Hol a helye a termelés nagyságát és minőségét figyelve a magyar bornak Európában és a világban?
– A világban nyolcmillió hektár szőlő található, ebből 270 millió hektoliter bort termelnek évente. Ebből az európai uniós országok 150 millió hektolitert termelnek. Magyarország pedig 4–4,5 millió hektolitert állít elő, tehát a világ bortermeléséből 1,5 százalékban részesedünk, s a világ borkereskedelmében a súlyunk is ekkora. Divatmeghatározók az olaszok és a franciák, illetve a kaliforniaiak, míg Magyarország a vi-lág bortermelésében csupán divatkövető. Ugyanakkor mi egyetlenegy területen divatmeghatározók vagyunk, a tokaji borok esetében, amelyek a világ legjobb borai közé tartoznak. Magyarországnak 1991-ben még 131 ezer hektár szőlőterülete volt, a tavaly- előtti statisztikai felmérések alapján ez viszszaesett 93 ezer hektárra. Valójában mintegy 40 ezer hektárral csökkent a termőterület nagysága, s ez döntően az elmúlt tíz év agrárpolitikájával hozható összefüggésbe.
– Az elmúlt tizenkét évben a keleti piacunk nagymértékben lecsökkent. Pótoltuk-e a piacvesztést?
– A rendszerváltozás előtt Magyarország szőlőtermelése és borászata lényegesen nagyobb volt, hiszen az 1970-es évek közepén 250 ezer hektár szőlőnk volt, és volt olyan év, hogy 6,5 millió hektoliter bort is megtermeltünk, az export pedig 2,5 millió hektoliterre ugrott. Az exportunk legnagyobb része az akkori Szovjetunióba, az NDK-ba, s a szocialista országba irányult. Egyébként a KGST-n belül Magyarország és Bulgária kapta azt a szerepet, hogy borral lássa el a tagországokat. A tőkés országokba évi 400-500 ezer hektoliter került ki, főleg hordós kivitelben, illetve tokaji palackozott formában. Az elmúlt tizenkét évben drasztikusan csökkent a keleti exportunk. A legmeghatározóbb orosz piacra 1995-ben még 246 000 hektoliter bort szállítottunk 27,9 millió amerikai dollár értékben. 2001-ben pedig csupán 22 027 hektolitert, 1,76 millió dollárért. Az okokat ismerjük: döntően gazdaságiak voltak, nem politikai természetűek. Közben egyértelmű volt mindvégig, hogy az orosz fogyasztó még emlékszik a magyar borra, arról pozitívak az élményei. Sorolják is a márkaneveket, mint például a boglári muskotályét. Ebben az időszakban nyugaton is stagnált, esetenként csökkent az exportunk.
– A hazai fogyasztó azt látja, hogy a borválaszték megsokszorozódott és számos magyar borász vált ismertté, és nyert nemzetközi díjakat. Ebből azt gondolnánk, hogy külföldön is megnőtt a magyar bor presztízse, s a borainkat jobban el lehetne adni.
– Igen, mindaz, amire következtetett, helytálló. Nálunk a borkultúra az elmúlt tíz évben soha nem tapasztalt lendülettel fejlődött, és ma a borászat társasági téma a fogadásokon is, s mindez az áruházak borral roskadásig megrakott polcain is lemérhető. Az exportlehetőségeinket nézve: megvannak a korlátaink is, hiszen nemcsak mi termelünk jó borokat, hanem még ötven ország, s a kereskedők attól vásárolnak, aki jobb minőséget olcsón tud eladni. Mi általában itt kerülünk hátrányos helyzetbe, tehát itt van a magyar borászat hendikepje, hogy a minőségi borainkat mi nem tudjuk olyan áron kiajánlani, mint a konkurencia. Ennek oka az, hogy a mi támogatási rendszerünk az elmúlt tíz évben nem volt olyan korszerű, mint a konkurenciáé. Az egyik döntő szempont tehát, hogy dotációval nem tudtuk úgy támogatni szőlőtermelőket és borászokat, mint mások, illetve az, hogy a marketing területén rettenetesen le vagyunk maradva. Az elmúlt időszakban központi marketingtámogatáshoz jutott a szőlő- és borágazat, ami azt jelentette, hogy pl. 2000-ben a teljes szőlő- és borágazatra az Agrármarketing Centrum 138 millió forintot költött, míg a fele akkora szőlőterülettel és bortermeléssel rendelkező Ausztriában ugyanebben az évben több mint egymilliárd forintnak megfelelő összeget fordítottak bormarketingre. Ma már a marketingnek a szerepe legalább annyira jelentős, mint a minőségé, ugyanis a vásárló azt veszi meg, amelyre a televízióban hívták fel a figyelmét. A két döntő szempont érvényesülésének hiánya oda vezetett, hogy folyamatosan csökkent az exportunk.
