Könyvesház

Szürrealista krónika
Márton László új történelmi regénye
P. O.
Jó háromszáz évvel vezet vissza az időben Márton László legújabb regénye: Lipót császár és a hegyaljai felkelés idejébe. Bár a történet valamikor az 1600-as évek végének, 1700-as évek elejének Magyarországán játszódik, nem lehet hagyományos értelemben vett történelmi regényről beszélni. A mennyország három csepp vére – a trilógia második kötete a Kényszerű szabadulás után – sokkal több annál: egyszerre lebilincselő mese, anekdotagyűjtemény és elgondolkodtató történelemértelmezés, amelynek főhőse, Károlyi Sándor a magyar történelem egyik legérdekesebb személyisége. Bár először legyőzte a kuruc seregeket, később Rákóczi főparancsnoka lett, majd a fejedelem hozzájárulása nélkül megkötötte a szatmári békét. Károlyi Bécstől szatmári birtokáig vezető utazása során végigjárja saját, belső útját is – akárcsak az őt hazaváró felesége.
Aki valamennyire is járatos a kor irodalmában vagy a korabeli nyelv gazdagságában, a könyv lapjain Balassihoz vagy Pázmányhoz illő szófordulatokra ismerhet, amelyek különösen színezik át a regény nyelvezetét, néhol szinte mai prózába öntött reneszánsz vagy barokkos verssé emelve azt.
Ez a szöveg él. Mintha több száz éve tovább mesélt történetet hallgatnánk – a krónikás pedig néha „kiszól” a könyvből, gúnyolódik kicsit, hogy máshol folytassa a rejtélyes históriát, amelyben felvonultatja a több ezer éve élő és azóta is értelmezhető jelképrendszert: meseszámokat, a hét napjait, színeket; korabeli babonákat, hagyományokat.
Márton a szövegbe rejt egy széphistóriát is, amelyet a szereplők felindulásukban többször próbálnak megsemmisíteni – végül, ha már a tűz nem bírt vele, a vízbe dobják. A történetet tovább színesítik a hősök álmai – álmodozásai? – és a szürrealista jelenetek. Ebben a mesében cseppet sem tűnik furcsának még az sem, hogy a főhős testvére, Károlyi István – akiről végül mégsem derül ki, hogy szélhámos-e, avagy a valódi fivér – „lelövi az Istent”, és „a mennyország három csepp vére” az ingére hullik… És a kavarodás, a szakadatlanul változó szereplők változó szemszögéből megírt történetrészek végül mégis összeállnak egésszé: igazi regénnyé.
Az igazi regény a XX. században, úgy tűnt, Európából Dél-Amerikába „emigrált”. Lehet, hogy itt is újjászületik?
(Márton László: A mennyország három csepp vére. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2002. Ára: 2100 forint)

Belga dekameron
Kortárs novellák gyűjteménye
Balkó Ágnes
Ha elhangzik a „belga” szó, az átlagosnál több közhely tolul agyunkba. Meglehet, ez nem csak a mi hibánk, de most egy remekül szerkesztett válogatás alkalmat kínál rá, hogy felülvizsgáljuk nézeteinket, és végre elrugaszkodjunk kényelmesnek látszó sémáinktól. Az első pillantásra tőlünk távoli világ ugyanis meganynyi ismerős jellemet és cselekményfordulatot rejteget. Paul Edmond nyitó novellája utcai jelenetekre, városlakók tömegéből kiváló arcokra s történettöredékeikre összpontosít, bátran tessékelve egyre beljebb a borzongatóan ismerős, érzelmeiben mind abszurdabb, tótágast álló világ útvesztőjébe. Humoros és letargikus hétköznapokat élhetünk meg vezeklő hősök oldalán. Groteszk és tragikomikus, álom és szürrealitás határán egyensúlyozhatunk velük mikrovilágnyi életterükben, öntudatlan fintorokból szövődő belső történések tanúi lehetünk a különösnek aligha mondható cselekmények szétszálazása közben. Tizenkilenc szerző míves novellája sorakozik a kötetben, amelyek a hétköznapi lét rejtélyeit igyekeznek megfejteni.
Nevek, amelyeket érdemes megjegyeznünk: Philippe Blasband, Thomas Gunzig, Caroline Lamarche, Jean-Pierre Otte. Valamint azt is: jó irodalom születik Belgiumban. Az eligazodást segítik a szerkesztő körültekintő magyarázatai és az életrajzi jegyzetek.
(Szerelem a síneken. Kortárs francia-belga elbeszélések. Szerk.: Lackfi János. Nagyvilág Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 1200 forint)

