Pallasz Athéné védelmében

Kondor Imre fizikust választották meg öt esztendőre a tíz éve működő Collegium Budapest új rektorának. Az elismert tudósokat egyéves ösztöndíjjal fogadó nemzetközi intézet leköszönő vezetője, Klaniczay Gábor a minap adta át székét utódjának, az ugyancsak tízéves Bolyai Kollégium alapítójának. Az új rektorral beiktatása után beszélgettünk.

B udán, a Várnegyed legforgalmasabb részén, a Mátyás-templom közelében áll a hajdani városháza, előtte Pallas Athéné szobra. Pallasz Athénéé, akinek kezéből, mint tudjuk, valamikor ellopták a lándzsát. Ez az elegáns épület ad otthont 1992 óta a Collegium Budapestnek, amely az Európai Bizottság pályázatán 2000-ben elnyerte a kiválóságközpont címet. Ösztöndíjaira minden tudományterületről, a világ minden részéből jelentkezhetnek kutatók, de falai között a társadalom- és humán tudományok művelői vannak többségben. (Aminek örülhetünk, hiszen mifelénk éppen ezeket nyomorította meg, szorította kalodába a politika, az ideológia.) Két társadalomtudós rektor: Vékás Lajos jogász- és Klaniczay Gábor történészprofesszor után most először áll természettudós ennek a magyar, francia, holland, német, osztrák, svájci, svéd összefogással létrehozott és fenntartott intézetnek az élén. Az új rektort először arról kérdeztük, miben látja a collegium jelentőségét.
– A magyar tudomány külföldi kapcsolatai erősen aszimmetrikusak. A természettudományok művelőinek soraiból már a hetvenes évek óta folyamatos a kiáramlás, a rendszerváltozás óta minden tudományterületre ez a jellemző. Sok magyar kutató, oktató dolgozik külföldön. A fejlett nyugati államokból viszont alig tudunk idehozni valakit. Ma az országban három olyan intézmény van, amely hosszabb időre tud meghívni szakembereket: a Közép-európai Egyetem, a Collegium Budapest és az Andrássy Egyetem. Ez óriási felelősséggel járó szerep. És óriási lehetőség is.
– Ki tudta ezt használni a Collegium Budapest?
– Általánosan elterjedt az a nézet, hogy nem tudta maradéktalanul kihasználni, de ez a vélemény nem egészen felel meg a valóságnak. A collegium kezdettől törekedett arra, hogy beilleszkedjen a hazai tudományos életbe. De kétségtelen, hogy mivel elsősorban társadalomtudományi intézmény, a reálértelmiség körében sokan azt sem tudják, hogy létezik. Vezetői ezen igyekeztek változtatni az utóbbi években. Felkérték ösztöndíjas tudósaikat, tartsanak előadásokat vidéki egyetemeken, és a legkiválóbb diákokkal is felvették a kapcsolatot, amit én nagyon pártolok. Elsődlegesen fontosnak tartom, hogy a Collegium Budapest észrevehető tevékenységet folytasson, elfoglalja a magyar tudományos életben azt a helyet, amelyre különleges szerepe predesztinálja.
– Megvan továbbra is működéséhez a kellő fedezet?
– Összetett finanszírozási rendszere egészen más, mint az ősképéé, a magánalapítványként működő princetoni Institute for Advanced Studyé, ahol olyan óriások dolgoztak, mint Albert Einstein vagy Neumann János. És eltér közvetlen elődjétől, az állam és a város által finanszírozott berlini Wissenschaftskollegétól is. Ennek a vezetője javasolta a Collegium Budapest létrehozását, kihasználva a politikai változások lendületét. A németek szervezték meg azt a nemzetközi koalíciót, amelynek tagjai letették a budapesti székház rekonstrukciójához és a működéshez az első öt évre szükséges összeget. A második öt évben a magyar állam is hozzájárult a fenntartásához. Igaz, szimbolikus összeggel, a működési költségek három százalékával, de lehetővé tette ennek az állami tulajdonú épületnek az ingyenes használatát, ami nagy segítség. Jelentős hozzájárulás az is, hogy intézményünk nemzetközi státust élvez, tehát az ösztöndíjaink adómentesek. Nemzetközi szponzorokkal a háttérben nem is lehetne másként. Az utóbbi időben azonban a szponzorok lendülete némileg alábbhagyott. A napokban kaptunk ígéretet arra, hogy az állam három százalékról tízre emeli a pénzbeli támogatást. Reméljük, ez a külföldiek támogatási kedvét is növeli.
