A Veszprémi Városi Bíróság 1999. április 30-án kelt ítéletében Salamon Berkowitz vádlottat bűnösnek mondta ki egyrendbeli társadalombiztosítási járulékbevételt különösen nagy mértékben csökkentő társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség megsértésének bűntettében, egyrendbeli nyugdíjjárulék bevételt jelentős mértékben csökkentő társadalombiztosítási járulékbefizetési kötelezettség megsértésének bűntettében, egyrendbeli egészségbiztosítási járulékbefizetési kötelezettség megsértésének vétségében és egyrendbeli rongálás vétségében mint felbújtót, és ezért őt halmazati büntetésül egy év két hónap börtönbüntetésre mint főbüntetésre és 200 ezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés-végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. A Veszprém Megyei Bíróság ítéletében Salamon Berkowitz vádlott vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, így az 2000. március 17-én jogerőre emelkedett, ám ezt meglehetős titok övezte.
A Veszprémi Városi Ügyészség vádirata szerint 1993 decemberétől a Centrals Kft. társadalombiztosítási járulékbefizetési kötelezettségét önhibájából remdszertelenül, illetve egyáltalán nem teljesítette, ily módon 1996. június 30-ig több mint 16 millió forint társadalombiztosítási járulék, 2,260 millió forint nyugdíjjárulék és másfél millió forint egészségbiztosítási járulék tartozása halmozódott fel. Ennek oka az volt, hogy Berkowitz rábírta Balabanian Izabella – a Centrals ügyvezető igazgatója – és Nemes Sándor – aki 1998 telén tragikus hirtelenséggel elhalálozott – vádlottakat arra, hogy a munkavállalók részére járó személyi jellegű juttatásokból levont járulékfizetési kötelezettségeinek ne tegyenek eleget, hanem a kft.-hez befolyt bevételeket más célokra fordítsák, jóllehet fizetési kötelezettségüknek eleget tehettek volna.
A büntetőeljárás megindulása után – 1997. december 2-án – megállapodás jött létre a Centrals Kft. és a Traubi Rt. között, amely szerint a Traubi Rt. a Centrals Kft. Veszprém Megyei Egészségbiztosítási Pénztár felé fennálló fenti kötelezettségét átvállalja. A megyei egészségbiztosítási pénztár nyilatkozata szerint az átvállalt összeg 24,430 millió forint járuléktartozás, valamint 27,773 millió forint késedelmi pótlék, összesen tehát 52,164 millió forint. A büntető kamatokat és a késedelmi pótlékokat mint járulékokat, nem érvényesítették a Traubi Rt.-vel szemben.
Salamon Berkowitz jogi képviselője az ítéleti tényállás azon része ellen, amely őt rongálásban felbújtóként elítélte, perújítási kérelmet kért. Berkowitz 1992-ben vásárolta meg a magyar állam kizárólagos tulajdonát képező, de a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) kezelésében lévő balatonvilágosi üdítőitalgyártó üzemet. Salamon Berkowitz és a BÁG között villamos áram vételezéséből adódó elszámolási vita keletkezett, amely során Berkowitz utasította alkalmazottait, hogy az üzeme területén lévő, négy darab 240-es kábelt – amelyek a BÁG hőközpontját látják el árammal – ássák ki és vágják el. Ennek következtében a sértettnek 192 ezer forint rongálási kára keletkezett.
A perújítási kérelem indoklásának lényege, hogy az utasítás egy kábel elvágására szólt és az a tény, hogy az utasítást tévesen végrehajtók miért terjeszkedtek túl az utasításon, nem róható fel az utasítást adó terhére. Az indoklás szerint a BÁG-nak kára csak a másik két kábel átvágásából keletkezett.
Salamon Berkowitz és Balabanian Izabella, az ügy másodrendű vádlottja 1998 augusztusában eljárási kegyelmi kérelmet kértek Göncz Árpád akkori köztársasági elnöktől. „A megalázó, energiát és időt rabló, üzleti és személyes terveket keresztező büntetőeljárás gyors megszüntetésére egyedüli remény, hogy Elnök Úr kegyelmi jogkörénél fogva és szándékunkat méltányolva ügyünkben eljár” – áll a Göncz Árpádhoz írt akkori kegyelmi kérelemben. Az elnök a kérelmet elutasította, és Salamon Berkowitzot jogerősen elítélte a bíróság.
***
Cége nem használhatná a Traubi nevet
Mit véd a védjegy és ki gyárthatja az üdítőt?
Bánó András kérdezte Salamon Berkowitzot a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában a Gazdasági Versenyhivatal közelmúltban hozott döntéséről, amely kimondta, hogy a Traubi Hungária Rt. versenyjogszerűen állította termékéről, hogy „csak ez az igazi Traubi”. A beszélgetés alatt a háttérfalon – reklámként – Traubisodát ábrázoló képeket mutattak. Az üzletember az ország, a magyar művészet és a termék győzelmeként értelmezte a döntést, és kijelentette, hogy „küszködése az igazságra” igazolódott a versenyhivatal döntése nyomán. Ezzel a döntéssel megváltozik az egész védjegykonfliktus is, hiszen – szerinte – itt a fogyasztók megtévesztéséről van szó.
Mikófalvi Gábor, a védjegyjogosult Warimpex AG ügyvédje ezzel kapcsolatban megjegyezte: a Traubisoda név használatának kérdése védjegyjogi kérdés, nem pedig versenyjogi. A versenytanácsi határozat versenyjogi szempontból vizsgálhatott egy szlogent, nem dönthetett azonban abban a kérdésben, hogy jogosult-e a Traubisoda védjegy használatára a Traubi Hungária Rt. A védjegy ugyanis kizárólagos jogot biztosít a védjegyjogosult számára az adott árujelző használatára.
A Traubisoda védjegy jogosultja Magyarországon a védjegylajstrom szerint a Warimpex AG, így ezen a néven csak az gyárthat és forgalmazhat üdítőitalt, akit erre a Warimpex AG feljogosít. Ilyen engedélye Salamon Berkowitz cégeinek nincs, csupán a debreceni Ráthonyi Kft.-nek. A versenyhivatal döntésének egyébként a Magyar Szabadalmi Hivatal sem tulajdonított védjegyjogi jelentőséget.
Azzal kapcsolatban, hogy a Traubisoda védjegyet bitorolják Berkowitz cégei, bírósági perek vannak folyamatban. A Fővárosi Bíróság nem jogerős ítéletében már megállapította a védjegybitorlást, az ügy jelenleg a Legfelsőbb Bíróság (LB) előtt van. Arról viszont, hogy Traubi Hungária Rt. ilyen cégnévvel nem is működhetne, már legfelsőbb bírósági ítélet született. Az LB kötelezte a Traubi Hungária Rt.-t, hogy változtassák meg cégnevüket, mert az sérti a Warimpex AG védjegyét, de mindez a mai napig nem történt meg.
origo.hu
Orbán Viktor: 2024 egy percben
