Mindössze 10–20 centiméteres a hóvastagság a folyó forrásvidékén – derült ki Barabás Ákos, a KVM főtanácsosa beszámolójából. Ez azt jelenti, hogy még az Alföldön nagy területen felhalmozódott öt centiméteres hó is nagyobb kockázat az esetleges áradások szempontjából. Kiderült az is, hogy „az idén érnek be” azok a magyar adóforintokból végrehajtott fejlesztések, amelyek az árvízi és környezetvédelmi biztonság növelésére szolgálnak. Az 1999-ben, egy kormányhatározat alapján indult beruházásban százmillió forintot fordítottak az Ungvárt Nyíregyházával összekötő információs lánc kiépítésére és egyes mérőberendezések beszerzésére. Tavaly ősszel pedig újabb megállapodást írt alá Kóródi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszter az ukrán állami vízgazdálkodási bizottság elnökével arról, hogy folytatják a fejlesztéseket. Így további 215 millió forintot költenek el a kárpátaljai beruházásokra.
Csapadékmérő radar
Husztnál például egy, a vízszint és a szennyezettség mérésre egyaránt alkalmas automata konténert telepítettek a Tisza partjára, amely folyamatosan küldi az adatokat a magyar szerveknek. Kilenc másik helyszínen – például Rahónál vagy Ökörmezőn – pedig ez év őszéig úgynevezett vízrajzi állomások épülnek ki, miközben Nyíregyháza közelében egy csapadékmérő radart helyez üzembe az Országos Meteorológiai Szolgálat. – Mindennek az a célja, hogy kevés időátfutással, az eddiginél pontosabb információk jussanak el a szakemberekhez a Tiszáról – mutatott rá Barabás Ákos.
A Tisza bodrogközi bal partja egyike a folyó legveszélyeztetettebb területeinek. Hegyes Sándor ricsei gátőr nem a legnyugodtabban néz a közelgő tavasz elébe. A legnagyobb gondja azzal a patkóval van, amit a XIX. század végi gátszakadást követően alakítottak ki a töltésben, s ami körül azóta is minden áradáskor meggyűlik a víz. Ráadásul az 52 780-as számú töltésjelzésnél rendszeresen keletkeznek szivárgások, sőt buzgárok. Az utóbbi jelenség nem vehető könnyedén, az már a gátszakadással fenyegető kategóriába tartozik, a buzgár ugyanis lassan alámossa a védművet. Hegyes Sándor szerint a gát lábánál a talaj túlságosan iszapos, homokos, és nem tud ellenállni a víznek, a tavaszi árvizekig pedig nemigen van esély a ricsei gát erősítésére.
Szászi Sándor tiszaszalkai gátőr hét kilométernyi szakaszra vigyáz. Amint mondja, két kilométeren kifogástalanok a védművek, de a többi öt kilométeren ráférne a töltésre az erősítés. A magasságra nem lehet panaszkodni – a kétezres nagy árvíznél is megvolt a töltéskorona és a legmagasabb vízszint között az előírt egy méter különbség – ám szivárgások, buzgárok minden árvizes évben előfordultak. Tiszaszalka környékén az a baj, hogy a töltés csak 8–10 méter széles, miközben az ideális szélesség 12 méter lenne. Ahogyan Szászi Sándor tudja, 2004-ben megkezdik a talpszélesítést, addig azonban minden áradás nagy kockázatot jelent.
Új tározó épül Romániában
Pénzes János komádi gátőr területe jelenleg nem túlzottan árvízveszélyes – a Sebes-Körös 1995-ben jött ki utoljára a hullámtérbe –, belvíz azonban rendszeresen van a térségben. Ez komoly gond, mert a Körös függő mederben folyik – vagyis a folyóágy magasabban fekszik, mint a mellette lévő gáton kívüli terület –, így a belvizet csak erőteljes szivattyúzással lehet bevezetni a folyóba.