– Magyar, angol, francia, német, olasz egyetemeken, tudományos intézetekben kutatott és tanított. Otthonos a tudomány, a felsőoktatás és a bankok világában. Hogyan fogja fel az új szerepkört?
– Nagy megtiszteltetésként és nagy lehetőségként. És persze új kihívásnak is tartom. Ki kell terjesztenünk a támogatóink körét, és olyan programokat kell kitalálnunk, amelyek önmagukat eltartják.
– Hogyan lesz erre lehetőségük egy olyan intézményben, amelynek nem a közvetlen jövedelmezőség a fő célja?
– Az intézet alapkaraktere valóban olyan, hogy minden kötelezettség és előírt program nélkül hívunk meg külföldről nagyon magas presztízsű kutatókat. Törekedni fogok arra, hogy szerződéses formában rögzítsük kapcsolatunkat a vezető hazai egyetemekkel és a Magyar Tudományos Akadémiával. A kutatócsoportokkal egyeztetni fogom a meghíváspolitikánkat, hogy a költségeket megoszthassuk. Erősíteni akarom a Collegium Budapest interdiszciplináris jellegét. Azt szeretném, ha tudatosan keresnénk olyan témákat, amelyek valóságos együttműködést tesznek lehetővé a különböző tudományok képviselői között. Szeretném elérni, hogy világsztár tudósaink minél szélesebb körrel találkozhassanak. Megkérem őket, hogy vállaljanak mentori szerepet. Tehetséges fiatalokkal együttműködni öröm. Jó volna, ha a Collegium Budapest olyan tudásforrásként is megjelenne, amelyben a legkiválóbb fiatalok is benne vannak.
– Tíz éve ön alapította meg az ELTE Bolyai Kollégiumát. Mi volt a célja?
– Az ötlet Horváth Zalán és Németh Judit profeszszortól származik, nekem a megvalósítás feladata jutott. Tíz éve világosan látszott, hogy a magyar felsőoktatás a tömegegyetem irányába mozdul el, amelyről nekem közvetlen külföldi tapasztalataim voltak. Láttam, hogyan züllenek le az évfolyamok, hogyan válik tarthatatlanná a tudományos színvonal. Nem vitatom a felsőoktatás kiterjesztésének politikai szükségességét, de láttam, hogy olyan értékek elvesztésével jár együtt, amelyek korábban megvoltak a felsőoktatásban, elsősorban a természettudományokban. Arra gondoltam, amolyan kiválóak iskoláját kellene létrehozni, ahol a legtehetségesebbek menedéket találhatnak, találkozhatnak egymással, és kölcsönösen ösztönözhetik egymást. De ez csak részben sikerült. Az anyaegyetem ezernyi gondja közepette nem tudott olyan figyelmet fordítani erre a kis vállalkozásra, mint amennyit megérdemelt volna.
– Milyennek látja a fiatal nemzedék tudományos lehetőségeit?
– Az ország megtartó ereje ma is létezik annyira, amennyire valaha létezett, és van esélyünk arra, hogy a következő években erősödjön. De a tudomány természeténél fogva nemzetközi. Ha valaki nem tud átlépni a nyelvi korlátokon, ha nem tudja felvenni a kellő munkatempót, ha nem tudja megtanulni a mestersége etikai szabályait, itthon is menthetetlenül lemarad. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, tanuljon meg annyi nyelvet, ahány a fejébe belefér, és vegye tudomásul, hogy megváltozott normákhoz kell igazodnunk.

Kondor Imre 1943-ban született. 1966: fizikusdiplomát szerez az ELTE-n. 1966–1989: az MTA elméleti fizikai kutatócsoportjában dolgozik, külföldön kutat és tanít. 1988: a fizikai tudományok doktora. 1989-től az ELTE Elméleti Fizikai Intézetének fizikaprofesszora. 1992: megalapítja a legkiválóbb természettudományi szakos egyetemistákat fogadó Bolyai Kollégiumot, amelynek 1998-ig igazgatója is. 1998-tól tanít a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen. 1999–2002: a Raiffeisen Bank kockázatkezeléssel foglalkozó kutatócsoportjának vezetője. 2002. október 1-jétől a Collegium Budapest rektora. Kitüntetései: Bródy-díj (1973), Fizikai Díj (1989), az MTA Akadémiai Díja (1992), Apáczai Csere János-díj (1999).