Szent János napja a boráldás ideje volt, és a gazdák ilyenkor kis hordókkal a vállukon jelentek meg a templomokban, hogy a pap felszentelje a frissen szüretelt borokat – tájékoztat Szalai Gyula, a budafoki Borkatakomba főborásza. – Később ezzel a nedűvel búcsúztatták a hosszú útra készülőket, de számos helyen egy cseppet öntöttek a megáldott borból a hordókba is, hogy a tartalmuk el ne romoljon, és jövőre is gazdag legyen a termés. Egyes vidékeken még a gabona- és a gyümölcstárolókba is löttyintettek egy keveset az italból, Szent János védelmének reményében.
A borkóstolás, pincézés, vagy népi nevén a bandázás utáni búcsúzáskor a mai napig János áldásának vagy János poharának nevezik az utolsó pohár bort, amelyet a hiedelem szerint ülve kell elfogyasztani, hogy el ne vigye a gazda szerencséjét. Az áldott bornak gyógyítóerőt is tulajdonítottak a régi időkben, fájások enyhítésére is megfelelt. Mivel egyszerre alkalmazták termékenység varázslásra és bűbájos orvoslásra, ezt adták a halotti toron, illetve az esküvőn és a keresztelőn is.
– A hagyomány alapja János apostol életének egyik csodás eseménye – meséli Szalai Gyula. – Egy Arisztodémusz nevű pogány pap méregkelyhet adott Jánosnak, aki a kereszt jelével megáldotta, majd kiitta azt, de nem történt semmi baja. Ezután odaadta Arisztodémusznak a köpenyét, azzal a kijelentéssel, hogy ha a ruhadarabot a halottakra teríti Krisztus nevében, akkor azok feltámadnak majd. A János által elmondottak valóra váltak, a pogány pap pedig megtért, és mindenhol elterjesztette, hogy az áldott bor megvéd a mérgezésektől, növeli a szépséget, az egészséget, előmozdítja a jó házasságot. Mindebből mára jóformán csak a vendégségben búcsúzkodók szólása maradt: „Igyunk még egy Szent János áldását!”
– A termékenységvarázslás és a borfogyasztás hagyománya megjelenik a mai ünnepi ételek és italok megválasztásánál is – fejti ki Szalai Gyula. – Köztudott, hogy a hal pikkelyét a népnyelvben halpénznek nevezik, ami szintén a bőség, és a gazdagság előidézését szolgálhatta. Azt is mindenki tudja, hogy a különböző módon elkészített halakhoz a könnyű, száraz fehérborok illenek. Az is kezd köztudottá válni, hogy a halászléhez és a paprikás ételekhez rozé vagy vörösbor dukál, de a legszebb nedűk hagyományos tálalásáról már kevesebb szó esik. A téli ünnepeken, évfordulókon a teríték mellett a magyar népi szokás szerint illik elhelyezni a csíráztatott búzát, a termékenység egyik legnemesebb szimbólumát, és az ősz gyümölcseit, az almát, a diót és a gesztenyét is.
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