Opre István Pocsaj térségében, a Berettyón teljesít szolgálatot. Itt utoljára 1995 januárjában volt nagy baj, amikor a románok beleengedték a fáradtolajat a folyóba. Akkor merülőfalakkal fogták meg a szennyeződést, ami olyan vastag volt, hogy a vízfelszín megtisztítására használt hordókba nem jutott be egy csepp víz sem: az edények színültig teltek olajjal – emlékezik vissza a gátőr. Egyébként árvízveszély nincs, még az első fokú készültséget sem kellett bevezetni az ezredforduló két nagy árvizénél sem. Ennek oka – véli Opre István –, hogy a folyó román oldalán vannak tározók, amiben az ottani vízügyesek meg tudják fogni a vizeket. Románia egy újabb, 18 millió köbméteres tározó építését kezdte meg – amelyre egy nemzetközi pályázaton nyert pénzt –, így keleti szomszédunk felől az árvízveszély egyre kisebb lesz. Kérdésemre, hogy nálunk nem lenne-e megoldás az árvízi tározók kiépítése, bólogat nagyokat, hogy dehogynem.
Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósághoz (Ativízig) tartozó 95 kilométeres folyószakaszon negyvennégy gátőr dolgozik folyamatosan, pedig csak harmincszázalékos a meder víztelítettsége. Egy gátőr napi penzuma öt-tíz kilométer, mérik a vízállást, a hőmérsékletet, nézik a csapadékmércét, figyelik a talajvízkutak állását. Ez az éberség azért is szükséges, mert a Kárpát-medence legmélyebben fekvő területe a Tisza alsó szakasza. Magyarország legmélyebb pontja Tiszaszigetnél található 75,8 méteres tengerszint feletti magassággal. (Csak összehasonlításként: a Duna– Tisza homokhátságának tengerszint feletti magassága százötven–kettőszáz méter.) Magas vízállás esetén ez állandó gondot okoz, amit az Ativízig árvízvédelmi osztályvezetője, Dobi László szerint csak az ellensúlyozhat, hogy a hegyekből lezúduló víztömeg egy hét alatt éri el az ország mélyebb pontjait.
Kárelhárítási készültség
Az idén a hóban tárolt vízkészlet a tavalyinak másfélszerese, és a több hó nem a magasabb területeken esett. Ezért is hangsúlyozza az Ativízig vízrendezési osztályvezető-helyettese, Szunyogh Zoltán, hogy a védelmi bizottságokat időben értesítették a várható belvízveszélyről. Bár a hó egyelőre lassan olvad, az éjszakai fagyok megakadályozzák az elöntéseket, ennek ellenére a Csongrád megyei védelmi bizottság már felszólította az önkormányzatokat, hogy készüljenek a kárelhárításra.
Majd két évtizeden keresztül, 1998-ig a szélsőséges időjárás miatt az aszály pusztított. Némelyik tudós a sivatagosodás rémképét is előrevetítette, de immár öt éve tart ez a csapadékos időszak. Kezdetben a belvíz azért tört magának utat a lakott területeken is, mert a meglévő véderőműveket nem tartották karban. Az alföldi települések nagyobb körzetét nyílt szelvényű csatornák hálózzák be. Ezeket nem tisztították, így sok lakóház is víz alá került. Ez volt a fő oka a pusztításnak, ám jelenleg a belvíz elleni védekezés szakmai felügyeletét ellátó Ativízig úgy ítéli meg, hogy a prevenciót időben elkezdték, az önkormányzatok szemlét tartottak a belvízvédelmi rendszereknél, ebből a szempontból meglepetésre nem számítanak. Csongrádon és Csanyteleken már az év elején első fokú vízkárelhárítási készültséget rendelték el a polgármesterek. A belvízre érzékeny kötött talajon, a Tisza–Maros-szögben, Orosháza, Makó, Hódmezővásárhely és Szentes térségében tisztítják a csatornabefogadó nyílásokat. Öt nagy csatornánál a kotrókat is rendszerbe állították, néhány szivattyútelepet pedig beindítottak, folyamatosan emelik a Tiszába a belvizet. Ha februárban és márciusban nem lesz szélsőséges az időjárás, akkor az Alföld nagyobb károk nélkül ússza meg a tavaszi vízfakadást.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
