Kész őrület

A sötétségelszívó elmélet
Már a jövő sem a régi. Hát még a múlt. Az emberiség sokáig azt hitte, hogy a villanykörték fényt bocsátanak ki. Ám a legújabb kutatások megcáfolni látszanak eztet. Az izzók – eme új vizsgálatok fényében – beszívják a sötétséget. A sötétségelszívó elmélet és a sötétségelszívók létezése bebizonyította, hogy a sötétnek tömege van, amely nagyobb, mint a fényé. Minél nagyobb a sötétségelszívó berendezés, annál nagyobb sötétségbefogadó hatása van. Csak nézzük meg az utcai sötétségelszívókat meg a lakásunkban lévőket!
Ha egy sötétségelszívó megtelt sötéttel, nem tud többet beszívni. Ilyenkor mondjuk azt, hogy elromlott az izzó. A gyertyák a legprimitívebb sötétségelszívók. Egy új gyertya fehér. De már az első használat után a viasz kezd megfeketedni, bizonyítva, hogy kezdi beszívni a sötétet. Ha egy ceruzát teszünk a viasz mellé, láthatjuk, hogy megfeketedik. Mert a sötétség elszívásának útjába került.
Vannak hordozható sötétségelszívók, amelyek csak nagyon korlátozott ideig működnek. Ha egy zseblámpa sötétségtároló képessége telítődött, már vehetünk is új elemet belé. A sötétségnek, mint már mondottuk, tömege van. Ha a sötétség belemegy az elszívóba, súrlódás keletkezik, minek következtében hő termelődik. Ezért nem foghatjuk meg a gyertya vagy egy fáklya lángját, vagy egy elektromos égő felületét.
A sötétség – mivel nehezebb is a fénynél – olyan, hogy víz alatt több van belőle. Próbáljuk ki: ha víz alatt úszunk, kevesebb fényt látunk. Minél mélyebbre úszunk, annál kevesebbet. Ez azért van, mert a nehezebb sötétség a tó, a folyó vagy a tenger fenekére merül.
Végül a sötétség gyorsabb a fénynél. Mi a fénysebesség a sötétéhez képest? Ha az ember egy megvilágított szobában áll, és lassan kinyitja a szekrényajtót, azt látja, hogy a fény lassan behatol a szekrénybe. Pedig csak arról van szó, hogy a sötét gyorsasága folytán nem láthatjuk, amint elhagyja a szekrényt.
Quod erat demonstrandum.
Könyv ki, könyv!
Legalább ekkora állatság az átmentő kármány tervezett intézkedése, hogy a könyvek (és a könyveket helyettesítő CD-k) általános forgalmi adóját a duplájánál is többre, huszonöt százalékra akarja – a szó mindkét értelmében – lopva emelni. Más kulturális termékek áfáját is növelni akarják a sötétek (zeneműkiadás, film- és videógyártás stb.), de én most csak a könyvnél maradok. Mivel elsősorban író vagyok és olvasó.
Olyan, hogy jó adó, nincs. Mondá Churchill. Aki megöl egy embert, megöl egy gondolkodó lényt, de ti, sötétek, akik a könyveket gyilkoljátok, magát az értelmet akarjátok megölni. Mindezt a Szent Szövetség, akarom mondani az Európai Unió jegyében. Csak ott ám az alsó áfakulcs 6-9 százalék, a fölső meg 14-18. Az őrület önmagunk végső desztillációja (legalábbis Don DeLillo amerikai sötétségelszívó – másképpen író – szerint), de egy pillanatig se higgyétek, hogy az utolsó, még piaci alapokon működő kulturális ágazatot, a magyar könyvkiadást a padlóra küldhetitek. Nem Európára, világra szóló botrányt fogunk csinálni, mi, írók és olvasók, pártszimpátiától és szellemi hovatartozástól függetlenül, mindaddig, míg el nem álltok esztelen sötétítési programotoktól. A könyvpogromtól. Tudjuk, hogy ez nem tréfa. Mi sem tréfálunk. Toll ki, toll! Kard ki, kard!
Fejsze a fejben
A tervezett könyvadó olyan, mint fejsze a fejben. Hogy több nyelven is elmondhassuk ezt az érzést, néhány jelentéktelen nyelven összegyűjtöttem, hogyan is a fejezi ki az ember azt:
Uramisten! Fejsze van a fejemben!
Angolul: Oh, my God! There’s an axe in my head!
Franciául: Mond Dieu! Il y a une hache dans ma tête!
Németül: Ach, mein Gott! Ich habe eine Axt im Kopf!
Hollandul: Oh mijn God! Er si een bijtel in mijn hoofd!
Spanyolul: Ah, Dios Mio! Tengo una hacha en la cabeza!
Portugálul: Meu Deus! Está um machado na minha cabeça!
Olaszul: Dio mio! C’e un’ ascia nella mia testa!
Írül: Mo Dhia! Tá tua im’ cheann!
Törökül: Oh Tanrym! Kafamda bir balta var!
Welsziül: Duw! Mae bwrell yn fy mhen!