Golyóig és akasztófáig
Bajcsy-Zsilinszky a külpolitika külön útjain
Keresztes Lajos
Vigh Károly külpolitikai tárgyú publicisztikái, parlamenti beszédei és emlékiratai alapján kívánja megrajzolni Bajcsy-Zsilinszky Endrének, a magyar történelem tragikus szereplőjének szellemi arcképét. A szerző célja, hogy a Horthy-korszak hivatalos külpolitikájának alternatívájaként mutassa be Bajcsy-Zsilinszky elgondolásait. A politikus a magyar külügy legfontosabb feladatának a trianoni igazságtalanság revízióját tekintette, majd a harmincas évektől ezzel egyenrangú feladatként fogalmazta meg a Németország növekvő befolyása elleni fellépést. Úgy vélte, Magyarország történelmi küldetést teljesít, ezért érvrendszerében dominálnak a kurucos történelemfelfogás argumentumai.
Az alapos történészi munkával kapcsolatban több kérdőjel fogalmazódik meg. A kutatásokat a szerző közel harminc esztendeje végezte, és most a csikorgó marxista megfogalmazásokat sem távolította el. A mű gyakorlatilag a hetvenes évek kutatási eredményeit tükrözi, pedig a két világháború közötti időszak és a második világháború történetével kapcsolatban azóta megjelentek alapvető fontosságú munkák. A könyv másik hiányossága, hogy elmarad a Bajcsy-Zsilinszky-féle külpolitikai elképzelések megvalósíthatóságának vizsgálata. A politikus Trianon revíziójában főként Olaszországra, Franciaországra és Nagy-Britanniára kívánt támaszkodni, túlértékelve a Londonból és Párizsból érkező néhány biztató megjegyzést. Még kiáltóbb a vágyak és valóság közötti ellentmondás, ha Bajcsy-Zsilinszky németellenes politikai javaslatait vizsgáljuk. Mert mit jelent az, hogy „itt német világ nem lesz, hogy ezt megakadályozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig”? Sajnos e szenvedélyes parlamenti felszólalásból nem derül ki – akárcsak számtalan írásából –, hogy milyen eszközökkel kívánta feltartóztatni a Németország gazdasági és katonai erejéből következő kelet-közép-európai befolyást.
A két világháború politikai rendszerének egyik hiányossága volt, hogy megakadályozta az ellenzéki politikusok hatalomra jutását (bár ez a stabilitásra törekvés, a kísérletezés elutasítása érthető 1918–19 sokkja után). Ennek következtében kialakult a korlátlan kritika gyakorlata, hiszen az ellenzéknek nem kellett attól tartania, hogy hatalomra jutva számon kérhetik ígéreteit. Ebbe a csapdába esik Bajcsy-Zsilinszky is, aki sok kortársával egyetemben nem volt hajlandó tudomásul venni: a történelmi Magyarországot azért darabolta fel az antant – amint azt egy francia dokumentum megfogalmazza –, hogy soha többé ne játsszon szerepet Európa politikai életében. Benne is illúziók éltek a nyugati nagyhatalmak háborús céljairól, s képtelen volt tudomásul venni, hogy legkésőbb 1939 után Kelet-Közép-Európa sorsát a Német Birodalom és a Szovjetunió küzdelme dönti el.
(Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikája. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 2464 forint)

Gimnazisták a határon
Önéletrajzi próza két világról
Haklik Norbert
A kilencvenes években a délvidéki magyar írók többsége átköltözött az anyaországba. Balázs Attila, Majoros Sándor, Bozsik Péter vagy a nemrég elhunyt Gion Nándor Magyarországon folytatta munkáját, és csak néhányan döntöttek úgy, hogy a „háborúba ájult Szerbiában” maradnak. Kontra Ferenc esete még kirívóbbnak tűnik: miközben mindenki a felbomlóban lévő Jugoszlávia északi határai felé tartott, a drávaszögi Laskón született író Horvátországból Újvidékre költözött, azóta is a Magyar Szó hét végi mellékletének szerkesztőjeként dolgozik.
Kontra Ferenc Jugoszlávia bombázásának hónapjait is a Vajdaság fővárosában töltötte. Miközben a legtöbben naplóban örökítették meg háborús élményeiket, ő megírta ifjúkora legszebb éveinek történetét. Az önéletrajzi ihletésű regény a szerző Pécsett töltött gimnáziumi éveit idézi fel. A hetvenes években járunk, a fiatalok a Szabad Európa Rádióból rögzítik magnetofonszalagra a legújabb rocknótákat, és mind gyakrabban róják meg őket a tanárok hosszú hajuk miatt. Pufognak a közhelyek a népek barátságáról és a szocialista hazafiságról, miközben mindenki gyanús, főképp, aki a főhőshöz hasonlóan Tito Jugoszláviájából érkezett. Két világ között ingázik a főszereplő: otthon, Laskón Magyarországon tanuló diákként félig-meddig szakadárnak számít, miközben a határ innenső oldalán gyanús „jugó magyarként” tartják számon. Emiatt olykor meglehetősen abszurd helyzetek állnak elő, például amikor a főhős az Október 23. utcában lakó újvidéki rokonának küld levelet.
Efféle kettősségek határozzák meg a remek dramaturgiájú, rövid jelenetekből építkező regény hangulatát: diákszerelmek, közös mulatozások epizódjai váltakoznak a hivatali packázások emlékeivel, és az események hátteréből mindvégig átsejlik a történelem; a Kontrák római származásáról szóló családi legendáktól kezdve egészen addig a jelenetig, amikor a rendőrök előállítják a négy gimnazista fiatalt, mert zeneszóval, borozgatva ünneplik a város főterén barátjuk születésnapját – október 23-án.
Kontra Ferenc regénye vérbő kamasztörténet, egyúttal látlelet a hetvenes évek Magyarországáról, amelyet egy szülőföldjén kisebbséginek, itthon pedig jövevénynek számító tizenéves fiú szemszögéből nézhetünk.
(Kontra Ferenc: Gimnazisták. Magyarország, elejétől fogva. Magyar Könyvklub, Budapest, 2002. Ára: 1750 forint)

