A Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány lapja, a Magyar Függetlenség ezt írta címlapján 1956 november 1-jén: „A Szabadság téri szovjet emlékművet lángpisztollyal bontják a fiatalok. A Molotov térit (vajon meddig hívják még annak?) már lebontották.” Az újságcikkből kiderült azt is, ezeket az emlékműveket akkor emelték, amikor a magyar hősök emlékkövét lebontották a Hősök terén. A cikk írója kijelentette: szovjet emlékműnek nincs helye a magyar fővárosban, de a nemzet szívesen látná ismét fenn lobogni az országzászlókat.
A forradalmárok ezen kívánsága azóta is várat magára, hiszen egy orosz–magyar államközi megállapodás alapján az obeliszket erre a helyre kell visszaállítani. Ismert, az emlékművet a Szabadság tér alatt épülő mélygarázs építése miatt kellett ideiglenesen eltávolítani.
A visszaállításra Szabó János, korábbi honvédelmi miniszter vállalt személyes garanciát az orosz földön lévő magyar katonasírok és emlékhelyek sértetlensége érdekében.
Információnk szerint a téren jövő hétfőn délután ötkor több mint tíz civil szervezet rendez tüntetést, követelve az emlékmű elszállítását és a régi nemzeti emlékhely visszaállítását. A demonstrációra készülők szerint egy 1995-ös kormányrendelet erre lehetőséget ad, hiszen nemzeti érdek sérül azzal, hogy a szovjet hősök emlékét őrző obeliszk éppen a Szabadság téren díszeleg.
Abonyi Mátyás, a Honvédelmi Minisztérium illetékes ezredese nem kívánt nyilatkozni az ügyben.
Róbert Nikolett, az V. kerületi önkormányzat műszaki osztályvezető-helyettese elmondta: többször felvetődött, hogy elszállítják az emlékművet a térről. Mint arról korábban beszámoltunk, a helyi képviselő-testület baloldali többsége ezt nem szavazta meg.
Az osztályvezető-helyettes hozzátette: az oroszok nem járultak volna hozzá az építkezéshez, és a katonák holttesteinek elszállításához sem, ha nem kapnak biztosítékot az emlékmű visszaállítására. Az orosz nagykövetségtől azt az információt kaptuk, hogy december 5-én koszorúzásra készülnek a téren, tehát továbbra is ragaszkodnak a obeliszkhez.
Köztudott, a területen száz évig tüzérlaktanya állt, amelyet még II. József építtetett. Az úgynevezett Új épületet börtönként használták a napóleoni háborúk idején, majd az 1848–49-es szabadságharc leverése után itt verték láncra a magyar hősöket.
Az erőd falai között végezték ki Batthyány Lajost, majd jelképesen felakasztották többek között Kossuthot, Táncsicsot és Irányi Dánielt is. A hatalmas épületmonstrum méltán kapta a „Pest Bastille-ja” nevet, és a kiegyezés utáni lebontásakor a teret üresen hagyták, és a rabiga lazulásának jelképeként Szabadság térnek nevezték el, annak ellenére, hogy könyvkiadó és rézmetsző üzem is jelentkezett a telek hasznosítására. Nem véletlen, hogy 1920-ban, a nemzet legnagyobb tragédiájának emlékére Trianon-szoborcsoportot állítottak fel a téren, és ezt 1928-ban kiegészítették az ereklyés országzászlóval. A zászló talapzatába Nagy-Magyarország vármegyéiből, Petőfi és Kossuth szülőházának földjéből, történelmi nagy csatáink helyszínéről és az első világháborús csatákban elesett halottak temetési helyéről hoztak földet. A történelem viharainak köszönhetően az orosz hadsereg beavatkozásával legyőzött 1848–49-es szabadságharcosok börtönének helyén létrejött nemzeti emlékművet a szovjet csapatok bevonulása után, 1945-ben bontották le, hogy obeliszket emeljenek a második világháborúban Budapesten elhunyt szovjet katonáknak. A megszállók elleni tiltakozásul, 1956-ban a forradalmárok rongálták meg az emlékművet, amelyet később ismét helyreállítottak. Tavaly mélygarázsépítés miatt bontották le újfent a létesítményt, és az exhumált szovjet katonák földi maradványait a Rákoskeresztúri temetőben temették el, kegyeleti megemlékezéssel. Ekkor tizenhat civil szervezet fordult a köztársasági elnökhöz, a miniszterelnökhöz és a pártok frakcióvezetőihez azt kérve, hogy az építési munkákkal egyidejűleg helyezzék át az obeliszket is, amelynek szerintük – az amerikai, az angol, a francia katonák hasonló emlékművéhez hasonlóan – a temetőben a helye.
origo.hu
Brüsszel vs. Magyarország: már több mint 40 ezren követelik Magyar Péterék távozását