Néhány jelentéktelen, nem EU-nyelven:
Oroszul: Gószpodí! U minyá tapor v gálávé!
Lengyelül: O Boze Moj! Mam siekiere w glowie!
Japánul: Ahh, kamisama! Watashi no atama ni ono ga arimasu!
Arabul: Ya Allah! Fe Fas Fe rasi!
Szuahéliül: Sijo! Shoka yangu kichwanil!
Zuluul: Awu nkosi yami kunembhazo ekh!
Albánul: O Zot! Kam nje sopate ne koke!
Héberül: Oi Elohim, yesh li garzen barosh!
Urduul: Hai Allah, mere sur me culhari hai!
Cserokí indiánul: Unelanvhi! Yi galuyasdi asgali!
Tamilul: Aiyoo, yen thalaiyil codaali!
Bengáliul: Oh ala! Amar mathaye coural bhnaglo!
És így tovább. A világ összes nyelvén leírjuk, mi folyik itt.
Persze a legegyszerűbb a magyar szleng:
Jó ég! Fejsze van a fejszémben!
Irtó vámpírirtó
Vérszívóinktól, akik hatalmas hatalmi gőgjükben nem átallanák meggyilkolni a magyar könyvkiadást (az egybesült ejrópajiak nagy örömére és ámulatára) meg tudunk szabadulni néhány holtbiztos módszerrel. Íme néhány európai elnevezése a vérszívóknak, valamint a módszer, hogyan rázzuk le őket véglegesen. (Kiegészítések a Babonáskönyvhöz.)
Spanyolhon: vampiro – nincs ismert gyógymódja. (Ah, Szent Inkvizíció, hová csúszol a múltak iszapján!)
Lengyelország: upier – arccal lefelé eltemetni, miután megöltük. (Ismerős ez nekem valahonnan, ez a szláv gondosság.)
Poroszország: gierach – mákszemeket tenni a sírjába. (Nem gubót!)
Bajorország: nachtzerer – érmét a szájba, és lefejezni. (Érmehiány esetén simán lecsapni a fejét.)
Szászország: neuntoter – citromot a szájába neki. (Bele.)
Macedónia: vrkolak – forró olajjal leönteni, köldökén szöget átütni. (Semmi laca, semmi faca.)
Albánia: sampiro – karót átütni a szíven. (Ez már döfi.)
Csehország: ogoljen – keresztútnál eltemetni. (Öt méter mélyre.)
Bulgária: krvopijec – vadrózsákkal a sírhoz láncolni. (Az ólomrózsák se rosszak, csak nagy legyen a csokor.)
Kréta: kathakano – megfőzni a fejét borcetben. (A sima ecet is jó, a lényeg, hogy puhára.)
Görögország: vrukolakasz – levágni, és elégetni a fejét. (Biztosabb módszer az ecetesnél. Ne maradjon hús a vérszívó adóbehajtón.)
Írország: dearg-dul – halmozzunk fel köveket a sírján. (Az is jó, ha eltemetés előtt felnégyeljük.)
Magyarország: vámpír – karó a szíven átütve, szög a halántékon. (Még mondják, hogy mi nem vagyunk alaposak! Halála után uzsoraadót kivetni a vérszívó rokonaira hetedíziglen. Ziher, ami tuti.)
Románia: strigoiul – kivenni a szívet, kettévágni, fokhagyma a szájába, szöget átütni a fülön. (Drakula vérei elég véreskezűek, csak a főnök kedvenc karóbahúzási metódusa maradt ki. Ez, úgy látszik, fakultatív.)
Csatlakozz a forradalomhoz!
A múltkor nézem a Leeds United–Arsenal meccset, és látom ám, hogy az ágyúsok mezén csak annyi van: o2
Mindjárt gondoltam, hogy nem az oxigént reklámozzák. Hát nem is. A szabadság, mint tudjuk, a többlettermék mellékterméke, bizonyos ókapitalista országokban, de ennyire azért mégse. Mingyá’ rágyüttem persze, hogy egy kommunikációs ipari termékről van szó, vagyis eladható szolgáltatásokról és árukról Nokia, Ericcson, Siemens multimédiás mobiltelefonokon keresztül. Kiterjedés: Nagy-Britannia, Németország, Írország, Man szigete (sok multimániás mobilcég van ott bejegyezve). Az évi tagdíj ötszáz font. Oxi ?
Már elkezdtem ingadozni, mint hajdan a középparaszt a téeszistálló előtt, amikor a lovaira ismert. Még egy kattantás a gépen, és farba rúg a hír:
Eljött a forradalom!
A levegőt is jegyre vettem, míg még egyet nem kattintottam aljasul számító gépemen (vagyis az ideiglenes kármányra hajazó masinámon), és ki nem derült: a forradalom egy új szolgáltatás, amely lehetővé teszi, hogy elhelyezzem közleményeimet, alkotásaimat, reklámaimat az o2 gyöngyöző forrásán, amely százmillió felhasználót ér el.
Ebből a forradalomból kimaradok. Minden más népfölkelés, forrongás, lázadás, zendülés, rebellió, szabadságharc érdekel. Őrülten.