– Tavaly december 19-én Kecskeméten Szanyi Tibor, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány minden segítséget megad a magyar bor külpiaci népszerűsítéséhez, ezért Angliában, Németországban és Oroszországban a közeljövőben koncentrált marketingakciókat indít. Létrehozzák egyrészt a magyar borok külföldi marketingjét szervező nemzeti borirodát, és azt is tervezik, hogy a külföldi áruházláncokban bemutatott magyar borok után fizetendő polcdíj felét a magyar termelőktől a kormány átvállalja.
– Ezt nagy örömmel üdvözölné a szakma. Minél előbb szeretnénk ezeket az intézkedéseket most már látni, ugyanis ezeket a borirodákat, amelyekről Szanyi Tibor is beszélt, a konkurencia már régóta működteti. Nagyon nagy szükség lenne arra, hogy azokban az országokban, ahová a borexportunk irányul vagy irányulhatna, megnyíljanak olyan borirodák, amelyek népszerűsítik a borainkat, azt pedig külön üdvözölnénk, ha mielőbb megvalósulna a nemzeti bormarketing iroda. Mindenképpen külön kell választani az Agrármarketing Centrumtól a borászat marketingcentrumát. Tarthatatlan az az állapot, hogy 130 milliós összegekkel próbáljuk meg öregbíteni a magyar bor hírnevét. A szakma évek óta leadja a javaslatát, hogy az állam engedje el a jövedéki adó felét, így 750 millió forintot megkapnánk, s mi is a zsebünkbe nyúlnánk, s ugyanennyit hozzátennénk ehhez az alaphoz. Így lenne másfél milliárd forintos marketingösszegünk. Egyébként nem lehet Portugáliával és Görögországgal versenyezni, hiszen mi most az ő marketingköltségüknek a tíz százalékával rendelkezünk. A bor bizalmi termék, amelyet akkor vásárol meg a fogyasztó, ha meg van győzve. Ha ezek a nyilatkozatok valóra válnak, akkor azt mondom, hogy a bor és a bormarketing lassan kezd megint a helyére kerülni. A kulcsszó a támogatás és a marketing, mert a minőség már adott.
– Ön részt vett azon a december 18-i moszkvai magyar fogadáson, ahol a miniszterelnöki látogatás kapcsán az orosz politikusok és üzletemberek részére francia borokat szolgáltak fel. Sőt ez utóbbit szóvá is tette…
– Azért tartottam fontosnak, hogy a szövetséget képviseljem az önköltséges rendezvényen, mert az orosz piacra szállított bor mennyiségének növelése kívánatos lenne. Tudtam is borügyben tárgyalni olyan ügyfelekkel, akik több százezer hektoliternyi palackos bort forgalmaznak évente. Meg kell mondanom, hogy pozitív volt a reakciójuk, s ők sem értik azt, hogy mi miért szorultunk ki az orosz piacról. A tárgyalásokkal nem is volt baj, megismertük a jelenlegi lehetőségeket, s biztató együttműködési ajánlatokat kaptunk. A záróestre én is meghívtam a fontos tárgyalófelemet, egy cég vezérigazgatóját. Egy asztal mellett ülünk, s megkérdezte tőlem, hogy hát akkor itt magyar bor nem volna, amit megkóstolhatna?
– Látható volt, milyen borokról van szó?
– Ki voltak rakva az asztalra, s lehetett látni, hogy bordeaux-i fehérbort és languedoci vörösbort szolgálnak fel.
– Bordói fehérbort?
– A bordói nem a fehérborától híres, de abból ne legyen még vörös se felszolgálva egy magyar esten! A közepes minőségű francia borokat már a belépéskor kínálták, s ez kísérte végig a teljes menüt, amely úgyszintén nem utalt arra, hogy itt a magyar gasztronómiai kultúra bemutatásáról is szó van. Persze az ételekkel sem volt ez másként! Híre-hamva sem volt az ilyenkor szokásos magyaros libamáj-előételnek, esetleg gulyáslevesnek, paprikásnak. Normál nemzetközi menüt szolgáltak fel francia borok kíséretében.
– Most sokan azt mondanák, hogy ez az egész ügy fel lett fújva.
– Természetes, hogy ma a szőlő- és borágazatnak nem az a legnagyobb problémája, hogy Oroszországban egy magyar esten francia bort szolgáltak fel, de azért hozzátenném, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Amennyiben a bormarketinget komolyan vesszük, akkor ez öngól volt, és akkort arról még nem is beszéltünk, hogy a miniszterelnök úr mellett három miniszter, számos államtitkár, jelentős üzletemberek és három magyar borász is jelen volt a rendezvényen. Francia borral nem lehet magyar hírnevet építeni. Lehet, hogy van, akinek a szemében semmiségnek tűnik, hogy amikor eladni mentünk a saját termékeinket, akkor nem a saját gasztronómiai kultúránk kínálatával reprezentáltunk – de ami történt, a komolytalanság látszatát keltette, és azt az imázst is rontotta, amit magunkról előzőleg felépítettünk.
– Egy magyar napilap moszkvai tudósítója azt írta, hogy aki ma magyar bort akar vásárolni Moszkvában, azt kellemetlen meglepetések érhetik. Az üzletek jó részéből a nyugati és tengerentúli konkurencia leszorította a polcokról a magyar nedűt. Arról nem is szólva, hogy a rendezvénynek helyet biztosító Szlavjanszkaja szálloda üvegenként 12 dollárt számolt volna fel a magyar bor felszolgálásáért, miközben a francia bort ilyen költségek nem terhelték. Mindez igaz?
– Dalnoki Jenő edzőnek, még labdarúgó korából volt egy mondása: csak a győzelmet nem kell magyarázni… A moszkvai üzletek polcain a chíleitől az argentin borig, a franciától a dél-afrikaiig mindent meg lehet találni. Mi a háromnapos tartózkodásunk alatt több boltban jártunk, és csak egyben láttunk tokaji bort megfelelő kiszerelésben. Viszont több magyar termelő szállít bort Oroszországba és egy magyar diplomáciai testületnek, külképviseletnek tudnia kell azt, hogy hol kaphatók a magyar borok. A fogadás előkészítésére volt idő, hiszen már szeptemberben, amikor Csillag István miniszter úr Moszkvában járt, a híradások arról szóltak, hogy egyben előkészíti a miniszterelnök úr látogatását is. A 12 dolláros dugópénzről szólva érdekes lenne megtudni, hogy a francia borokat hány dollárért szolgálták fel? Azt kell mondanom, hogy mi, magyar borászok, ingyen és örömmel szállítottunk volna borokat erre a moszkvai rendezvényre, hiszen az kitűnő marketinglehetőség volt. Micsoda reklám lett volna ez bármelyik pincészetnek!
– Mit várhatunk az európai uniós csatlakozástól?
– Azt gondolom, hogy ugyanúgy mint a többi országnál, az első hónapokban nálunk is mindenki olasz, francia és spanyol bort fog vásárolni, aztán egy fél év alatt rájön arra, hogy azok semmivel sem jobbak, mint a hazai bor. Viszont jobb a marketingjük, jól hangzik a nevük, s esztétikusabb a címkézésük és palackozásuk, de a háziaszszonynak mégis azt mondja a férje, amikor megkóstolja, hogy na, ebből többet ne hozzál, inkább vegyél a badacsonyiból, egriből, hajósiból vagy villányiból. Amikor évente megtermelünk majd négymillió hektoliter bort, ebből hárommilliót megiszunk, a többit pedig exportáljuk, akkor helyreáll az egyensúly, s erre jó marketinggel és támogatással minden esélyünk megvan az EU-csatlakozás után is.
***
Magyar borok Oroszországban
Kilenc éve szállít magyar borokat Oroszországba a kiskőrösi Boranal Kft. Az évi 1,2 millió palack tokaji furmint és hárslevelű, kunsági kékfrankos, muskotály és kadarka az orosz partnerrel közösen kialakított dizájnnal: az orosz emberek ízlésének megfelelő üvegben és címkével kerül a boltok polcaira – tudtuk meg Petróczi-Kis Antaltól, a társaság ügyvezető igazgatójától. Hozzátette: 1994 és 1996 között még piacukat keresték Oroszországban, 1996 óta pedig már szerződéses keretek között szállítanak nagy mennyiségben borokat a keleti országba. – A volt KGST-országok közül a legigényesebb az orosz piac, ahol közös termékfejlesztést követően kerülnek az emberek asztalára a boraink – jegyezte meg az ügyvezető igazgató. Petróczi-Kis Antal tudomása szerint a magyar termelők és kereskedők éves szinten mintegy húszmillió palack magyar bort exportálnak Oroszországba. Az orosz piacra havonta százezer palackot szállító társaság vezetője magánvéleményét is kifejtette arról a miniszterelnöki „magyar estes” moszkvai fogadásról, amelyen francia borokat szolgáltak fel a díszvendégeknek. Szerinte, ha egy magyar nagykövetség protokollvezetése nem tud a magyar esten magyar bort tenni a vendégek asztalára, akkor az alkalmatlan a feladatára.
Tisza Párt
Még az agrárminiszter is elképedt, Nagy István szégyenről és gyalázatról ír
