Késő délután érkezünk a Tiszához, amelyből úgy meredeznek az óriási jégszilánkok, akár egy hatalmas törött ablaküveg darabjai. A természet nem adja könnyen magát. A robbantások következtében felszakadó jégtáblák újra és újra összefagynak. A mintegy száz katonából, vízügyesből, maszek robbantómesterből és búvárokból álló csapatot azonban nem olyan fából faragták, hogy könnyedén feladja, így lassan-lassan mégis mutatkozik az eredmény. Keskeny folyosó alakul ki a Tisza közepén, a víz pedig kezdi megbontani a korábban elpusztíthatatlannak tűnő jégtorlaszt.
Kuruzsi Sándor, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tiszalöki vízlépcsőjének üzemvezetője, szikár, szakállas ember, jó ötvenes lehet. – Az a helyzet, hogy amióta múlt péntek délben elrendelték a harmadfokú jégvédelmi készültséget, nemigen pihentünk – mondja a szakember. – Tokaj fölött hét darab torlasz alakult ki, s azok közül az alsó kritikus helyzetbe került. A nagyobb jégtörők megkezdték ugyan ennek a táblának a törését, de az alacsony vízállás és a fagy miatt a tábla a tiszalöki duzzasztómű alatt egy kilométerrel újra összetorlódott. Ez megállította a jégtábla fölső részét, és egy két kilométeres torlaszt alakított ki, amely alulról-felülről elzárta a duzzasztóművet. Hétfőre kiderült, nem tehetünk mást: meg kell kezdenünk a több napig tartó robbantást. Most is előkészítenek egyet, ha siet, még láthatja a munkálatokat – fűzi hozzá.
Az egyik búvár, Orosz László, a Magyar Honvédség 35. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandárjának szakaszvezetője, éppen akkor lép fel a töltésre, amikor odaérünk. Mínusz tíz fokban kissé furcsán fest egy búvár, ezért a bemutatkozás után mindjárt az iránt érdeklődünk, hogy nem fázik-e. – Most meglehetősen fázom, de amikor dolgozom, akkor nem, mert elég meleg a ruha, ugyanis meleg víz cirkulál benne – mondja. Arra a kérdésre, hogy miért pont a búvár viszi a robbanótöltetet a jégre, meglehetősen érdekes választ ad: – Azért, mert a búvár vállalja ezt, a többiek pedig nem.
A mintegy ötven katonát, akik a vízügyi igazgatóságok munkáját segítik, Kovács István ezredes vezeti. – A töltetek előkészítésében, illetve a folyópartra való kiszállításában veszünk részt – tájékoztat bennünket a katonák feladatairól. – Mi biztosítjuk a közlekedési feltételeket is: jégpallót fektettünk, és az emberek kötéllel való biztosítását is mi végezzük. A tényleges munkán túlmenően gyakorlatnak is tekintjük a tiszalöki jégtorlasz felszámolását, hiszen az ide vezényelt honvédelmi egységek elsősorban katasztrófaelhárításban dolgoznak. Egy ilyen feladat végrehajtása során lehetőséget kapunk arra, hogy megismerjük a polgári szervek által használt anyagokat, megtanuljuk ezek kezelését és alkalmazását. Ez korántsem lebecsülendő tapasztalat, hiszen a honvédségnek van egy nemzetközi katasztrófaelhárító egysége, a Tisza Zászlóalj, s hadrafoghatóságát jelentősen növeli egy ilyen „éles gyakorlat”.