Szegény Yorick
Kormos István, az „önlegendásító”
Ferch
Dülöngélünk című kötetével 1947-ben jelent meg a magyar irodalomban, majd sokáig csak gyerekkönyveket és műfordításokat publikált. Ezzel a „csakkal” csupán azt jelezzük, hogy noha Kormos ígéretes tehetségként indult, a felnőttvilágban hallgatásra ítélte önmagát. „Nem elegancia volt ez a félreállás, csak keserű kényszer. Talán túlzott érzékenységgel, korán megláttam a későbbi árnyakat” – idézi 1949 utáni visszavonulásáról a költőt Vasy Géza, a monográfia szerzője. Hallgatott Kormos a hatvanas évek közepéig, de új kötete csak 1971-ben jelent meg Szegény Yorick címmel. „Pedig jó volt a káderlapja is: a cselédsori származás, az árvaság, az inaskodás… jó ajánlólevélnek számított… Könnyedén válhatna a Rákosi-kor dédelgetett költőjévé. Mégsem ez történik.” Tegyük hozzá: ezen érvek alapján lehetett volna akár a Kádár-korszak dédelgetett költője is, mégsem lett az. Mint ahogy sokan mások sem voltak dédelgetett kedvencek, lettek légyen művészek, tudósok vagy hétköznapi halandók. Nem álltak be a sorba, méltósággal viselték a mellőzöttséget és szegénységet.
Kormos életének fontos periódusait a Szigetköz–Budapest–Párizs–Normandia helynév jelzi. Vasy Géza könyvének nagy érdeme, hogy aprólékosan felkutatott anyagával megalkotja Kormos valódi életrajzát, szemben azzal, amelyet ő maga legendásított, költött át, emelt versbe. És persze az, hogy végre újra ráirányítja a figyelmet az önmagát tudatosan formáló költőre, a Móra Kiadó legendás szerkesztőjére, a Világirodalom Gyöngyszemei című sorozat elindítójára, Blake, Burns, Chaucer, Molière, Max Jacob, Puskin és soktucatnyi finn, francia, kínai, lengyel, orosz, portugál, román, spanyol, szerb, szlovák költő fordítójára – és az elragadó emberre.
(Vasy Géza: Kormos István. Kortársaink. Balassi Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 1500 forint)

A Helikon Könyvesház sikerlistája
Szépirodalom
1. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek – Helikon Kiadó 1180 Ft
2. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai – Helikon Kiadó 2000 Ft
3. Dolák-Saly Róbert: Madáretető – Európa Kiadó 2300 Ft
4. Kárpáti Andor: Kurvajó! – Dee-Sign Kiadó 1990 Ft
Ismeretterjesztő
1. Kossuth Lajos, 1802–2002 – Válasz Könyvkiadó 7850 Ft
2. Kőrösi Csoma Sándor: Buddha élete és tanításai – Filum Kiadó 1950 Ft
3. Bazin, André: Mi a film? – Osiris Kiadó 2880 Ft
4. Keegan, John: A hadviselés története – Corvina Kiadó 3500 Ft
5. Spencer-Churchill, Henrietta: Klasszikus vendéglátás – Geopen Kiadó 5990 Ft
6. Spencer-Churchill, Henrietta: Klasszikus kelmék – Geopen Kiadó 5990 Ft