemmisítésére. A Központi Vezetőség Katonai Tanácsa a szovjetek támogatásával szét akarta lövetni a területet.
A katonai bizottság és a HM vezető tisztjei október 27-én megállapodtak abban, hogy 28-án reggel megkezdik az „ellenforradalmi” csoportosulás kiirtását. A szovjet parancsnokság eredetileg azt tervezte, hogy fegyveresekkel és tankokkal szétlövetik az épületet, de a Központi Vezetőség a helikopteres támadást javasolta. A katonai bizottság részéről olyan terv is felmerült, hogy a csatornarendszeren keresztül közelítik meg a mozi helyiségeit, de térképek híján ezt az ötletet elvetették.
A terv a következő volt: a szovjet harckocsik gyors menettel eljutnak a Corvin 3. utcai bejárójáig, lefogják tüzükkel a környező házak esetleges tűzfészkeit, majd a magyar gyalogság indul támadásba, és megsemmisíti, illetve foglyul ejti az ellenforradalmárokat.

A támadást Tóth Zoltán alezredes csapata, valamint a Zrínyi Akadémia tisztjeiből toborzott alakulat hajtotta volna végre. Ez utóbbit Szűcs Miklós hadműveleti csoportfőnök-helyettes válogatta.
Az akció kitervelői nem számoltak azzal, hogy a T–54-es és T–34-es harckocsik nem tudják elfoglalni a keskeny utakon a tüzelőállásokat, mert nem alkalmasak rá. Arra sem gondoltak, hogy az utakat borító beton eltérítheti a repeszgránátok szilánkjait, és ezzel a támadók elsősorban saját magukat veszélyeztetik. A támadás október 28-án 8 órakor kezdődött volna. A kijelölt egység 7.30-tól a Szabadság híd pesti hídfőjénél várakozott. Hat harckocsit küldtek előre: miután a három T–34-es másfél óra múlva sem tért vissza a Corvin irányából, három T–54-est küldtek felderítésre. Közülük egy kiégett a mozinál, egy pedig megroncsolódva tért vissza. A roncsok elállták a Szabadság hídnál várakozó alakulatok útját, így a roham meghiúsult. A kidolgozatlan stratégia miatt bukásra ítélt megsemmisítés október 28-án kudarcba fulladt.
A november 4-i harcok során a Corvin közi felkelők azonban már nem bírtak a szovjet túlerővel szemben. Miután az épület feladására kényszerültek, még folytatták fegyveres gerillaharcukat.