Lassan leereszkedünk a folyóhoz, ahhoz a részhez, ahol véget ér a jégtorlasz. Két kis hajó – a partról nézve lélekvesztőnek látszanak – forgolódik fürgén a jégtáblák között. Felszaladnak az egybefüggő jégtakaróra, majd ügyesen lefordulnak róla, kavarják, mozgatják, megindulásra késztetik a mindenáron újra és újra összeállni akaró jégdarabokat. A parton több robbantási szakember áll, azt nézik, hogy az előző detonációk eredményeképpen mennyire mozdult meg a víz. Beledi Mátyás, a Hídépítő Speciál Kft. beosztott robbantómestere, úgy látja, sokat haladtak előre, ám a kis jégtörőhajók nélkül nem sokra mentek volna. Érdeklődésemre, hogy a Tiszára tervezett nagyobb jégtörőkkel nem lenne-e hatékonyabb a munka, felnevet, és úgy néz rám, mintha éppen erőfeszítést tennék a meleg víz feltalálására: – Hát persze, hogy szerencsésebb lenne, ha itt lennének a nagyobb hajók. Csak az a gond, hogy nem tudják őket idehozni. Az egyik ugyanis a jégtorlasz előtt a Felső-Tiszán rekedt meg, a másik meg Kisköre alatt, az alvízen. A tiszalöki erőműhöz leginkább akkor tudnak eljönni, ha előbb öszszetörjük előttük a jeget. Aztán már részt tudnak venni a megindított torlaszok elúsztatásában. Tehát szerencsére a kis hajók darus kocsival oda szállíthatók, ahol szükség van rájuk.
Közben Both Gábor robbantásvezető már újabb töltet behelyezését készíti elő: – Most perforált lyukakban helyezünk el tölteteket, egy emulgit nevű anyagot – ismerteti a soron lévő műveletet. – Az emulgitnak megfelelő a hatásfoka, de a robbantás eredménye nemcsak ettől függ, hanem attól is, hogy milyen mélyre tudjuk bejuttatni a töltetet. A jégtömb ugyanis akkor bomlik a leggyorsabban, ha a töltet lejut a vízbe, és az ott keletkező lökéshullám szakítja aztán föl a szilárd takarót.
Tiszalöknél a jég meglehetősen vastag, másfél-két méter közötti, de a jobb parton háromméteres takaróra is van példa a Tisza kanyarulatában. A jéglyukasztók egyfolytában dolgoznak apró sebeket ejtve a takarón, s míg ezek készülnek, egyre érkezik a robbanóanyag a gátra. Még beszélgetnénk, de a katonák sürgetnek bennünket, hagyjuk el a terepet, mert jön a soron következő akció. A gátra felkapaszkodva Brezvai Csaba őrvezetőhöz szegődünk, aki a szentesi dandár kötelékében érkezett ide. Arról érdeklődöm, mennyire nehéz a munka, mire kiderül, hogy a százötven kilós robbanótöltetek beszállítása nem könnyű feladat. – Nem aludtunk túl sokat – vallja be a huszonnégy éves fiatalember. – Egész éjjel úton voltunk. Reggel ettünk egy konzervet, s azóta egyfolytában dolgozunk, de épp most szóltak, hogy hat után lesz meleg vacsoránk.
Még folytatnám a beszélgetést, de egy elnyújtott kiáltás megszakítja a gondolatot: Vigyázz, robbantás! – hangzik, majd egy civil fülnek meglehetősen ijesztő robbanás rázza meg a téli este csendjét. Fényt nem nagyon látni, inkább csak füstöt. Néhány perc múlva jön a visszajelzés: megint sikerült egy kicsiny darabot leszakítani a makacs jégtorlaszból.
A nappali szolgálatosok lassan a szálláshelyre készülődnek, mi sem „táncolunk tovább a jégen”. Jön a váltás. Sziszifuszi munka ez. Próbálkoztak még negyven-ötven kilós robbanóanyag-mennyiséggel is, de azt vették észre, hogy nem reagál kellően a jég, azaz a leszakított nagyobb darabok a hideg miatt újra összeálltak. Így aztán nem maradt más, mint a „jégfarigcsálás”, de az erőmű végül „megmenekült”.
origo.hu
Gál Kinga: Az EP Patrióták frakciója szavazatával nem támogatja az új, Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságot
